Fiatalok állás nélkül

Látványos, miként próbálkozik a világ a fiatalok munkanélküliségének kezelésével. Nem túlzás úgy fogalmazni, hogy tehetetlen, ugyanis a pályakezdők elhelyezkedési nehézségeinek megoldása nemcsak Magyarországra, illetve az unió többi tagállamára, hanem az összes kontinensre feladatot ró. A problémát alátámasztják a számok, a világ fiatal munkaereje ugyanis a következő évtizedben tovább bővül: 2015-ig 660 millió fiatal dolgozik majd, illetve lesz álláskereső, és ez 7,5 százalékos növekedést jelent 2003-hoz képest. Európában az őket sújtó munkanélküliség mértéke arányaiban közel kétszerese az átlagos felnőtt-munkanélküliség szintjének.

Egyelőre úgy tűnik, csak ad hoc megoldás, egy-két jó nemzeti gyakorlat van, hosszú távú stratégia viszont nincs a probléma kezelésére. A finneknél a több mint három hónapja munkanélküli fiatalok számára szakmai gyakorlat lehetőségét ajánlják fel a munkaügyi kirendeltségeken, hátha így könnyebb lesz elhelyezkedniük. Lettországban nemrég indult az a program, ahol a frissen végzett állástalanok az állam által finanszírozott nyári szakmai gyakorlaton vehetnek részt, így szerezve munkatapasztalatot. Hollandiában már régebb óta külön közigazgatási szervezet működik a fiatalok munkanélkülisége elleni küzdelemhez. Ennek elsődleges feladata a helyi foglalkoztatási ügynökségek együttműködésének javítása. Bulgáriában kibővítették azt a programot, amely a frissen diplomázott fiatalok számára a közigazgatásban igyekszik munkahelyet találni.

Előbb-utóbb érdemes lesz mindenkinek tudomásul venni, hogy a gazdasági növekedés önmagában nem elegendő a munkahelyek számának növeléséhez. Egyre világosabb, a foglalkoztatottság javításához létfontosságú, hogy a foglalkoztatáspolitikai és az aktív álláspiaci intézkedések megfelelő arányba kerüljenek. Persze csak akkor, ha az aktív munkaerő-piaci politikák nemcsak elméletben, hanem a gyakorlatban is magukban foglalják az élethosszig tartó oktatást, a kompetenciafejlesztést és a személyre szabott szakmai támogatást.

A foglalkoztatáshoz nyújtott járulékkedvezmények, a központi pénzekből finanszírozott kísérleti programok, a nonprofit szféra bevonása mellett további technikai segítségnyújtásra is szüksége lesz a kormányoknak, ha állást akarnak „szerezni” a fiataloknak. Ilyen technikai segítség lehet az alkalmazás feltételeinek, a munkajognak a rugalmasítása. Ezt azonban nehezen tűrik a munkavállalók és a szakszervezetek is, legalábbis ezt bizonyítja a gall rebellió. A francia kormány hiába találta ki, hogy a 26 éven aluliak első elhelyezkedését szabályozó törvénnyel ösztönzi a munkaadók foglalkoztatási kedvét, a szakszervezetek és a diákok megvétózták az ötletet. Tény, hogy a próbaidő két évre emelése megszüntette volna a fiatalok szociális biztonságát, ám az ötlet, miszerint a munkaerő felvételének, elbocsátásának körülményeit rugalmasabb szabályzókkal kell kontroll alatt tartani, nem elvetendő. Az alkalmazás rugalmasabb formái, többek között a részmunkaidő és a határozott időre szóló foglalkoztatás regulái, viszont tényleg lehetnének munkaadó barátabbak.

Bár az ad hoc megoldások – Start-kártya, járulékkedvezmények, foglalkoztatást segítő projektek, például az Ötlet nevű kísérleti program (VG, 2006. január 23.) – már Magyarországon is jól működnek, a hazai állástalan pályakezdők mégis több mint 38 ezren vannak. Még tragikusabb, hogy a 25 évnél fiatalabb munkanélküliek több mint 67 ezren. Szerencsére sem itthon, sem a világ más országaiban nincs csodavárás, senki nem hiszi, hogy a problémát majd az idő megoldja. Egyelőre azonban nincs olyan koncepció, amely a gazdasági, a köz-, szak- és felsőoktatási, valamint a szociális rendszert összehangolva, komplexen kezelné a fiatalok állásszerzési gondját. Itthon sincs, máshol sincs, hiánypótlásra vár.

A szerző a Világgazdaság munkatársa