Agónia

Most épp az utóbbi került napirendre, s ez nem csupán a miniszterelnök hitelességi problémája miatt ad okot borúlátásra (az ugyanis nem most kezdődött), hanem a nyomában kiéleződő koalíciós válság miatt.

Egyelőre nem látszik pontosan, mi lesz a kimenetele az egészségügyi miniszter egyoldalú menesztésének, ami a koalíciós szerződés megszegését jelenti. Az azonban már most biztosnak látszik, hogy a kormányfő szombati beszédével kiengedte a rossz szellemet a palackból, és a maradék esélyét is lenullázta a további érdemi átalakításoknak. Bármilyen kormányzási megoldást tákoljon is össze az MSZP és az SZDSZ, annak ereje, támogatottsága csekély lesz. Reformokat így nem lehet csinálni. Hogy lehetett-e volna másképp, azon pedig már nem érdemes merengeni.

Az elhúzódó bizonytalanságnál, bénultságnál jobb lenne az előre hozott választás. Az sem volna persze szép történet. Mert lehet sok mindent az előző „kontár” kormányra kenni, és lehet számos ügyes trükköt, kommunikációs fogást bevetni, a megoldandó problémák – az egészségügytől a közigazgatáson és az oktatáson át a nyugdíjrendszerig – attól még megmaradnak, bárki kerül is hatalomra. Kérdés, hogy az elmúlt másfél év reformkezdeményezéseit lekezelően elutasító Fidesz kormányra kerülve mennyire akarná a változtatásokat, és képes lenne-e hitelvesztés nélkül meggyőzni mostani – jórészt reformellenes – híveit azok szükségességéről. A jelenlegi támogatottságával azonban elvileg nagyobb esélye lenne egy cselekvőképes kormányzást megteremteni.

De ne szaladjunk ennyire előre. A politika a hatalom megszerzéséről és megtartásáról szól. Most is erre készülhetünk fel. Az ország hosszú távú gazdasági érdekei pedig még hátrébb szorulhatnak.