A korábbi 46 százalékról így 59 százalékra ugrott fel a GDP-arányos eladósodás, ami a maastrichti 60 százalékos küszöb elérését jelzi. 2004-ben legalább további 4 milliárd euróval bővülhet az adósságállomány, ezzel átlépjük a küszöböt, ami önmagában is kétségessé teszi a 2008-as eurózónához való csatlakozást. A mostani gazdaságpolitika újból mesterségesen felpörgeti az inflációt - ezt célozta a sáveltolással gyengített forint -, de ezt könnyebb lesz majd 2005-2006-ban megfékezni, mint a növekvő adósságot. Már látszik, hogy a hirtelen megugrott adósságállomány az eurózónához való csatlakozás legmerevebb korlátjává válik. Miért fordult meg a magyar adósságállomány/GDP-trendje, hogyan lehetséges, hogy egy megszelídített vadállat újból a sátrunk közelében ordít?
Önmagában az adósság újbóli bővülése még nem lenne rossz hír, ha ez a GDP gyors növekedését eredményező beruházások finanszírozásából eredne. Ha az üzleti és állami szektor beruházásait fedezte volna az új eladósodás, akkor fenn lehetett volna tartani a dinamikus GDP-növekedést, és ezzel nem következett volna be az adósság/GDP arány gyors romlása. Ha az eladósodás üzleti beruházásokat finanszíroz, akkor egyszerre két ágon is képes megakadályozni az adósság/GDP arány hirtelen romlását: magasabb a növekedés (azaz a képlet nevezője), és kisebb a költségvetési hiány, ezzel kisebb a deficit hitelfelvétellel való finanszírozásának az igénye, és kisebb az eladósodás (a képlet számlálója). Továbbá, a beruházások révén nőnek a költségvetés bevételei, csökken a deficit, ezzel a hitelfelvétel, ami fékezi az eladósodást.
Az elmúlt év megugró költségvetési deficitje mögött a jövedelmek, tehát a fogyasztás bővülése áll, ami szintén növeli a költségvetési bevételt. Ha a kormány jövedelmi intézkedései nyomán 100 forinttal többet költenek, akkor ebből mintegy 40 forint visszatér a költségvetésbe, igaz, hogy 60 forint nem, ennyivel nő a deficit, tehát az eladósodás. Miért baj, hogy a 8,5 milliárd eurós új eladósodás mögött a fogyasztás és nem a beruházások bővülése áll?
A beruházásokra is igaz, hogy 100 forint beruházási célú ráfordításból mintegy 40 forint visszaáramlik a költségvetésbe a beruházás megvalósításának időtartama alatt. Itt azonban nincs vége a dolognak, mert a beruházás eredményeképpen létrejött kapacitás működése során folyamatosan teljesít többletbefizetéseket a költségvetésbe, amit a fogyasztásról nem lehet elmondani (a nem import fogyasztási többlet beruházási hatásától most eltekintünk). A Széchenyi-terv költségvetésből is támogatott beruházásai esetében számításokat végeztünk ennek mértékére, és azt találtuk, hogy a beruházás megvalósítása alatti 40 forintos költségvetési többlethez a működés során még legalább 150-200 forint többlet költségvetési befizetés adódik hozzá, tehát 100 forint beruházás minimálisan kétszeres többlet költségvetési bevételt hoz mintegy 48-60 hónapos időtartam alatt. Ha a teljes 100 forint értékű beruházást költségvetésből fedezzük, akkor is megéri az üzlet, még jobban, ha 100 forint állami támogatáshoz 300 forint üzleti tőke társul (ahogy ez a Széchenyi-terv pályázatainál történt): ekkor már a beruházás megvalósítása alatt 160 forintot kap vissza az induló 100 forint után a költségvetés. Érdemes-e szöszmötölni ilyen apróságokkal, érdemes-e elgondolkodni a fogyasztás, illetve a beruházás hitelből való finanszírozásának különbségeiről?
Csak akkor, ha csatlakozni kívánunk valamikor/bármikor az eurózónához, és ha komolyan gondoljuk a gazdasági felzárkózást az Európai Unión belül.
Az 1970-80-as évtizedben felhalmozott mintegy 21 milliárd dollár külső adósság valójában 4 milliárd dollárt ért (a többi a halmozott kamat volt), ennek háromnegyed része fogyasztást és nem új beruházásokat finanszírozott. Akkor nem volt piacgazdaság, és a rendszert a birodalmi külső héj eladósodása belülről bomlasztotta. Most azonban bizonyosan nem éri meg a fogyasztás bővítését újabb jelentős eladósodással fedezni, mert nem akarjuk a piacgazdaságot tervgazdaságra és a Nyugatot Keletre visszacserélni. Mint akkor, ma is politikai célú és fogyasztási irányú eladósodás történt, de ma van alternatíva. Ez a beruházásokat hitelből fedező gazdaságpolitika, ami nem politikai, hanem gazdasági célú eladósodást jelentene, esélyt adva az egyensúlyok helyreállítására.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.