Meddig jó banknak lenni?

Azok a vállalatvezetők, akik végigondolják a mai magyar bankrendszer piaci helyzetét, alighanem egyetértenek, hogy a legjobb dolguk a hitelintézetek élén álló kollégáiknak van. Az utóbbi napokban sorra megjelenő, elkápráztató gyarapodásról tudósító beszámolók nyomán aligha tűnik kérdésesnek: jó üzlet itthon bankot működtetni.

Az unió küszöbén különösen fontos lenne tudni, mi lehet az egész ágazatra kiterjedő siker titka. A szakkönyvek szerint magas nyereségre akkor számíthatunk, ha a piacra való belépés igen nehéz, s ezért csak néhányan állnak sorba a húsosfazéknál. Csakhogy itthon harmincnál is több, többségében kicsiny hitelintézet igyekszik magához édesgetni a csökkenő megtakarításokat. Gondolhatnánk arra is, hogy a cégenként igen diverzifikált kínálat, nehezen helyettesíthető termékek hoznak szépen a konyhára. Ám a pénznél aligha lehet homogénebb jószágot mondani.

Maguk a bankok a lakáshitel-állomány megugrásával magyarázzák bizonyítványukat, s kimutatásaik szerint a betéti és hitelkamatok közti rés is tágult. A mérlegekbe tekintve az látszik, hogy úgy sikerült árat emelniük, hogy közben az eladási volumen is növekedett.

Az előre hozott hitelfelvétel nagy lendületet adott az ágazatnak, de szépen gyarapodtak a fogyasztási hitelek is. Az embereknek ugyan nincs pénzük, de úgy vélik: a részleteket könnyebben fizetik majd, még ha 30-40 százalékos hiteldíjat kell is fizetniük. Vagyis a bizakodás segít eladni a méregdrága kölcsönöket.

Most már csak az nem világos, miért panaszkodnak a kisebb hitelintézetek az OTP Bank túlsúlyára. Az ellen ugyanis alig tesznek valamit: a piacszerző szándék néhány reklámfogásban kimerül.

Igaz, a magyarok nehezen szánják rá magukat a bankváltásra. Az még érthető, hogy egyetlen piaci szereplő sem igyekszik - a gazdasági rációt követve - elsőként részesedését versenytársai kárára úgy növelni, hogy árait csökkentve nemzetközileg is kiugró extraprofitjának egy részéről lemond. Az a különös, hogy az egész ágazat teljesen nyugodt afelől, hogy senki más sem viselkedik racionálisan.

Kérdés, hogy ez a helyzet meddig tartható május elsejétől, amikor az uniós piac valamennyi szereplője megjelenhet itthon. Mert a status quo megőrzésében az új jövevények aligha lesznek érdekeltek.