Van-e díjverseny a befektetési alapok piacán?

Különbségek

Szalai Sándor, az OTP Alapkezelő vezérigazgatója:

Az alacsony kockázatú befektetési alapoknál érzékelhető verseny az alapkezelési díjakat illetően, főként most, hogy a pénzpiaci és kötvényalapokkal elérhető hozamok is jelentősen mérséklődtek. Nem gondolom azonban, hogy ez alapján választanának befektetési alapot az ügyfelek, sokkal inkább az számít, hogy melyik pénzügyi csoporthoz kötelezték el magukat, hol vezetik a folyó- és értékpapírszámlájukat. A magasabb kockázatú konstrukcióknál még ennyire sem számít az alapkezelési díj nagysága. A magyar piac így is így olcsónak nevezhető a fejlettebb piacokkal való összehasonlításban. Ez az árazás is szerepet játszik abban, hogy 2005 végén a befektetési alapok 1800 milliárd forintos piacából mindössze 27 milliárdot hasítottak ki a külföldi befektetési alapok.

Hozamverseny

Fatér Gyula, a Budapest Alapkezelő vezérigazgatója:

Inkább hozamverseny jellemzi a piacot, mint árverseny, azaz a hazai befektetőket a végső hozam érdekli, s nem az, hogy mekkora költség rakódik az egyes befektetési alapokra. Az egyes alaptípusokat különböző díjtételek jellemzik. Az ingatlanalapok működtetése drágább, míg a garantált alapoknál a futamidő elején jelentkezik nagyobb költség. Hazánk ugyanakkor „kakukktojásnak” számít nemcsak Nyugat-Európához, hanem a régióhoz képest is, hiszen a beszállási díj jelképes összegnek tekinthető, szemben a többi országgal, ahol ez 2-5 százalék. Három-öt év távlatában a nemzetközi gyakorlat elterjedését várom Magyarországon is, hiszen a magasabb beszállási díjak egyrészről meggátolnák azt is, hogy a befektetők ki-be ugráljanak az alapokból.

Közelítés

Kovács Zsolt, az ING Befektetési Alapkezelő Rt. vezérigazgatója:

Nem érezhető árverseny az alapkezelők között, hiszen láthatóan az olcsóbb alapokba sem áramlik több pénz. Úgy tapasztalom, hogy a teljesítmény sem mindig mérvadó az alapok választásánál, hiszen a legkimagaslóbb hozamot elérő konstrukció egyúttal nem a legnagyobb vagyonú. Sokkal inkább úgy gondolom, a disztribúciós csatorna vezet egy-egy alap népszerűségéhez. Ez alapján azt mondanám, hogy a hazai befektetési alapok díjait nem annyira az ügyfelek tudatossága, mint inkább a kockázatmentes tőkepiaci instrumentumok hozamának csökkenése kényszeríti ki. A magyarországi díjstruktúra mindenesetre jó úton halad afelé, hogy a nyugatihoz kezdjen hasonlítani, azaz magas beszállási költség s viszonylag szerényebb alapkezelői díj jellemezze.

Maximális értékek

Cseh György, a CIB Alapkezelő vezérigazgatója:

Úgy érzékelem, hogy ezen a téren is komoly a verseny az alapkezelők között, s ez a csökkenő díjakban is meglátszik. Igaz, az esetleges összehasonlítást nehezíti, hogy a tájékoztatókban szereplő költségek esetében gyakran csak a maximális értékek vannak feltüntetve, nem pedig a ténylegesen alkalmazott díjak. Úgy látom, ha a befektetők elégedettek az egyes alapok által elért abszolút hozammal, akkor kisebb energiaráfordítással mélyednek el a vaskos tájékoztatók fejezetei között. A költségstruktúra ugyanakkor a jövőben átalakulhat, hiszen minél nagyobb számban jelennek meg nemzetközi alapok hazánkban – amelyet a magyar gyakorlatnál lényegesen magasabb beszállási díjak jellemeznek –, annál inkább várható, hogy a magyarországi konstrukcióknál is ez honosodik meg.

Alacsonyabb díjak

Zobor Zsuzsanna, A K&H Alapkezelő vezérigazgatója:

Hazánkban a költségek általában kisebbek, mint a fejlett piacokon, s más a költségstruktúra is. Ebben szerepet játszik az is, hogy befektetők még nem értékelik azt a pluszszolgáltatást, amelyet egy befektetési alap nyújt, így egyelőre a magas belépési, illetve kiszállási díjak bevezetését is kudarc fogadná. A jövő irányának azonban ezt tartom, ezáltal átláthatóbbá válna az alapra rakodó költségszerkezet is, ám további költségcsökkentéssel nem számolok. A befektetők a közvetlen költségeket általában megnézik, ám a beépített költségeket – mint például letétkezelés – nem nagyon figyelik. A garantált alapok költségstruktúráját is értik, s félreértés, hogy ez az alaptípus drágább lenne a nyílt végű konstrukcióknál. A jutalékbevételek ugyanis azonosak, ám a költségek zöme a futamidő elején jelenik meg.