Olajfolt
Zágrábi lapértesülés szerint a volt miniszterelnököt azzal vádolják, hogy tízmillió euró kenőpénzért átjátszotta a horvát olajtársaság irányítását a Mol részére, megígérve neki a veszteséges gázüzletág leválasztását.
A történetnek kétféle értelmezése van. Az egyik, hogy a legnagyobb magyar cég csupán vétlenül csöppent a horvát belpolitikai játszmákba, amelyek során a mostani vezetés a volt kormányfő meghurcolásával és az Ina feletti állami ellenőrzés visszaszerzésével igyekszik magának politikai tőkét kovácsolni. Az sem vitás, a Mol számos ellenséget szerezhetett magának azzal, hogy az irányítás átvétele után igyekezett gyorsan megszabadulni a leányvállalata eredményességét rontó beszállítói, politikai örökségtől.
Sajnos azonban egyelőre a másik verziót sem zárhatjuk ki teljesen. Hiszen nem a Mol lenne az első nagyvállalat a balkáni térségben, amelyik igyekezne megolajozni az állami döntéshozatal gépzetetét a számára kulcsfontosságú üzlet elnyeréséért, elég csak a Magyar Telekom montenegrói ügyeire utalni. Márpedig a Jutarnji List tudósítása – a benne szereplő pontatlanságok ellenére – meglehetősen részletes adatokat közöl a megvesztegés körülményeiről ottani ügyészségi forrásokra hivatkozva.
Lehet moralizálni azon, hogy bizonyos régiókban – és ne legyünk álszentek: gyakran Magyarországon is – alulmarad a versenyben az a vállalat, amelyik tisztességes marad, és nem alkalmazkodik a helyi játékszabályokhoz. A részvényesi érték növelése azonban nem lehet mentség bűncselekmény elkövetésére. A Molnak épp ezért mihamarabb tisztáznia kell magát az ellene felhozott vádak alól. Kérdés, lesz-e rá lehetősége és képessége.
