Az igazság ára

Tévedtek a kormánypártok, amikor azt gondolták a ciklus elején, hogy bár a társadalomra nehéz évek jönnek, ők maguk bírják majd a tempót. Egyelőre a „ledaráljuk magunkat” útján menetelnek, s bár az MSZP újra és újra megpróbál felsorakozni Gyurcsány Ferenc mögé, a liberálisok még saját belső egységük látszatára sem ügyelnek. A szappanoperába – újabb és újabb fordulatok, szereplők, játszmák – illő SZDSZ-sztorinak kibogozhatatlanok a szálai, nem tudni, ki hamisított kiért, miközben a nagy csatában a főszereplők csak pirruszi győzelmeket szerezhetnek. Stratégia nélkül csak válaszlépéseket tesznek, a már ellenőrizetlenül futó eseményekre csupán reagálásokkal, rögtönzésekkel válaszolnak. Kóka János a Jüttner-jelentésbe kapaszkodik, Fodor Gábor meg – miközben felfüggeszti ügyvivői munkáját – már az új megmérettetésbe. A történet – amelyet vélhetően a két politikus mögötti táborok írnak valójában – pedig elszabadult ágyúgolyóként temeti majd maga alá a pártot. Mindegy lesz, hogy ki csalt és ki nem, ahogy az is, kinek az érdekében, és senkit sem fog érdekelni az igazság, hiába is derül majd ki. Ha lesz is új küldöttgyűlés és azzal akár új elnök, a tapasztalatok azt mutatják: ha egy a rendszerváltáskor alakult, azóta kis párttá vált tömörülés szétszakadt, az vagy eltűnt a sülyesztőben, vagy megszűnt anyagi és egyéb önállósága. Vélhetően tudják ezt az érintettek is. Kérdés, hogy képesek lesznek-e tenni ellene. TE