Jövedelmező a pénzforgalmi szolgáltatás

Az elmúlt évben is folytatódott a hazai bankszektor pénzforgalmi szolgáltatásokból származó díjbevételeinek növekedése, az innen származó bevételek 10,3 százalékkal nőttek 2018-hoz képest, és megközelítették az 587 milliárd forintot – áll a Magyar Nemzeti Bank (MNB) pénzforgalmi jelentésében. A statisztikák szerint a nominális növekedés – 2018-hoz hasonlóan – elsősorban a forgalom növekedésére vezethető vissza: a tranzakciószám 13,8 százalékkal bővült tavaly éves bázison, miközben az össztranzakció-érték 3,8 százalékkal növekedett.

A bevételi struktúrában továbbra is az átutalásokhoz és a számlavezetéshez kapcsolódó tételek a legnagyobbak: a pénzforgalmi szolgáltatói bevételek mintegy negyede (24,3 százaléka), 143 milliárd forint származott az átutalásokból, miközben a számlavezetéshez kapcsolódó tételek az érintett szolgáltatók bevételeinek ötödét (19,2 százalékát), 112 milliárd forintot tettek ki.

A magas tételekre magyarázatul szolgálhat, hogy a bevételek zöme a jellemzően nagy összegű vállalati utalásokból származik, ugyanakkor az MNB ezen a soron is megjegyzi, hogy a magas bevételek a tranzakcióalapú árazással függnek össze. A jegybank a lakossági oldalon a csomagárazás elterjedését szorgalmazza, a jelentés szerint ebbe az irányba már tettek is lépéseket a szolgáltatók, de az áttörés még várat magára.

Ami a kártyaelfogadási költségeket illeti, a jegybank értékelése szerint továbbra is magasak a kisebb kereskedők terhei, ráadásul a legkisebb kereskedők esetében a korábban megindult javuló trend is megtorpant 2019-ben. Az egymillió forint alatti negyedéves kártyaforgalmú kategóriában a jegybank újfent 2,1 százalék feletti díjterhelést mért, megállapítása szerint ismét nyílik tehát a rés a legalacsonyabb és legmagasabb forgalmú szegmens között. Ám ha az adott szegmens adatait áttekintjük, két, ezt részben cáfoló trendet is láthatunk. Az egyik az, hogy ez az egyetlen a hazai kártyaelfogadó kereskedői szegmensben, ahol csökken a részarány: 2019 végén az egy évvel korábbit meghaladva 22 százalékkal, 28 801-re csökkent az ezen szegmensben működő kereskedők száma. Ám ez döntően nem a terminálok visszaadásával függ össze, hanem azzal, hogy az érintett kereskedők felsőbb forgalmi kategóriába kerültek: az 1–2,5 millió közötti forgalmat lebonyolító kereskedők száma egy év alatt 9 százalékkal, 12 223-ra, míg a 2,5–25 milliós forgalmúaké 11,6 százalékkal, 25 131-re emelkedett. Ebben a két szegmensben a kártyás vásárlások díjterhelésének folyamatos csökkenését méri a jegybank is – az itteni költségek már bőven 1,5 százalék alatt vannak.

A másik érv, amely részben cáfolja az MNB álláspontját, az, hogy az általuk kiemelt, egymillió forint alatti éves forgalmú szegmensben az egy kártyaelfogadó terminálra jutó éves forgalom, bár több mint a harmadával nőtt 2018-hoz képest, ám még mindig csak 1,35 millió forintot tesz ki, vagyis átlagosan havonta alig több, mint százezer forintnyi kártyás fizetés történik az érintett terminálokon. Ebben a szegmensben – miként arra a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) közelmúltbeli ágazati vizsgálata is rávilágított – a kártyaelfogadás fizikai feltételét jelentő terminálok költségei (beszerzés-bérlés, szerviz, üzemeltetés, frissítések stb.) arányaiban jóval nagyobbak, amit a GVH is természetesnek és érthetőnek ismer el. A jegybank adatai szerint a terminálhoz kapcsolható költségek a legkisebb, egymillió forint alatti negyedéves forgalmat lebonyolító kereskedőknél a teljes fizetendő jutalék csaknem harmadát teszik ki, míg például az eggyel magasabb forgalmi kategóriában, a 4–10 millió forint közötti éves forgalmú kereskedőknél már csak 12,5 százalék a fix költség aránya, míg a 10–100 milliós éves forgalmú szegmensben már csak a jutalékok kevesebb mint 4 százaléka a terminálhoz kötött költség. A fentiek alapján elmondható, hogy a pénzintézetek árazási gyakorlata a legkisebb – a fix költségek okán legnehezebben kiszolgálható – szegmenst leszámítva továbbra is kedvező irányba halad a kártyaelfogadás erősítése terén. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a száz- és az egymilliárd forint feletti éves forgalmú szegmensben is a csökkenés megtorpanása, illetve kismértékű emelkedés volt megfigyelhető, ám az itteni jutalékszintek (1, illetve 0,5 százalék alatti díjterhelés) összességében igen alacsonynak mondhatók.