Tarolnak a magyar vízipari cégek

Alig van olyan tárgyalása Szijjártó Péternek, a Miniszterelnökség külügyi és külgazdasági államtitkárárának a keleti nyitás egyik célpiacának tekintett ázsiai országok képviselőivel, amely után ne emelné ki, hogy a hazai vízipari cégek előtt komoly lehetőségek nyílhatnak a kontinens jelentős fejlesztéseket elindító országaiban. Egy neve elhallgatását kérő iparági szereplő lapunknak elmondta: a magyar vízipari cégek valóban keresettek az ázsiai országokban. Becslése szerint a 10 céget tömörítő Magyar Vízipari Klaszter jelenleg mintegy 100 millió euró értékű szerződéssel rendelkezik különböző beruházásokra vonatkozóan a kontinens országaiban. Ezen megrendelések közül a vietnámi Quang Binh megyei víztisztító projekt már márciusban el is indult. A 10 millió értékű zöldmezős beruházás – amely több mint százezer lakosnak biztosít két éven belül ivóvizet – egy olyan mintaprojekt, referencia lehet, amelynek segítségével a magyar vízipari cégek későbbi megrendelésekhez juthatnak hozzá Vietnámban, ugyanis az országban a következő években számos, a Quang Binh-i beruházáshoz hasonló fejlesztésbe foghatnak.

A vietnámi beruházáshoz hasonlóan elindult már a klaszter vezető cégének számító Fővárosi Vízművek Zrt. Srí Lanka-i 34 millió eurós beruházása is, amely két meglévő tisztítómű rekonstrukcióját jelenti. Emellett a klaszter több éves előkészítés után Indonéziában 50 millió dolláros megrendeléshez jutott, és úgy tudjuk, esély van egy újabb 50 millió dolláros beruházás elnyerésére is.

Továbbá információink szerint Azerbajdzsánban négy projektre vonatkozóan, mintegy 60 millió euró értékű szándéknyilatkozattal rendelkezik a klaszter. A magyar cégek tárgyalásokat folytatnak Szaúd-Arábiában is, így jó esély van arra, hogy az országban a következő években tervezett 100 millió eurós beruházásokban is szerepet kapjanak. Úgy tudjuk, az ázsiai országok vonatkozásában a 100 millió euró értékű aláírt szerződések mellett további mintegy 100 millió euró értékű megbízásra vonatkozóan rendelkezik szándéknyilatkozattal a klaszter.

„Miután a hazai vízipari cégekkel tárgyaló ázsiai országok erősen centralizált államoknak számítanak, így a magyar cégeknek a megbeszélések során komoly legitimációt ad, hogy a kormány elvi támogatását tudják maguk mögött” – emelte ki forrásunk a 2010-ben meghirdetett keleti nyitás politikájának hatásával kapcsolatban. „Ezekben az országokban egyetlen állami tulajdonú vízmű működik, ha oda úgy megyünk tárgyalni, hogy nincs mögöttünk az állami legitimáció, akkor nincs sok esélyünk a megbízások elnyerésére” – mondta.

A 2008 januárjában létrehozott vízipari klaszter számára az ázsiai megrendelésekért folytatott versenyben előnyt jelenthet, hogy a nemzetközi piacon rajta kívül még egy holland részvénytársaság képes arra, hogy egy csomagban a vízgazdálkodás összes szegmensében (víz- és csatornahálózatok kiépítése; ivóvíztisztítás, -szolgáltatás, -csomagolás, -kezelés; vízbázis- és árvízvédelem, vízlelőhelyek felkutatása) tud szolgáltatást nyújtani.

A magyar cégeket a piacszerzésben emellett segítheti az is, hogy számos ázsiai országban az 1990 előtti időszakban jó hírnevet szereztek a magyar vízügyi szakemberek, miután a KGST-n belüli specifikáció következtében az úgynevezett baráti országokban számos megbízást kaptak. A magyar vízipari szaktudást nemzetközi szinten is elismerik, amit jelez, hogy a 48 európai, illetve ázsiai országot magában foglaló konzultációs fórum, az ASEM vízügyi kutatási és fejlesztési szervezete, az ASEM Water alelnökévé tavaly novemberben a magyar vízipari klaszter elnökét, Kovács Károlyt választották meg.

Kötött segélyhitel garantálja a beruházást

A tízmillió eurós vietnámi Quang Binh megyei víztisztító projekt megvalósítása kötött segélyhitel keretében valósul meg, amelynek szerződését tavaly ősszel írták alá. A konstrukció keretében Magyarország, mint donor állam kedvezményes hitelt nyújt a fogadó ország – amely a nemzetközi szabályozás értelmében a világ szegényebb államai közül kerülhet ki – számára, amely annak fejében egy meghatározott beruházást hajt végre oly módon, hogy legalább 50 százalékos arányban a donor ország cégei exportálnak árut vagy szolgáltatást a projekthez. Ez az egyetlen közvetlen állami exporttámogatási lehetőség, amelyet a nemzetközi szabályok megengednek. A konstrukció révén az adott magyar cégek garantált fizetésű megbízásokhoz jutnak, amelyek további exportmegrendelésekhez elvezető referenciává válhatnak az adott külpiacon. Így nem csoda, hogy információink szerint a Quang Binh-i beruházás ügyében a vízipari klaszter vetette fel a magyar kormánynak, hogy van egy olyan konkrét projekt, ahol fel lehetne használni ezt a konstrukciót.