AFR: a bankrendszer legnagyobb fejlesztése

Az azonnali fizetési rendszer (AFR) március 2-i indulását az elmúlt tizenöt év legnagyobb pénzintézeti informatikai fejlesztése előzte meg – erősítette meg a Magyar Bankszövetség korábbi információját Bartha Lajos, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) pénzforgalomért felelős ügyvezető igazgatója. Tájékoztatása szerint az elmúlt négy évben harmincöt rendszertag dolgozott a sikerért, bankonként akár tucatnyi belső rendszer fejlesztésére volt szükség. Az utolsó nyolc hónapban – a normál átutalásokkal párhuzamosan – már az éles tesztelés zajlott. Csak januárban 14 millió tranzakciót küldtek át a rendszeren a bankok – ennyi utalásra nem számítanak az induláskor.

Miután az AFR a nap huszonnégy órájában – a banki üzemidőn kívül is – rendelkezésre áll majd, a pénzintézeteknek az azonnali fizetések fedezetére előzetesen likviditást kell elkülöníteniük a jegybanknál, amelyet üzemidőben a felhasználás ismeretében aktívan, folyamatosan tudnak kezelni. A jegybanki zárás után – éjszakánként vagy hét végén – az MNB egy központi mechanizmus alapján a bankok más célú jegybanki tartalékának fedezete mellett a következő banki munkanapig meghitelezi az esetleg szükséges likviditást.

A rendszerbe be fognak engedni nem banki szereplőket is – az ügyvezető igazgató szavaiból kiderült, hogy van már ilyen jelentkező.

A jogszabály szerint a tranzakciónak az átutalást indító ügyfél bankjához történő beérkezéstől számítva öt másodpercen belül el kell jutnia addig, hogy a fogadó bankhoz beérkezik (azaz nem feltétel, hogy ennyi idő alatt a címzett számlájára kerüljön az összeg) – a rendszer felté­telei szerint ha ez húsz másodperc alatt sem történik meg, a tranzakciót el kell utasítani. Bartha Lajos azt mondja, azokat az eseteket, amikor az adott tranzakció kicsúszik majd az öt másodpercből, vizsgálni és adott esetben szankcionálni fogják. Ugyanakkor szerinte a legtöbb esetben a teljes tranzakció – az utalás ügyfél által történő indításától egészen addig, amíg az átutalt összeget a fogadó bank a címzett számláján jóváírja – kevesebb mint öt másodpercen belül lezajlik majd. A szakember hangsúlyozta, hogy a szabályozás a pénzforgalomra vonatkozik, hogy az átutalás megtörténtéről a bank által küldött üzenet mikor érkezik meg az érintettekhez, nem tudják szabályozni, az telekommunikációs kérdés.

A teljesült és a meghiúsult tranzakciót is köteles a bank jelezni az átutalás küldőjének. A meghiúsult ügyleteknél az MNB a tranzakció ismétlését javasolja, ha többször sikertelen a benyújtás, akkor az ügyfélnek fel kell vennie a kapcsolatot a bankjával. Az MNB – főleg az indulás időszakában – arra kérte a pénzintézeteket, hogy proaktívan, minden lehetséges felületen kommunikáljanak az ügyfelekkel az esetleges rendszerproblémákról.

Másodlagos azonosítóként mobilszám, e-mail-cím, illetve adóazonosító jel/adószám használható – a bankoknál a másodlagos azonosítókat be kell jelenteni, és az éves adatellenőrzés során minden esetben meg kell erősíteni a használatukat. Ugyancsak fontos, hogy az azonosítók módosításakor szintén tegyünk bejelentést. Egy másodlagos azonosító mindig csak egy számlához kapcsolható. Nincs ugyanakkor szabályozva, hogy a másodlagos azonosító alkalmazásáért a bank kérhet-e külön pénzt, ám az MNB-nél remélik, hogy ezért a pénzintézetek nem számítanak fel különdíjat.

A téves utalást a tranzakciót indító ügyfél a saját bankjánál jelezheti. Ha az érintett összeget megkapó ügyfél nem utalja vissza a számlájára tévesen érkező pénzt, akkor jogtalan gazdagodás címén, a Ptk. alapján lehet őt perelni, és visszakövetelni a pénzt.

A Világgazdaság megjegyzésére, hogy a bankkártyás fizetéssel szemben ez hosszadalmas – hiszen ott téves fizetéskor vagy nem megfelelő teljesítéskor az ügyfél által indított chargeback szolgáltatás révén a bank köteles akár 24 órán belül (de kivizsgálás esetén is maximum harminc nap alatt) jóváírni az összeget, függetlenül attól, hogy sikerült-e a pénz visszaszerzése –, az MNB vezetői arról beszéltek, hogy az azonnali fizetést nem a bankkártyás fizetés alternatívájaként vezetik be. Van olyan elem, amelyben a bankkártyás rendszerek jelentenek többletet, köszönhetően annak, hogy azokban a fizetési rendszer minden tagját közös szerződés köti.