Gaál Csaba: Külföldre tart a "magyar" tőke
Ismét látványos eredménnyel hívta fel Magyarország a figyelmet szűkebb régiónkban: az egy főre jutó kihelyezett működőtőke-állomány messze a legmagasabb a középeurópai rendszerváltó államok közül. A fejlemény akár büszkeséggel is eltölthetné a magyar polgárokat, nem árt azonban némileg árnyalni a képet.
A világ fejlettebb országaira valóban jellemző a nettó tőkeexportőri pozíció, Magyarország jelenlegi fejlettségi szintjén azonban nem feltétlenül lenne egészséges, ha gyors ütemben csökkenne a tőkeimport és -export közötti, még mindig jelentős különbség. Ez megdrágíthatná ugyanis a folyó fizetési mérleg hiányának finanszírozását, forrásokat vonhatna el a magyarországi beruházásoktól, ráadásul máshol teremtene munkahelyeket. Más kérdés, hogy az esetleges nyereség viszont hazaáramolhat.
A dolog a mi esetünkben nem egészen így fest. A valóban jelentős tőkekivitel döntő része ugyanis néhány nagy tranzakció eredménye, például a Matáv macedóniai vagy a Mol szlovákiai befektetése. Előbbit a Deutsche Telekom tulajdonosi hiteléből, utóbbit a JP Morgan kölcsönéből finanszírozták, tehát a tőkekiáramlással egyidejűleg külföldi forrásbevonás is történt. Ugyanígy a profit egy része is végül külföldön csapódhat le. Az ilyen magyarországi cégek tehát némi egyszerűsítéssel egyfajta közvetítő szerepre szorítkoznak.
Két dologra azonban mégis rávilágítanak a statisztikák. Az egyik, hogy Magyarország valóban ugródeszkát jelenthet a térségben terjeszkedő nyugati cégeknek. A másik, hogy a nagy üzletek mellett azért a kisebbek is egyre nagyobb teret nyernek, ami azt mutatja: sok magyar cégnek már szűk a hazai piac, és igyekeznek keletebbre húzódva kihasználni a piacgazdasági átalakulásban szerzett tapasztalataikat.
Mindez pedig azt jelzi, hogy az európai uniós tagság küszöbén Magyarország visszavonhatatlanul betagozódott a nemzetközi - ha teszik, globalizálódó - tőkefolyamatokba.
