Mit vetünk a magyar földekbe?
Magyarország területének közel 80 százaléka termőföld, ami európai viszonylatban is kiemelkedő aránynak minősül. Szintén szép szám, hogy termőföldjeink többsége, közel 5 millió hektár mezőgazdasági hasznosításban van. Ha ehhez még hozzávesszük azt, hogy közel félmillió ember munkája kapcsolódik a hazai agráriumhoz, világosan kirajzolódik a mezőgazdaság stratégiai szerepe. Egyértelmű, hogy a fogyasztók ellátása prioritásnak minősül, éppen ezért nagyon nem mindegy, hogy milyen növényeket termelünk a magyar földeken.
A területek több mint nyolcvan százaléka szántó
Magyarországon mindig is hagyományosan kimagasló volt a szántók aránya, és nincs ez másként manapság sem. A szántók mellett jelentős terület van még gyepként hasznosítva, ez az összes mezőgazdasági terület 15 százalékát jelenti. A terület megoszlása mellett azt is hozzá kell tenni, hogy az elmúlt 30 évben jelentős mennyiségű termőföldet vontak ki a művelésből, a rendszerváltás óta ugyanis egymillió hektár földet vontak belterületbe, utakat és ipari területeket építettek rajta. Az elmúlt időszakban azonban erősen megszigorították a földek kivonását, a védelem pedig elsősorban a jó minőségű földeknek jár, emellett triplájára emelték a föld kivonásáért fizetendő, ún. földvédelmi járulékot is.
Jelentősen csökkent a kukorica területe, de nőtt a búzáé és a napraforgóé
Hazánkban a szántóterület legnagyobb részén gabonaféléket termesztenek. Hogy jelenleg mekkora területen vetnek egy adott növényt, az összefüggésben van az elmúlt évtized éghajlati változásaival. A rendkívül vízigényes tavaszi vetésű kukorica (amely így az egész nyarat kint tölti a földeken) a tíz évvel ezelőtti vetésterületének több mint 30 százalékát elvesztette. Ez az elmúlt száz év legalacsonyabb értéke, a legnagyobb csökkenés pedig az aszállyal leginkább sújtott Dél-Alföldön következett be. A kukorica jelentőségére jellemző, hogy még így is a második legnagyobb területtel rendelkezett idén (770 ezer hektárral) az őszi búza mellett (melyet közel egymillió hektáron vetettek). Jelentős még az árpa területe (298 ezer hektár) is, emellett legfontosabb olajos növényünk, a napraforgó is jól teljesített, területe 15 százalékkal nagyobb volt, mint tíz évvel korábban (így már meghaladva a 700 ezer hektárt is).
Mi történt a repcével?
Az őszi káposztarepce korábban a szántóföldi növénytermesztés egyik sikerágazata volt. Magyarországi vetésterületének maximumát 2018-ban érte el, amikor 330 ezer hektáron termelték. Az időjárási anomáliák, illetve a növényvédelmi problémák miatt azonban néhány év alatt a felére csökkent a vetésterület, így idén már csupán 144 ezer hektáron termelték ezt a korábbi sikernövényünket. Az éghajlatváltozás negatív hatásai mellett a repcetermesztők számára nagy kihívást jelentenek az EU-ban tapasztalható – számos esetben alaptalan, szakmai indokokat mellőző – növényvédőszerhatóanyag-kivonások is. Sajnos a repce növényvédelmi technológiája a jelenleg engedélyezett készítményekkel gazdaságosan már nehezen oldható meg, sőt sok esetben már nincs is releváns engedélyezett hatóanyag. Pedig a repcének kiemelkedő szerepe van a bioüzemanyag-gyártásban, a takarmányfehérje-ellátásban és a gazdák jövedelmének stabilizálásában, emellett hozzájárul a biodiverzitás fenntartásához, és jól beilleszthető a vetésforgóba is.
Hogy állunk az alternatív növényekkel?
Az egyre szélsőségesebb időjárási viszonyokhoz való alkalmazkodás kedvez az alternatív gabonafélék terjedésének: durumbúzát közel ötször akkora területen vetnek, mint másfél évtizeddel ezelőtt (71 ezer hektáron), a cirok pedig tízszer akkora területet foglal el, mint 2010-ben (46 ezer hektárt). Számottevően nőtt a mák vetésterülete is az utóbbi években. A viszonylag stabil felvásárlási áron értékesíthető növényt az idei évben 16 ezer hektáron vetették, tíz év alatt megduplázva a termőterületet. Amit még érdemes kiemelni, azok a takarmánynövények, melyek elsősorban azokban a vármegyékben jellemzők, ahol nagy az állatállomány: Bács-Kiskun és Hajdú-Bihar vármegyék adják a lucerna vetésterületének jelentős hányadát. A lucerna szerepét jól jellemzi, hogy termelése egy évtized alatt közel a duplájára nőtt.
Újra nőtt a gyümölcsösök területe, de a szőlőé tovább csökkent
Ugyan nem szántóföldi kultúra, de érdemes egy rövid kitérőt tenni a gyümölcsösökre és a szőlőre. Az idei évben ugyanis újból emelkedni kezdett a gyümölcsösök területe (többek között az ágazati támogatásoknak köszönhetően), jelenleg közel 85 ezer hektár területtel rendelkezünk. A gyümölcsösök elhelyezkedése rendkívül koncentrált, hiszen Szabolcs-Szatmár-Bereg, illetve Bács-Kiskun vármegyében található a gyümölcsösök közel fele. A hagyományosan két legjelentősebb gyümölcsfajunk, az alma és a meggy mellett immáron a dió területe a legszámottevőbb (egy év alatt ugyanis negyedével nőtt a dióültetvények aránya).
A szőlőterületeken azonban tovább folytatódik az a harmincéves tendencia, amely miatt a 90-es évek 130 ezer hektárjához képest jelenleg már 60 ezer hektárt sem tesz ki a szőlők területe. Az összes szőlőterület közel egyharmada egyébként a Kunsági borvidéknek javarészt otthont adó Bács-Kiskunban helyezkedik el, emellett a Mátrai és az Egri borvidék révén Heves vármegyében található a szőlőterületek további közel 20 százaléka.
Forrás és további részletek: https://www.ksh.hu/s/kiadvanyok/a-fontosabb-novenyek-vetesterulete-2025-junius-1/index.html
