A kiszámítható nukleáris reneszánszra vonatkozóan alapvetően egyetértek Hegedűs Miklósnak, a GKI Energiakutató Kft. ügyvezető igazgatójának a Világgazdaságban megjelent álláspontjával (VG, 2003. december 16.). A szén-dioxid-kibocsátás környezetvédelmi okokból szükséges csökkentését lehetővé tevő megújulóenergia-termelési és atomerőművi energiatermelési alternatívák szempontjából helyes megállapításnak tartom, hogy az atomerőművi termelés ténylegesen gazdaságosabb, és hozzáteszem: jobban szabályozható, kisebb tartalékteljesítményt igénylő, reálisabban megvalósítható változat.
A magyarországi erőműfejlesztés lehetőségeivel kapcsolatos néhány megállapítással azonban vitáznom kell. Nem helyes az a megállapítás, hogy a 2010 után szükségessé való alaperőmű-építés a földgáz és a regionális együttműködésben megszerezhető import energia közötti választásra szűkül. A lehetőségek között szerepel az importkőszén, a lignit, vagy az új nukleáris erőmű létesítése is. A megállapítás, hogy a villamosenergia- és a földgázellátásban a csúcsigények egyidejűleg jelentkezhetnek, csak a téli, igen hideg napokra vonatkozik. Vitatható az a megállapítás, hogy "mind az ellátásbiztonság, mind a gazdaságosság szempontjából a villamosenergia-import felértékelődik, ugyanis a szóba jöhető lehetséges importforrások tüzelőanyag-összetétele eltér a hazaitól. A lehetséges villamosenergia-import várhatóan az atomenergiára s szénre és a vízenergiára alapozódik." A számunkra elképzelhető hosszú távú villamosenergia-import forrása aligha lehet atomerőmű, mert az európai atomerőmű-építés perspektívái erre nem adnak alapot, a vízenergiából történő garantált importszállítás pedig eleve irreális.
Képtelen, a hazai villamosenergia-ellátásra katasztrofális következményekkel járó elképzelés a 2000 megawattos csúcsteljesítményű, évi 10-12 terawattóra mennyiségű villamosenergia-import. Feltételezve, de nem megengedve: a stabil import, a feljogosított fogyasztók külföldi beszerzései, a magyar hálózaton keresztül történő tranzitáramlás és egy paksi blokk esetleges üzemzavari kiesése esetén automatikusan bekövetkező kisegítés összesen 3500 megawatt importteljesítmény áramlását jelentené. Ismeretes - ezt a közelmúltban történt esetek is alátámasztják -, hogy az európai egyesített villamosenergia-rendszerben (UCTE) az átviteli hálózatok szűk keresztmetszete miatt jelentős, nagy korlátozásokkal járó üzemzavarok történtek. Az egyes energiarendszerekben meglévő és építendő átviteli hálózatok elsősorban a saját villamosenergia-igények ellátására épülnek, így nem biztosítanak lehetőséget irreálisan nagy tranzitokra. A felvett példában a 3500 MW-nyi, a magyar rendszerbe történő villamosteljesítmény-importot az átviteli hálózat tervszerű karbantartási állapotában és a reálisan bekövetkezhető átviteli hálózati elemek üzemzavari kiesése esetén is biztosítani kellene. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a szomszédok, elsősorban szlovák és osztrák átviteli hálózatoknak a gigantikus nagyságú magyar importigények miatti túlterhelődésének elkerülése érdekében a magyar viszonylatú nemzetközi kooperációs távvezetékekre olyan automatikákat telepítenének (ezt tesszük mi is a magyar -szerb 400 kilovoltos vezetékre), amely bizonyos terhelésnél a vezetéket kikapcsolja. Ennek következtében a fennmaradó nemzetközi kooperációs távvezetékeink lavinaszerűen bekövetkező túlterhelődése miatt a magyar energiarendszer lekapcsolódna az UCTE rendszerről. Ez esetben 3000 megawattnyi hiány lépne fel, ami nagy valószínűséggel a rendszer teljes összeomlását okozná.
Közép- és hosszú távú terveinkben 1000 megawattnál nem nagyobb tervszerű importvételezést kell feltételezni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.