Kőhalmi Kálmán: Dunaferr: elnökre várva

Faragó Csaba gondoskodott róla, hogy kellemetlen emlékeket hagyjon maga után Dunaújvárosban. Utolsó lépésével, azzal, hogy indoklás nélkül lemondott a Dunaferr Rt. elnöki posztjáról, mindenkit kellemetlen helyzetbe hozott a társaságnál. Az a kisebb kellemetlenség, hogy a jogszerű működés demonstrálása érdekében rendkívüli igazgatósági ülések, közgyűlések foglalkoznak (alibiszerűen) az elnökválasztás kérdéskörével. A nagyobb gond az, hogy nem egy alvállalkozó, hitelező vagy éppen szállító a volt elnök, az ÁPV Rt. jelenlegi elnök-vezérigazgatójának a távozását az állami vagyonkezelő, így közvetve az állam "kihátrálásaként" értékelte. Ez pedig nem kis mértékben megdrágítja az egyébként is nehéz helyzetben lévő cégcsoport működését.

Az új elnök kiválasztása nem lesz egyszerű, ezt jelzi az is, hogy a választások idején megindult egyeztetés egyelőre a szocialisták között sem hozott eredményt. A volt elnök-vezérigazgató, Horváth István sokak szerint nem a legjobb választás lenne. Az Acél XXI. Kft. által végzett vagyonkezelés, az elmúlt időszak viharai során feltárt és feltárni vélt tények miatt erősen támadható. Erre pedig sem a kis parlamenti többségű szocialistáknak, sem a nehéz helyzetű cégnek nincs szüksége.

A Dunaferrnél természetesen ez utóbbi miatt aggódnak inkább. Áprilisban már az idei veszteség meghaladta a hétmilliárdot, és ez akkor is ijesztő, ha valószínűsíthető, hogy a

piaci változások miatt a második fél évben mérséklődik majd a negatív szaldó. A válság kezeléséhez, a kormányzati támogatás - amely nélkül egyre kevésbé képzelhető el a társaságcsoport hosszú távú működése - megszerzéséhez, a pénzintézetek, hitelezők megnyugtatásához egyaránt szélesebb körben ismert, elismert elnökre van szüksége a Dunaferrnek.