Kína uralja a világ acéltermelését, Európa mélyrepülésben
A világ acéltermelése 1,849 milliárd tonna volt tavaly, 2 százalékkal kevesebb, mint 2024-ben. Kína volt messze a legnagyobb acéltermelő 960,8 millió tonnával, ami 4,4 százalékos csökkenés az előző évhez viszonyítva – derül ki a nemzetközi acélipari szövetség, a World Steel Association (WSA) adataiból.
A távol-keleti országban ez a legalacsonyabb éves kibocsátás 2018 óta, és hét év után az első alkalom, hogy a termelés újra egymilliárd tonna alá esett. A második fél évben egymást követő havi csökkenések jellemezték az ágazatot, részben karbantartások, részben a gyenge kereslet miatt.
A visszaesés fő oka az ingatlanágazat elhúzódó válsága, amely hagyományosan a legnagyobb hajtóereje az acélfogyasztásnak Kínában. Emellett Peking korlátozta a termelést, hogy csökkentse az ágazat túlkapacitását, valamint mérsékelje a szén-dioxid-kibocsátást.
A kínai acélexport ugyanakkor rekordot döntött 2025-ben, részben kompenzálva a belső gyengeséget.
A távol-keleti ország összesen 119,02 millió tonna acélterméket értékesített külföldön, ami 7,5 százalékos növekedés a 2024-es szinthez képest, és túlszárnyalta a korábbi csúcsot, a 2015-ös 112,4 millió tonnát. Ez részben kompenzálta a gyenge belső keresletet, de tovább növelte a kereskedelmi feszültségeket, ami az Egyesült Államok és az Európai Unió által kivetett vámokhoz vezetett, amelyekkel a kínai exportőröknek egyre nehezebb megbirkózniuk.
Tovább csökkenhet a kínai acéltermelés
Peking a becslések szerint 1967-ben mindössze 14 millió tonnát állított elő, ami a globális termelés alig 3 százalékát tette ki. Abban az időben az Egyesült Államok és a Szovjetunió 115, illetve 102 millió tonnával a világ legnagyobb acélgyártója volt, ezt követte Japán 62 millió tonnával.
Harminc évvel később, 1996-ban a távol-keleti ország megelőzte Oroszországot, az Egyesült Államokat és Japánt, így a világ első számú acéltermelő államává vált. A gyártás 2003 és 2012 között 15,2 százalékkal nőtt évente, majd 2013 után 3,4 százalékra lassult a bővülés, és az elmúlt években kismértékben visszaesett az előállítás.
Elemzők szerint a közeljövőben tovább mérséklődhet az ázsiai óriás acéltermelése az alacsonyabb belső kereslet miatt. A szakértők arra számítanak, hogy Kína acéltermelése 2030-ra 900 millió tonna alá csökkenhet.
Nem támadt fel az európai acélgyártás
Az európai acélipar 2025-ben továbbra is nehéz helyzetben maradt, a termelés enyhe, de tartós visszaesést mutatott. A World Steel Association adatai szerint az Európai Unióban az éves nyersacél-termelés 126,2 millió tonna körül alakult, mintegy 2,6 százalékkal csökkent az előző évhez képest.
A gyenge kereslet – különösen az építőipar és az autóipar visszafogott teljesítménye –, a magas energiaárak és az importverseny mind hozzájárultak az eredményhez. Németország, az ágazat hagyományos motorja, jelentős, 8,6 százalékos visszaesést könyvelhetett el, miközben a szektor egészében érezhető a dekarbonizációval járó nyomás és a kereskedelmi védelmi intézkedések (például CBAM) bevezetésének bizonytalansága.
A világ 10 legnagyobb acéltermelője 2025-ben:
- Kína (960,8 millió tonna)
- India (164,9 millió tonna)
- Egyesült Államok (82 millió tonna)
- Japán (80,7 millió tonna)
- Oroszország (67,8 millió tonna)
- Dél-Korea (61,9 millió tonna)
- Törökország (38,1 millió tonna)
- Németország (34,1 millió tonna)
- Brazília (33,3 millió tonna)
- Irán (31,8 millió tonna)
Az ezüst most a szegény ember aranya – vagy a 2026-os befektetési csapda, amelybe fél Magyarország belesétál?
Az elmúlt évek bizonytalanságai újra a nemesfémek felé terelték a befektetői figyelmet, miközben az arany ára sokaknak már elérhetetlennek tűnik. Az ezüst eközben egyszerre jelenik meg olcsó alternatívaként és kiszámíthatatlan kockázatként, amelyet sokan félreértenek. A látványos árfolyammozgások mögött ugyanis nemcsak befektetői hangulat, hanem ipari kereslet és gazdasági ciklusok is állnak.
