Az év eleje óta a dollárral szemben a legtöbbet a brazil reál, a mexikói pezó, a dél-afrikai rand és a török líra gyengült. Sokatmondó, hogy további három pezó is a tizenegyes listára került Kolumbiát, Mexikót és Chilét képviselve, de a forint–korona–zloty trió, valamint az orosz rubel is az élmezőnyben végzett.
A forint szempontjából alapvetően változott a kép, ha a járványhelyzet óta elért teljesítményt nézzük.
Február 20. után ugyanis a latin-amerikai, valamint az olajra támaszkodó gazdaságok devizái folytatták a lejtmenetet, de a forint helyére az indiai rúpia lépett, miután a Magyar Nemzeti Bank intézkedései erősítették a fizetőeszközünket.
A legtöbb elemzés szerint
a befektetők nem a járványról szóló hírekhez méretezik eladási pozícióikat, hanem a feltörekvő gazdaságok külső-belső egyensúlyi helyzetét veszik alapul.
Az olajtól való függés és a gazdasági szerkezet mellett a dollárban számolt eladósodottság is sokat nyom a latban. Bár alapvetően helyreállt a pénzpiacok működése az amerikai, japán és európai központi bankok likviditásbővítő intézkedései következtében, az elemzők előrevették szempontrendszerükben a rendelkezésre álló devizatartalékok nagyságát is, amely krízisidőszakokban támaszul szolgál.
Ebből a szempontból az év elején 25 százalékot gyengülő dél-afrikai rand és a 17 százalékos esést produkáló török líra nem áll túl jól: a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szerint a két ország devizatartalékai nem érik el a kívánt szintet. Törökország több szempontból is érintett. Mivel a gazdasága nagy részben a turizmusra támaszkodik, szükség lenne élénkítésre és kamatcsökkentésre, amellyel azonban tovább gyengülhet a líra.
Az IMF előrejelzése szerint a feltörekvő gazdaságok teljes államháztartási hiánya az összesített GDP-jük 8,9 százalékát is elérheti, de Indonéziában és Dél-Afrikában, valamint az olajárak csökkenésétől szenvedő Brazíliában és Mexikóban ennél jóval nagyobb is lehet.
A teljes cikk a Világgazdaság csütörtöki számában olvasható
