Az Adria próbája az olajszállítás: folyik a számháború - műszaki és politikai érvek vihara övezi a Barátságtól való függetlenedést

A magyarországi és a szlovákiai kőolajfinomító teljesen ellátható az Adria-kőolajvezetéken – állítja a csövet üzemeltető, horvátországi Janaf társaság a hivatalos műszaki adatokra hivatkozva. Ugyanezt állítja több olajipari szakember is. A kérdés azért fontos, mert azt kell eldönteni, hogy a két ország leválhat-e biztonsággal az orosz olajat hozó Barátság (Druzsba) kőolajvezetékről vagy nem. Azonban a választ politikai megfontolások is befolyásolhatják. A leválás mellett ugyanis nemcsak az szól, hogy az Adria a Barátság stabil alternatívája lehet, hanem az is, hogy ezzel szankcionálható az Ukrajnát megtámadott Oroszország. Ellene pedig, hogy míg az Adria kapacitása esetleg szűkös, és a használata más kockázatot is rejt, a Barátság már bevált, használata komoly gazdasági előnyökkel jár.

Elégséges-e az Adria kapacitása? Tart a számháború

A krk-szigeti terminálnál induló cső éves kapacitása alaphelyzetben 10 millió tonna. A Mol pozsonyi finomítója évi 6,1 millió tonna, a százhalombattaié (Dufi) 8,1 millió tonna. Ennek alapján az Adria nem tud elég olajat szállítani e két létesítménynek, de mindhárom számot máris korrigálni kell.

Egyrészt ugyanis az Adria kapacitása súrlódáscsökkentő adalékokkal évi 14 millió tonnára növelhető, egyes forrásokban évi 13-16,4 millió tonna szerepel. Másrészt sem a hazai, sem a szlovákiai finomító nem termel teljes kapacitáson, vagyis komoly túlzás évi 14,2 millió tonnás magyar–szlovák igényről beszélni. A valós adatok összevetésével pedig már kijöhet a matek. Itt azonban még csak kezdődik, és nem végződik annak a megvizsgálása, hogy alapozhatunk-e reálisan és kizárólag az Adrián érkező olajra. Annak ugyanis az is feltétele, hogy a cső műszakilag is képes legyen folyamatosan csúcsra járatva olajat szállítani, és az is, hogy a Dufi és a pozsonyi finomító a továbbiakban se akarjon maximális kapacitáson olajat finomítani, ha már eddig úgysem tette. E két feltétel híján ugyanis már elég kiélezett a délről történő elláthatóságuk.

Mire képes valójában az Adria?

Nyilatkozatvihar tombol szegény vezeték feje fölött, holott azt (a Mol honlapján olvashatók szerint) „eredetileg a jugoszláv mellett a magyar és a csehszlovák finomítók olajigényének kielégítésére építették.”

A társaság szeptember 24-i közlése szerint azonban a Mol és a Janaf előző heti, többszöri közös tesztjei egyelőre nem igazolták, hogy a vezeték képes lenne hosszú távon Magyarország és Szlovákia számára elegendő mennyiségű kőolajat felhozni az Adriai-tengerről. „A tesztek során 1-2 óránál hosszabb ideig egyszer sem tudott megfelelő kapacitással működni a vezeték” – olvasható a közleményben, amely áramellátási zavarról, és újraindulási nehézségről is ír.

A Janaf azonnal elutasította a Mol fenti állításait, különösen azokat, amelyek szerint ne tudná kielégíteni a Mol csoport két közép-európai finomítójának éves nyersolajigényét. Felsorolja a három közös szeptemberi eredményét is. Eszerint az első kettő esetében súrlódáscsökkentő nélkül átlagosan évi 13,8 millió tonna, súrlódáscsökkentővel pedig évi 15,5 millió tonna kapacitás értek el. A harmadik alkalommal kifejezetten a „Mol ragaszkodásának” eleget téve csökkentették a vezetéken a nyomást. „Ismét hangsúlyozni kell, hogy a csökkent áramlás egyetlen oka a Mol csoport közvetlen igénye volt, a Janaf részéről nem volt akadálya a tervezett áramlás elérésének. Ezért a szeptemberi harmadik teszt pontatlan, mivel a Mol nem teremtette meg a maximális áramlás feltételeit” – írta a horvátországi cég. 

Kiváltképp azért, mert – mint a Mol honlapján olvasható – a vezeték Sisak (Sziszék) és Virje közötti, mintegy 80 kilométeres szakaszán kapacitásszűkület áll fenn. Közzétett térképe szerint az Adrián az omisalji terminál és Sziszék között évi 20 millió tonna olaj továbbítható, onnan viszont Virjéig csak évi 13,2 millió tonna. Ugyanez a 13,2 millió tonna szerepel a magyarországi szakaszon is.

Miért jobb a Barátság?

Az Oroszországból érkező Barátság vezeték egyik ága, a Barátság II. Ukrajna irányából lép be Magyarországra. Éves kapacitása 7,9 millió tonna. A pozsonyi finomítót ellátó Barátság I. évi 11 millió tonnát szállíthat, míg a magyarországi leágazása évi 8,1 millió tonnát. Itt nincs számháború, ez így együtt bőven elég. Még sok is. Az, hogy sok, azért fontos, mert a százhalombattai finomító ellátásához már nincs szükség folyamatos szállításra. Ez azt is jelenti, hogy a szállítás esetenkénti szünetelése nem azonos az elakadásával. Nem akadt el a szállítás akkor sem, amikor ukrán támadás érte a Barátságot tápláló vezetékrendszer egy elemét az ukrajnai Unecsa melletti olajközpontban. Nem szóltak elakadásról sem az orosz, sem az ukrán hírek, a Mol sem állított ilyet.

A Barátság olaja a „jó”

Az orosz olaj melletti fő magyar érv az, hogy erre a keverékre optimalizálták a Dufit. Ebből az olajból hozható ki a legtöbb és legjobb minőségű termék, ennek feldolgozása a legjobb üzlet. A Százhalombattán feldolgozott olaj 60 százaléka érkezik Oroszországból, nagyjából 10 százalék a hazai termelés, és mintegy 30 százalék az Adria-vezetéken érkező, alternatív kőolaj a Mol adatai szerint.

Azzal kapcsolatban, hogy mire képes, és mire kellene képesnek lennie a Dufinak, vélemények tömegével találkozunk, ezekből sorolunk fel néhányat, a rá vonatkozó, és részben a Mol által korábban felhozott ellenérvvel együtt:

• Bármilyen olajat fel tud dolgozni a Dufi, legfeljebb kisebb hatékonysággal – műszakilag ez nem feltétlenül igaz, gazdaságilag pedig mindenképpen hátrányos.
• A Mol a világpiacról is vásárolhat az oroszhoz hasonló minőséget – az ilyen olaj hozzáférhetősége nem alapértelmezés, az ára mindenképpen magasabb, folyamatos szállítása pedig nem garantált.
• A Mol maga is keverhet orosz minőséget máshonnan vásárolt olajokból – ezt meg is teszi az alternatív beszerzéseire alapozva, de a még több orosz olaj felhasználásának műszaki és gazdaságossági akadálya van.
• Ha az állam úgyis elvonja a Moltól az orosz olaj vásárlásának hasznát, akkor a társaság gazdasági okból nem szorul rá az orosz importra – a magyar költségvetés viszont igen.

Most vált a Dufi vagy nem?

A Mol egy tizenöt elemből álló beruházási programot készít elő a tengeren érkező kőolaj feldolgozására való átállásra – ezt már bő három éve mondta a Világgazdaságnak Huff Zsolt, a Mol Magyarország csoportszintű downstream termelés üzletágának ügyvezető igazgatója egy háttérbeszélgetésen. Emlékeztetett, hogy a Mol az előző nyolc évben arra törekedett, hogy 35 százalékra emelje a nem orosz olaj feldolgozásának arányát. 

Az ukrajnai háború lecsengésével, az Oroszország elleni szankciók feloldásával ugyanis megszűnhet az a nyomás, amely az alternatív forrásra való váltást akarja kikényszeríteni, a finomító technológiájának átalakítási költsége azonban megmarad. Nem véletlen, hogy Szollár Domokos, a Mol kabinetfőnöke az ügyvezető igazgató idézett válaszának elhangzásakor nyomban leszögezte: a Molnál olyan beruházások indulnak az ellátásbiztonság érdekében, amelyet egy tőzsdei cég normál esetben nem biztos, hogy megvalósítana.

Van más kockázata is az Adriának

Azonkívül, hogy a Barátságénál kisebb a kapacitása, más is mérlegelendő az Adria esetleg kizárólagos használata kapcsán. E szempontok némelyike reális veszélyt jelenthet, mások inkább óvatosságra intenek.

Ideiglenes ellátásbiztonsági kockázatot jelent, hogy miközben a Barátságon érkező kőolajkeverék minősége kiszámítható és adott határok között stabil, ugyanez messze nem biztos az Adria-vezetékbe tengeren érkező szállítmányokról. Az idén nyáron Csehországban, Ausztriában, Olaszországban és Romániában is finomítóleállásokhoz vezetett, illetve a stratégiai tartalékok felszabadítását tette szükségessé, hogy szerves klór szennyezte meg az azeri olajszállítmányokat. A probléma átmenetileg befolyásolta a teljes régió olajpiacát és az üzemanyagok árazását is.

Három szoros, három szűkület

• A globális olajigény mintegy ötödének az igen szűk Hormuzi-szoroson kell átpréselődnie. Bár a szoros 33 kilométer széles, a hajózó útvonalak szélessége mindkét irányban alig 3-3 kilométer. A rajta való átjutás az állandó katonai jelenlét, valamint Irán és szövetségeseinek fenyegetései miatt fokozott kockázattal jár. Emiatt a hajók (akár a tankerek is) rendszeresen kényszerülnek Afrika megkerülésére.
• Ráadásul a szoros után Európa felé át kell jutni a Szuezi-csatornán is, amelyen, mint kiderült, egyetlen hajó keresztbefordulása is hetekre megakaszthatja a forgalmat.
• Hasonló kockázatot hordoz a szintén fontos hajózó útvonal, a Bab-el-Mandeb-szoros körüli konfliktuszóna.

Nem veszélymentes az Adria-kőolajvezeték tengeri vége, a Krk-sziget sem, ahol a viharos erejű szél akár évi 200 napon is megnehezítheti vagy lehetetlenné teheti a kikötést. Bár a gyakorlatban csak évi 20-30 nap esik ki, a kényszerszünetek száma a klímaválság erősödésével nőhet. Szintén problémát okozhat a vízszint jelentős, ugyancsak a klímaváltozással összefüggő emelkedése, illetve az erdőtüzek gyakoribbá válása.

Még néhány hab a tortán

Az európai energia-infrastruktúra egyre gyakrabban célpontja kibertámadásoknak, szabotázsnak. Már egy kisebb kiberincidens vagy célzott fizikai támadás is akár hetekre megzavarhatja a terminál működését. Igaz, ez a veszély nem „Adria-specifikus”, a szintén fenyegető fizikai támadások pedig a Barátságra nézve is kockázatosak. 

Az Adriai-tenger partvonala, különösen a horvát partvidék közepes földrengéskockázatú zóna, ahol a Dinári-hegység és az Adriai-lemez északkeleti mozgása miatt rendszeresen tapasztalható kisebb-nagyobb rengés. Például 2020-ban a közeli Petrinja város közelében volt egy 6,4-es erősségű rengés, ami Horvátország történetének egyik legerősebb rengése volt. A Krk-szigetnél is előfordultak már 5,0 körüli rengések (legutóbb 2007-ben). A tenger alatti/tengeri és part menti csővezetékszakaszok, tartályok, szivattyúállomások fokozottan érzékenyek lehetnek a rengésekre, illetve a kísérőjelenségként előforduló sziklaomlás, partfalmozgás, talajelmozdulás hatásaira, bizonytalan időre blokkolva az Adrián keresztül történő ellátást.

A földrengés kockázata azonban ismert volt akkor is, amikor ezeket a létesítményeket telepítették. Remélhetőleg számoltak a kockázattal is.