Külföldi lapszemle

Financial Times



A most ismeretessé váló új brit költségvetésben kellemetlen meglepetés, hogy növekedik a munkáltatók társadalombiztosítási hozzájárulása, és egy százalékkal nagyobb lesz az alkalmazottaké is, aminek következtében a jövedelemadó legfelső sávjában a kulcs 40-ről 41 százalékra emelkedik. Ellensúlyozásként a rászorultak adójóváírás formájában 58 000 font összes jövedelemig több kedvezményt kapnak. Az országos egészségügyi szolgálatra valamivel többet költenek, mint amennyit a kormány által megbízott szakértő jelentése javasol: a legközelebbi öt évben több mint 7 százalékot reálértékben. A Munkáspárt már majdnem harmadával növelte változatlan árakon ezt a kiadást, de kevés eredmény mutatkozott. A tavalyi 5 milliárd extrából majdnem 40 százalékot a béremelés vitt el. A jelentés szerint nincs más mód rá, hogy egyenlőbben, kevesebb költséggel nyújtsanak adott menynyiségű egészségügyi szolgáltatást. De vitatható, hogy a dolgozók adó formájában fizessenek olyan szolgáltatásért, amelyből sokat azok vesznek igénybe, akik már nem dolgoznak. A Munkáspárt azt ígérte: nem emeli az adó fő és legmagasabb kulcsát, továbbá vonakodik az áfa kiterjesztésétől az attól eddig mentes cikkekre. De ha az országos egészségügyi szolgálat három év alatt nem javulna érezhetően, az politikailag tarthatatlan volna.



Süddeutsche Zeitung



A Bayer konszern a közeljövőben is ki tudna adni még egy- vagy kétmilliárd eurót cégfelvásárlásra, miután hétmilliárdot kiadott az Aventis növényvédőszer-gyártó részlegére. Egy csapásra lényegesen javított agrokémiai helyzetén, a világon is a második. Nem csoda, hogy a brüsszeli versenyvédők bírálóan vizsgálták az ügyletet. A Bayer ügyesen taktikázott, bár a jóváhagyásért engedményként meg kellett válnia forgalmának mintegy kilenc százalékától, közte világszerte jól bevezetett hatóanyagoktól. A brüsszeliek szempontjából a fúzió azt mutatja, hogy a monopóliumok elleni harc nem feltétlenül gyengíti az európai vállalatok globális versenyhelyzetét.



Handelsblatt



Két hét múlva kezdi működését az egységes német pénzügyi felügyelet, összeolvasztva a bank-, a biztosítási és az értékpapír-piaci felügyelet hatóságát. Az elnöke Jochen Sanio, a jelenlegi bankfelügyelet vezetője lesz. Az új hatóságnak gyorsan lábra kellene állnia, de még távol van az idő, amikor a három szervezet összeolvad. Arról is vita folyik, hogy a drága és ritka értékpapír-szakértők munkáját a jövőben mind a három részleg használhatja-e. Az elnöknek azért is küzdenie kell, hogy a hatóság munkatársainak vonzó béreket kínálhasson. Az eddigieknek a fizetése elmarad a bankárok, biztosítóintézeti munkatársak, könyvvizsgálók és tanácsadók keresetétől. Sanio a hatóság teljes privatizálását szeretné, de ez még távoli jövő. Kérdéses az is, hogyan alakul a felügyelet és a jegybank viszonya. Az ellentétek programozottak. Amíg az új hatóság, a jegybank és a tartományi pénzintézetek hatalmi harca véget nem ér, a felügyeleti intézmény hatékonysága nem lesz teljes.