Nem áprilisi tréfa

Jól bekavart tegnap az április elseje a magyar kormányválságnak! Már-már azt lehetett hinni, hogy nincs is, mert elterjedt a hír, hogy Orbán Viktor ultimátumot adott a kormánynak. Hetvenkét órán belül kellett volna bejelentetni az előre hozott választásokat... Aztán kiderült, áprilisi tréfa az egész, az éppen válófélben lévő pártoknak így nem kellett újra összezárniuk.

Pedig most jó néhányan szeretnék meg nem történtté tenni az eseményeket. Például maga a kormányfő, aki az egészségügyi miniszter menesztésének módjával kirobbantotta a már régóta lappangó ellentéteket. Aztán ő lepődött meg a legjobban, amikor a kész helyzet elé állítást nem nyelte le a koalíciós partner. Meglepetésében állítólag még egy meglepő kijelentést tett: ha személye lenne az akadálya a koalíciós kormányzásnak, akkor akár le is mond.

A szocialisták nem kaptak az alkalmon, de nem is nagyon cáfolták e kijelentés hírét, míg Orbán ultimátumáról gyorsan kiderült, egy hekker áprilisi tréfája volt az egész.

Marad tehát a kormányzati válság. Április végéig mindenképpen. Az órák, napok múlásával egyre kisebb a kibékülés esélye. És megszűnik a koalíció, s ezzel Magyarországon szokatlan, de nem példa nélküli helyzet állhat elő: kisebbségi kormányzás kezdődik. Ami akár jó is lehet. Például azért, mert egy ennyire megosztott, kettészakított országban önként nehezen megy a párbeszéd. Ilyen országban kicsi a kompromisszumkészség, a megállapodásra való törekvés. De ha nincs többség, ha kényszerhelyzet van, akkor talán még ez a folyamat is beindulhat. Igaz, legfeljebb a normális működés szintjén.

De most Magyarországon ennél sokkal több kellene.

Az állami kiadások radikális csökkentése, a gazdaságot terhelő adók, járulékok drasztikus átalakítása. Új megegyezés kellene a szegények és a gazdagok között, az üzleti szektor és a nonprofit szféra között. Erre most már sem idő, sem erő nem lesz. Majd az új kormány. Egyszer. Talán.