Generációváltó vállalatok

A hazai felső vezetők több mint 90 százaléka gazdaszemlélettel végzi a munkáját, ám túl rózsaszínűen látja saját megítélését. A munkavállalók közül ugyanis lélekben már minden tizedik magyar felmondott azért, mert csalódott a cégvezetésben, és bizonytalannak érzi saját pozícióját.

A pályakezdők viszont optimisták. Félistennek tartják a főnöküket, úgy érzik, van jövőképük, és bíznak a cég irányítóiban. Egyelőre. A vállalati kultúrától, a megcélozható karrierúttól, a mentorálás minőségétől és a fiatal hozzáállásától egyaránt függ, marad-e a derűlátás, vagy előbb-utóbb átcsap szkepticizmusba, később pedig pesszimizmusba.

Generációt váltanak a hazai vállalatok, új korosztályt nevelnek ki, ám nem mindegy, hogy milyet. A több tízéves munkaviszony már nemcsak hogy nem divat, de fejvadászok szerint nem is szerencsés a karrierépítéshez. A lojalitás mégis aranyat ér a vállalatoknak, hisz aki szereti a munkahelyét, azonosulni tud a cég jövőképével, az lelkesebben és főleg hatékonyabban dolgozik.

Fejvadászok állítják, 3-5 évente érdemes váltani, vállalati HR-szakemberek ugyanennyi idő alatt látják megtérülni az újonnan felvett, tehetséges munkatársba fektetett pénzt, energiát. Ehhez képest a Hewitt elemzéséből az derült ki, a pályakezdők alig negyven százaléka véli úgy, hogy három év múlva még mindig jelenlegi munkaadójánál dolgozik.

Karrierutak kidolgozása, fejlesztőprogramok, szakmai kihívás, munkahelyi jó közérzet, jó főnök, teljesítményértékelés és annak eredményével összhangban lévő bérezés, valamint juttatási rendszer egyaránt szükséges ahhoz, hogy a dolgozói elégedettség ne csorbuljon, s ezek megteremtése a vállalatok dolga. Igaz, csak azt lehet fejleszteni, aki fejlődni akar – vagyis a dolgozói felelősség is nagy. Ám ha a dolgozó látja, van tér a fejlődéshez, akkor megtartja optimizmusát. Vagyis ismét a munkaadói felelősségnél tartunk. S a kör bezárult.