A kiszámítható nukleáris reneszánszra vonatkozóan alapvetően egyetértek Hegedűs Miklósnak, a GKI Energiakutató Kft. ügyvezető igazgatójának a Világgazdaságban megjelent álláspontjával (VG, 2003. december 16.). A szén-dioxid-kibocsátás környezetvédelmi okokból szükséges csökkentését lehetővé tevő megújulóenergia-termelési és atomerőművi energiatermelési alternatívák szempontjából helyes megállapításnak tartom, hogy az atomerőművi termelés ténylegesen gazdaságosabb, és hozzáteszem: jobban szabályozható, kisebb tartalékteljesítményt igénylő, reálisabban megvalósítható változat.

A magyarországi erőműfejlesztés lehetőségeivel kapcsolatos néhány megállapítással azonban vitáznom kell. Nem helyes az a megállapítás, hogy a 2010 után szükségessé való alaperőmű-építés a földgáz és a regionális együttműködésben megszerezhető import energia közötti választásra szűkül. A lehetőségek között szerepel az importkőszén, a lignit, vagy az új nukleáris erőmű létesítése is. A megállapítás, hogy a villamosenergia- és a földgázellátásban a csúcsigények egyidejűleg jelentkezhetnek, csak a téli, igen hideg napokra vonatkozik. Vitatható az a megállapítás, hogy "mind az ellátásbiztonság, mind a gazdaságosság szempontjából a villamosenergia-import felértékelődik, ugyanis a szóba jöhető lehetséges importforrások tüzelőanyag-összetétele eltér a hazaitól. A lehetséges villamosenergia-import várhatóan az atomenergiára s szénre és a vízenergiára alapozódik." A számunkra elképzelhető hosszú távú villamosenergia-import forrása aligha lehet atomerőmű, mert az európai atomerőmű-építés perspektívái erre nem adnak alapot, a vízenergiából történő garantált importszállítás pedig eleve irreális.

Képtelen, a hazai villamosenergia-ellátásra katasztrofális következményekkel járó elképzelés a 2000 megawattos csúcsteljesítményű, évi 10-12 terawattóra mennyiségű villamosenergia-import. Feltételezve, de nem megengedve: a stabil import, a feljogosított fogyasztók külföldi beszerzései, a magyar hálózaton keresztül történő tranzitáramlás és egy paksi blokk esetleges üzemzavari kiesése esetén automatikusan bekövetkező kisegítés összesen 3500 megawatt importteljesítmény áramlását jelentené. Ismeretes - ezt a közelmúltban történt esetek is alátámasztják -, hogy az európai egyesített villamosenergia-rendszerben (UCTE) az átviteli hálózatok szűk keresztmetszete miatt jelentős, nagy korlátozásokkal járó üzemzavarok történtek. Az egyes energiarendszerekben meglévő és építendő átviteli hálózatok elsősorban a saját villamosenergia-igények ellátására épülnek, így nem biztosítanak lehetőséget irreálisan nagy tranzitokra. A felvett példában a 3500 MW-nyi, a magyar rendszerbe történő villamosteljesítmény-importot az átviteli hálózat tervszerű karbantartási állapotában és a reálisan bekövetkezhető átviteli hálózati elemek üzemzavari kiesése esetén is biztosítani kellene. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a szomszédok, elsősorban szlovák és osztrák átviteli hálózatoknak a gigantikus nagyságú magyar importigények miatti túlterhelődésének elkerülése érdekében a magyar viszonylatú nemzetközi kooperációs távvezetékekre olyan automatikákat telepítenének (ezt tesszük mi is a magyar -szerb 400 kilovoltos vezetékre), amely bizonyos terhelésnél a vezetéket kikapcsolja. Ennek következtében a fennmaradó nemzetközi kooperációs távvezetékeink lavinaszerűen bekövetkező túlterhelődése miatt a magyar energiarendszer lekapcsolódna az UCTE rendszerről. Ez esetben 3000 megawattnyi hiány lépne fel, ami nagy valószínűséggel a rendszer teljes összeomlását okozná.

Közép- és hosszú távú terveinkben 1000 megawattnál nem nagyobb tervszerű importvételezést kell feltételezni.