Új csúcsra törhetnek a tőzsdék

A 2008–2009-es, de lehet, hogy az 1929–32-es gazdasági válság óta nem tapasztalt kihívásokkal találkoztunk eddig 2020-ban. A hitelválság óta növekedési pályán volt a világgazdaság, ám ezt csak a rekordalacsony kamatokkal és egyéb jegybanki beavatkozásokkal tudták fenntartani a fejlett országok. A koronavírus-járvány, illetve a rá adott reakciók kizökkentették a gazdaságokat a pályájukról. A legnagyobb kérdés továbbra is az, hogy csak kizökkentették-e, vagy teljesen új pályára is állították a gazdaságokat.

V, W vagy valami más

A legoptimistább forgatókönyv szerint V alakú lehet a kilábalás, a gödör alját 2020 második vagy harmadik negyedévében érhetjük el, 2021-re pedig már a korábbi szintekre és növekedési pályára állhatunk vissza. A politikai döntéshozók és jegybankárok várakozásai szerint ez a forgatókönyv a legvalószínűbb, és ezért mindent meg is tesznek, segítve a jóslat önbeteljesítését. Ez azonban sokszor inkább tűnik vágyálomnak, mint gazdasági elemzések alapján meghozott előrejelzésnek. A pesszimistább forgatókönyvek mind elnyúló, fájdalmasabb kilábalást vázolnak fel.

A legrosszabb esetben a folyamat, az 1929-es válsághoz hasonlóan, akár egy évtizedig is elhúzódhat.

A világgazdaság és a regionális gazdaságok kilátásait tekintve abban konszenzus van, hogy az idén jelentős visszaesés, jövőre pedig kilábalás várható. Nincs viszont konszenzus az esés mértékéről, illetve a kilábalás sebességéről. A legpesszimistább a Világbank, 7,7 százalékos visszaesést vár erre az évre, és mindössze 1,6 százalékos növekedést 2021-re, míg a legoptimistább a Nemzetközi Valutaalap, amely csupán 3 százalékos csökkenéssel számol 2020-ra, és 5,8 százalékos növekedéssel jövőre. Abban egyetértés van, hogy az euróövezet gazdaságát negatívabban érinti a mostani válság, mint az Egyesült Államokét: az OECD negatív forgatókönyve szerint akár 11,5 százalékos is lehet az idei visszaesés. Ha az előrejelzések pontosnak bizonyulnak, akkor Európa lemaradása tovább nőhet a tengerentúlhoz képest. Ahhoz, hogy az optimistább forgatókönyvek bekövetkezzenek, a döntéshozók korábban még nem alkalmazott programokat vetettek be. A jegybankok minden eddiginél magasabbra duzzasztották a mérlegeiket, a Fed deklarálta is, hogy ha szükséges, bármeddig folytatni fogják a mérlegépítést. A pénzpumpa azonban számos negatív következménnyel járhat: a legnagyobb veszély a megugró infláció lehet, bár erre még kevés jel utal – a legkorábban 2021 második felében,

V alakú, gyors felpattanás esetén következhet be.

A legtöbb fejlett országban a jegybankok politikáját jelentős fiskális programokkal is kiegészítik. Támogatást kapnak a megszorult cégek és magánszemélyek, és nem egy tőzsdei cég is állami forrásokhoz jutott. Ám ez is felvet hosszú távú problémákat. Az államadósságok könnyen a fenntartható szint fölé emelkedhetnek, és az idősödő társadalommal jellemzett országok Japán sorsára juthatnak, ahol évtizedek óta stagnál a gazdaság. Az állami támogatások ráadásul tovább erősíthetik az olcsó finanszírozás révén megjelenő zombicégek problémáját. Könnyen előfordulhat, hogy nem a leghatékonyabb cégek jutnak állami tőkéhez, más szempontok érvényesülnek, ezzel csökkentve az új szereplők belépési lehetőségeit, rontva a társadalmi mobilitást, valamint fenntartva a mostani status quót. A világgazdaság növekedési kilátásainak romlásához a nemzetközi kereskedelem csökkenése is hozzájárult, a helyzetet a járvány miatti repatriálási törekvések tovább rontották. A Kína és az Egyesült Államok közötti kereskedelmi konfliktus vagy az Egyesült Királyság kilépése az Európai Unióból a globalizáció ütemének lassulását mutathatja, sőt a folyamat extrém esetben akár meg is fordulhat.

A koronavírus-járvány egy történelmi bikapiac végét hozta el. Az amerikai részvények példa nélküli emelkedésben voltak 2009 első negyedéve óta. Ehhez az eszközár-növekedéshez azonban korábban nem látott jegybanki segítségre volt szükség. Az első kisebb törésvonalakat 2018 negyedik negyedévében láthattuk, ezeket megelőzte a Fed enyhe mérlegcsökkentése. Amint a Fed tavaly felhagyott ezzel a politikájával, az eszközárak ismét jelentősen megugrottak. Az idei első negyedévben még új csúcsokat értek el a legfontosabb indexek, ám ahogy a vírus terjedése felgyorsult, korábban nem látott mértékben estek az árfolyamok. Az S&P 500-as index a 3350 pontos historikus csúcsról egészen 2200 pont alá süllyedt, majd március végén, amint a vírus terjedési dinamikája csökkenni kezdett, valamint a jegybanki lazítások hatásai elkezdtek látszani, a trend éles fordulatot vett. Az S&P 500 a valaha volt legjobb ötven napját zárta, és meglepően gyorsan emelkedett vissza 3000 pont fölé. Az azonban nem egyértelmű, hogy valóban újabb bikapiac vette-e kezdetét a medve rekordgyors távozása után. A VIX index, amelyet az opciós árakból következő várt volatilitásból számolnak, továbbra is relatíve magas, 30 körüli szinten tartózkodik, míg a korábbi bikapiac nyugalmasabb időszakaiban 10 alatt is volt a „félelemindex”.

Túlértékelt társaságok

Óvatosságra inthet az is, hogy a részvények árazása az elemzői konszenzus által várt idei eredmények függvényében magas szinteken tartózkodik. Legutóbb a dotcomlufi kipukkanása előtt volt ennél magasabb az S&P 500 előremutató P/E-aránya. A részvényárak úgy tudtak május vége óta emelkedni, akár meg is haladva az év eleji szinteket, hogy az elemzők jelentős profitcsökkenést várnak az idei évre. A magyar részvényindex regionális társaihoz hasonlóan mozgott, ám a legnagyobb részvények közül a Mol – az olajpiacon tapasztalt turbulenciák miatt – nagyot veszített az értékéből, míg az OTP árfolyama a kamatcsökkentés, illetve a fokozódó reálgazdasági kockázatok miatt esett.

Idén jelentősen csökkent a részvénykibocsátási (IPO) kedv a korábbi évekhez képest, és a helyzet az év második felében tovább romolhat a már „csőben lévő” ügyletek lezárulásával. Több cég, köztük az Airbnb is bejelentette, hogy a 2020-ra tervezett kibocsátást jövőre vagy még későbbre halasztja.

A részvénypiacokat a járvány negatív hatásai mellett csődök és könyvelési botrányok is megrázták. Olyan nagy múltú cégek, mint a Hertz vagy a Chesapeake, is csődvédelem alá helyezték magukat. A botrányokból és csalásokból kimagaslik a Luckin Coffee és a Wirecard esete. A kínai kávézóláncnál jelentősen meghamisították a bevétel- és nyereségszámokat, míg a német fintech cégnél 1,9 milliárd euró tűnt el, és már az auditor sem írta alá a társaság gyorsjelentését.

Karanténba zárhatják a bikát

A részvénypiacokon 2020-ban történelmi mozgásoknak lehettünk szemtanúi. Az év második felében a gazdaságok teljesítménye, illetve a vírus terjedése állíthatja új kihívások elé a részvénybe fektetőket.

A piac véleménye nagyon eltérő az év végi szintekkel kapcsolatban: az optimisták szerint új csúcsokon zárhatunk, míg a pesszimista szereplők a márciusi mélypont alá várják az S&P 500 értékét. Az Equilor várakozása szerint a fontosabb részvényindexek követhetik a Nasdaq Composite példáját, és már az ősz előtt új történelmi csúcsokat érhetnek el. A piaci visszajelzésekből látszik, hogy sem az ismét romló járványtendenciák, sem a történelmien csökkenő gazdaság nem veszi el

a részvénybefektetők kedvét, amit a jegybankok ultralaza politikája és az alternatíva hiánya egyaránt fűt. A piacra újonnan belépő fiatal befektetők jelentősen felülsúlyozzák a stabilitást mutató technológiai cégeket, így a dotcomlufi óta nem látott árazási szinteket érnek el ezek a papírok. Amíg az újranyitások zajlanak, addig emelkedhetnek az indexek, igazi fordulópontot egy esetleges újbóli széles körű hatósági karantén hozna. Ekkor a cégek nemcsak bevételtől esnének el a lezárás idejére, de ismét likviditást kellene termelniük az újranyitás költségeihez. A döntéshozók is tisztában vannak ezzel, ezért csak a legvégső esetben rendelnék el újra a teljes zárlatot.