Az 1930-as nagy válságról általában mindenkinek beugranak azok a fotók, amelyeken a termelők a hatalmas árzuhanás miatt a tengerbe öntik a kávét. A koronavírus-járvány okozta gazdasági visszaesés következtében a helyzet most kicsit hasonló az akkorihoz. Olyan magas a túlkínálat, hogy negatív ára van az olajnak, a tejtermelők Amerikában kiöntik a tejet, s már a sertések eutanáziáján gondolkoznak az állattenyésztők. Mondhatjuk, hogy ebben nincs semmi meglepetés, a gazdasági válságok általában a kereslet visszaesése miatt mindig árszínvonal-mérséklődést hoznak. Az izgalmas kérdés inkább az, hogy mi lesz az árakkal, ha egyszer elmúlik a járvány, hiszen a koronavírus sok tekintetben új világot eredményez majd.
Két markánsan eltérő vélemény fogalmazódik meg: az egyik szerint a mostani csak ráerősít majd arra a trendre, amelyet az elmúlt évtizedben tapasztalhattunk, és arról szólt, hogy a világban a korábbi időszakokhoz képest rendkívül mérsékelt az A másik szerint azonban a mostani helyzet háborús állapothoz hasonlítható, ahol a kormányok és jegybankok összehangoltan próbálják stimulálni a gazdaságot. A történelmi példák azt mutatják, hogy az ilyen, nagyobb állami költekezésekből adódó hirtelen adósságállomány-felfutást előbb-utóbb mindig komolyabb infláció követte.
A járvány elmúltával, amikor az állami költekezésekkel párhuzamosan a magánszektor kereslete ismét erősödni kezd, a kettős hatás felfelé nyomhatja az árakat, különösen úgy, hogy a jegybankok várhatóan a magas adósságok finanszírozhatóságának biztosítása érdekében tartózkodni fognak a kamatemelésektől. Nehéz eldönteni, kinek lesz igaza, én inkább afelé hajlok, hogy csak óvatosabban éledezik majd a magánszektor, mély nyomokat hagy majd a vírus, és mindenki óvatosabb lesz a költekezéssel. Azt is figyelembe kell venni, hogy a háborús analógiával szemben a járvány nem okoz nagy pusztítást a tőkeállományban, így nem jelentkezik majd nagy beruházási igény, inkább a többletkapacitások okozhatnak problémát, ami egyértelműen árleszorító hatású.
