Bár a makroadatok azt mutatják, hogy az amerikai gazdaság a ragadós és a magas kamatok ellenére is a korábban vártnál jobban pörög, a jómódú amerikaiak már recessziót éreznek. Szójáték is született erre, a richcession, amely arra utal, hogy amíg az alacsonyabb béreket felzárkóztatják az inflációhoz, hogy a feszes munkaerőpiacon is vonzók legyenek az állások, addig a magasabb bérkategóriákba lévők munkajövedelme nem emelkedik. Közben a tavalyi visszaesése is érzékenyen érintette a gazdagabbakat, ami az egész gazdaságra visszahathat, mert a tehetősebb amerikaiak visszafogják a fogyasztásukat.
Az is érdekes, hogy az elbocsátások száma viszonylag alacsony, de
a leépítések egyharmada a jobban fizetett alkalmazottakat érintette.
Jól példázza ezt az év eleji leépítési hullám a technológiai szektorban. A Bank of America közgazdászai egy közelmúltbeli elemzésükben azt találták, hogy abban a harminc államban, ahol a munkanélküli-segélyeket közvetlenül az elbocsátott dolgozók számláira utalják, áprilisban 40 százalékkal emelkedett a segélyben részesülők száma azokban a háztartásokban, ahol legalább évi 125 ezer dollár volt a jövedelem, míg az 50 ezer dollárnál alacsonyabb jövedelmű háztartásokban csak 8 százalékkal nőtt a segélyezettek száma.
Elemzések azt mutatják, hogy a világjárvány előtti négy évtizedben
felhalmozódott bérkülönbségek egynegyede feloldódott a mostani feszes munkaerőpiacon,
ahol az alacsonyabb jövedelműek könnyebbe tudnak magasabb bérkategóriába lépni.
Ez immár a fogyasztásban is lecsapódik. Amíg az amerikai háztartások nem alapvető cikkekre fordított hitel- és bankkártyás kiadásai nőttek idén áprilisban év per év alapon, addig a magasabb jövedelmű háztartások esetében visszaesés tapasztalható.
