Már nem csak az eső hiánya okoz aszályt: kár a jégkármérséklőt okolni, egészen más ok húzodik meg a háttérben

Az éghajlatváltozás alapvetően alakítja át az európai aszályok természetét: egyre kevésbé kizárólag a csapadékhiány, és mindinkább a rendkívüli hőség miatt felgyorsuló párolgás szárítja ki a termőföldeket. A folyamat különösen súlyos kockázatot jelent a magyar kukorica-, napraforgó- és takarmánytermelésre, és felértékeli a vízvisszatartás, az öntözés, valamint a talaj nedvességvesztését mérséklő gazdálkodás szerepét. Az extrém hőség vált az európai aszály egyik legfontosabb hajtóerejévé – állapította meg a World Weather Attribution (WWA) nemzetközi kutatócsoport július 23-án közzétett elemzése. 

A kutatók arra jutottak, hogy az idei tavaszi és kora nyári csapadékhiány önmagában nem kapcsolható egyértelműen az emberi eredetű éghajlatváltozáshoz. A magasabb hőmérséklet miatt megnövekedett párolgási igény azonban már egyértelműen a globális felmelegedés hatását mutatja.

A különbség mezőgazdasági szempontból meghatározó. Meteorológiai aszályról akkor beszélünk, ha egy térségben a szokásosnál kevesebb csapadék hullik. A mezőgazdasági aszály viszont azt jelenti, hogy a talajban már nincs elegendő, a növények által felvehető nedvesség. Ennek kialakulásában nemcsak az számít, mennyi eső érkezik, hanem az is, hogy a hőség, a napsütés, a száraz levegő és a szél milyen gyorsan vonja ki a vizet a talajból és a növényzetből.

Extrém hóség szárítja a talajt, tizenegyszer valószínűbb lett a kelet-európai aszály

A WWA szerint az ideihez hasonló mezőgazdasági talajaszály az éghajlatváltozás következtében Nyugat-Európában mintegy ötször, Kelet-Európában pedig tizenegyszer vált valószínűbbé. A nyugati térségben az április és június közötti talajnedvességi állapotok a jelenlegi éghajlaton körülbelül ötévente fordulhatnak elő. A keleti régióban a januártól júniusig felhalmozódott nedvességhiány nagyjából tizenöt évente várható.

Még látványosabb a változás, ha a légkör párologtató hatását vizsgáljuk. Az április–júniusi, rendkívül magas potenciális párolgással jellemezhető időjárás Nyugat-Európában körülbelül nyolcvanszor, a január–júniusi kelet-európai állapot pedig negyvenszer lett valószínűbb az iparosodás előtti, mintegy 1,4 Celsius-fokkal hűvösebb éghajlathoz képest. A párologtató hatás intenzitása nyugaton mintegy 7, keleten 8 százalékkal emelkedett.

A kutatók szerint ez már elegendő ahhoz, hogy egy korábban még kezelhető csapadékhiány súlyos talajaszállyá váljon. 

A felmelegedés előtti klímában ugyanez a csapadékhelyzet jóval mérsékeltebb talajnedvességi problémát okozott volna.

„A rendkívüli hőség átveszi az elsődleges hajtóerő szerepét kontinensünk aszályainak kialakulásában” – fogalmazott Sarah Kew, a holland meteorológiai szolgálat kutatója a Reuters összefoglalója szerint.

Magyarországon már visszafordíthatatlanok a károk

A nemzetközi megállapítások szorosan illeszkednek az idei magyarországi tapasztalatokhoz. A HungaroMet július 20-i értékelése szerint az ország nagy részén a szezon eleje óta fennálló aszály már visszafordíthatatlan károkat okozott. Bár egyes körzetekben kedvezőbb állományok is előfordulnak, az öntözetlen kukorica az ország túlnyomó részén nagyon gyenge.

A napraforgó zöldtömege a műholdas adatok alapján rendkívül alacsony, sok helyen még a súlyos aszállyal jellemzett 2022-es értéket sem éri el. A kukorica és a napraforgó fejlődése a meleg miatt a szokásosnál előrébb jár, ehhez azonban az aszály okozta kényszerérés is hozzájárul. Ez rövidebb szemkitelítődési időszakot, kisebb termést és gyengébb minőséget eredményezhet. A kedvezőbb körülmények elsősorban a Dunántúl legdélebbi részén maradtak fenn – derül ki a HungaroMet elemzéséből.

A szálastakarmány-termelők számára ugyanez a folyamat a kaszálások számának és a hektáronként betakarítható zöldtömegnek a csökkenését jelenti. Ha a rétek és legelők a hőségben gyorsabban elveszítik vízkészletüket, az állattartóknak korábban kell hozzányúlniuk tartalékaikhoz, vagy drágábban kell szénát és más takarmányt vásárolniuk. Az aszály költsége így a növénytermesztésből gyorsan továbbgyűrűzhet a tej- és hústermelésbe is.

Már nem elég az éves csapadékot figyelni

A WWA eredményeinek egyik legfontosabb gazdasági következménye, hogy a termésbiztonságot már nem lehet pusztán az éves vagy akár a termelési idősszaki csapadékösszeg alapján megítélni. Ugyanaz a csapadékmennyiség melegebb körülmények között kisebb hasznosítható vízkészletet jelent, mert több nedvesség párolog el, mielőtt azt a növények, vagy a talaj felvehetnék.

Ez felértékeli a talaj vízbefogadó és vízmegtartó képességét javító módszereket. A szervesanyag-tartalom növelése, a talajtakarás, a csökkentett menetszámú vagy forgatás nélküli művelés, a tömörödés megszüntetése és a megfelelő vetésforgó mérsékelheti a párolgási veszteséget. Ezek sem tudják azonban teljesen ellensúlyozni a tartós csapadékhiányt és az egymást követő hőhullámokat.

Az öntözés biztonsága szintén stratégiai kérdéssé válik, de az európai példák arra figyelmeztetnek, hogy önmagában az öntözőberendezések kiépítése sem elegendő. Romániában már korlátozták egyes gazdálkodók vízhez jutását, miközben Hollandiában vízhiányt, több görög szigeten pedig aszályhelyzetet hirdettek. Ha a folyók, tározók és felszín alatti készletek szintje is csökken, az öntözési igény éppen akkor emelkedik meg, amikor a rendelkezésre álló víz mennyisége beszűkül. Ez egyébként a Duna és a Tisza jelenlegi vizállását tekintve lényegében már itthon is bekövetkezett.

A magyar mezőgazdaság alkalmazkodásának ezért az öntözés fejlesztése mellett a téli és tavaszi víztöbblet tájban tartására, a talaj vízkészletének megőrzésére és a növénytermesztési szerkezet átalakítására is ki kell terjednie. A WWA elemzése szerint ugyanis a jövő aszályait nem feltétlenül az különbözteti majd meg a korábbiaktól, hogy sokkal kevesebb eső hullik, hanem az, hogy a növekvő hőség egyre kevesebbet hagy meg belőle a termőföldeken.

Magyarországon közben dúl a jégkármérséklő körül a vita

A Facebook világban rendre előkerülnek az erőteljes kritikák a kormány által finanszírozott magyarországi jégkármérséklő (JÉGER) rendszerrel kapcsolatban. Petíció is indult annak leállítása érdekében. Az Agrár- és Élelmiszergazdaságért Felelős Minisztérium a héten fogadta annak a civil kezdeményezésnek a képviselőit, amelynek petícióját mintegy 12 ezren írták alá. Az alacsony aláírói kör ellenére a tárca nagyon semleges közleményt adott ki, jelezve, hogy a kritikáka komlyan veszik. 

A petíciót Molnár János államtitkár vette át. Az egyeztetésen többek között meteorológiai, jogi és gazdálkodói szempontokat képviselő civil szakértők ismertették álláspontjukat. Négy fő kérdést vizsgálatk meg. A pteíciót kezdeményezők álláspontja szerint vizsgálni kell:

• a rendszer működésének és finanszírozásának átláthatóságát és szabályosságát;
• szakmai kifogásaik vannak a generátorok elhelyezésével és sűrűségével kapcsolatban;
• feltételezésük szerint az alkalmazott ezüst-jodidos technológia hatással lehet a csapadékképződésre és a lehulló csapadék mennyiségére;
• továbbá a rendszer működésének jogi szabályozását sem tartják kellően egyértelműnek.

Az államtitkár szerint, a találkozón egyetértés volt abban, hogy szükség van egy független, szakmailag hiteles és tudományos vizsgálatra, amely a rendelkezésre álló adatok alapján értékeli a felvetéseket és a JÉGER működésének hatásait.

Az is közölte, hogy meg kell ismerni azoknak a véleményét is, akiknek érdekében a rendszer működik: a gazdákét. Szeirnte az átadott petíció fontos jelzés, de nem tekinthető az agrártársadalom reprezentatív véleményének, hiszen azt nem kizárólag gazdálkodók írhatták alá. Ezért olyan gyors és reprezentatív, megyei bontású véleményfelmérést tart szükségnek, amelyből világosan kiderül: a magyar gazdák támogatják-e a JÉGER további működését.

A kormány álláspontja ezzel kapcsolatban: 

Meghallgatják a kérdéseket és a kritikákat, megvizsgálják a tényeket, és a gazdák véleményének ismeretében hozzák meg a szükséges döntéseket.