Táppénzbumeráng

Aki sokat markol, keveset fog. Úgy tűnik, így jártak az egészségbiztosító bevételeinek tervezői is. A járulékbevétel turbósítása ugyanis táppénzfronton kezd a visszájára fordulni: a sokat fizetők benyújtják a magas táppénzszámlát.

Kétélű fegyvert gyártottak.

A folyamat megértéséhez közel hat évet kell visszamenni. Akkor törölték el a táppénzalap felső korlátját, a rendszeres jövedelmek mellett kivetették a 4 százalékos járulékot a legkülönfélébb, nem rendszeres jövedelmekre. Így azok után is jár a táppénz.

Nem gondolták: leleményes nép a miénk. A gyakorta változó adójogszabályok ismeretében úgy próbálnak minél több pénzt megőrizni cégüknek és persze az ott foglalkoztatottaknak, hogy az szabályos legyen. A teljesítményekhez kötött prémiumok mellett ügyes dotálási módokat találtak ki: a jól menő munkahelyeken jutalomként fizetik az egy-két havi bérnek megfelelő szabadságpénzt, a lakbértámogatást, a foglalkoztatottak lakásrezsijét. Nem ritka, hogy a többletmunkát – kimerítve a törvényes túlórakeretet – is jutalommal ismerik el. Aztán jött a titoktartási díj. Akár egy-két évnyi, több tízmilliós összeget is megér a cégnek, hogy volt dolgozója ne helyezkedjen el a versenytársnál. Némely körökben busás a végkielégítés cechje is.

Járulékot fizetnek a nyugdíj mellett dolgozók is, pedig csak külön kérésre tehetnék. Fizetik azt mindkét jövedelmük után a kettős foglalkoztatottak, s még ki tudja, kik és miért. Már senki sem nézi a táppénz eredeti célját: a keresetveszteség pótlását.

Az egészségpénztár ellenőrei pedig, kapkodva a fejüket, visszaélést gyanítottak a napi 200 ezer forintot is meghaladó táppénzfolyósítások láttán. Ám tévedtek. A milliós táppénzkifizetések szabályosak. Így csak az derült ki: amit a költségvetés tervezői megnyertek a réven, azt bizony elvesztették a vámon.