Ahhoz, hogy a nyersanyagpiacok, amelyek közül egy-kettő szintén szépen teljesített az elmúlt évben, ismét számottevő hozamot produkáljanak, elsősorban arra lenne szükség, hogy az ázsiai országok, elsősorban Kína növekedése magasabb legyen, mint a jelenlegi konszenzus. És persze mindig ott van a lehetőség egy kínálati sokkra: forradalom, bányarobbanás vagy környezeti katasztrófa. Nem igazán sok kapaszkodó.
De mit tegyen akkor egy magyar kisbefektető? Hacsak nem ismeri különösen jól valamelyik külhoni vagy globális piacot, a legjobban teszi, ha itthon néz körül. Ilyen körülmények közt ugyanis a szerencséseken kívül csak az tud majd észrevehető hozamot felmutatni, aki az adott piac szereplőinek többségénél jobban ismeri a befektetési célpontját. Lehetőleg ne a nagy termékek között válogasson, mert a magyar makrohelyzet legalább olyan borús, mint a fejlett világé. Bár nálunk továbbra is relatíve magasak az államkötvényhozamok, mindenki eldöntheti magában, hogy ez inkább anomália, vagy a vonatkozó kockázatok valóban indokolják a különbséget – ezzel kapcsolatban kétségtelenül több „belső” információval rendelkezünk mi, itt élők, mint a többi piaci szereplő. Információs előnyben lehet a hazai befektető a kisebb, nem tőzsdei részvény vagy üzletrész-befektetések esetében, de a hazai vállalkozásokra a magyar állam által rákényszerített készpénzkultúra rendszerint lehetetlenné teszi, hogy az ember pontosan tudja, mit is vesz valójában.