A globális hitelminősítések piacát száz éve két óriás, a Moody’s és az S&P uralja. Ez idő alatt számos kísérlet történt egyeduralmuk megtörésére – az Egyesült Államok értékpapírpiaci felügyelete, a SEC kilenc jóváhagyott hitelminősítőt tart számon –, ám ezek egyike sem járt sikerrel. Sőt, a piac tovább koncentrálódott; a két nagy cég részesedése az USA kötvénypiacán a 2007-es 62 százalékról 2017-re 82 százalékra nőtt.
A két cég dominanciájának egyik oka, hogy minősítéseiket a pénzügyi rendszer minden szereplője elfogadja, és napi működése során használja.
Az S&P és a Moody’s hitelminősítései szolgálnak alapul a bankok kockázatitőke-követelményének számítása során, és annak a meghatározásához is, hogy a befektetési alapok fektethetnek-e egy adott kibocsátó kötvényeibe. A kötvénykibocsátóknak nincs más választásuk, mint értékeltetni magukat legalább az egyikükkel. Természetesen, akárcsak a tőkepiac egésze, a kötvénypiac is ciklikus, ennek erőteljesen ki van téve mind a Moody’s, mind az S&P.
Hosszú távon azonban három olyan trend is azonosítható, amely kettejük további dominanciáját és növekedését vetíti előre. Az első: a világ adósságállománya folyamatosan emelkedő pályán van, ami értelemszerűen több kötvénykibocsátást és hitelminősítést jelent. A második: a vállalatfinanszírozás a bankhitelek felől egyre inkább eltolódik a kötvénypiac irányába, ami kedvező a hitelminősítőknek. Ez az eltolódás az Egyesült Államokban jóval előrébb jár, mint Európában, az előbbiben a vállalatfinanszírozásnak már több mint a fele, az utóbbiban körülbelül a negyede származik a kötvénypiacról. A harmadik: a pénzügyi szektor részéről egyre nagyobb az igény a hitelminősítésekhez kapcsolódó értéknövelt szolgáltatásokra: a Moody’s profitjának már csaknem a negyede, míg az S&P-ének majdnem a fele származik egyéb, sokkal kevésbé ciklikus másodlagos bevételekből. A két cég árazása nem olcsó, de kiemelkedő jövedelemtermelő képességük miatt hosszú távon a piaci átlagot meghaladó hozam várható tőlük.
