Miért nem kaptunk még egy unortodox csomagot?
A kormány nem akart túl távol kerülni az EU/IMF-hitelmegállapodástól, ezért igyekezett a nemzetközi szervezetek számára is elfogadható csomagot összeállítani. A legfontosabb szempont azonban mégis az volt, hogy az ország kikerüljön a túlzottdeficit-eljárás alól.
Az EU miatt is kellett egy szokványos csomag
Nem csak az IMF, az EU sem díjazott volna olyan intézkedéseket, amelyek nem szolgálják a költségvetés hosszabb távú fenntarthatóságát, vagyis úgy kellett a hiányt 3 százalék alatt tartani, hogy közben a strukturális egyenleg ne sérüljön. Ez lehet a legfontosabb oka, hogy a kormány nem egy újabb unortodox csomaggal állt elő.
Egy nem szokványos csomaggal ugyanis igen magas lett volna az EU elutasításának kockázata. Ezt nem vállalhatta a kormány, hiszen 2004 óta állunk túlzottdeficit-eljárás alatt, Brüsszel tehát könnyen megvonhatta volna a kohéziós forrásokat.
Felismerték a stagflációs helyzetet
Az is látszik, hogy a kormány ezzel a csomaggal megpróbálta a lehető legnagyobb mértékben szétteríteni a terheket, hogy viszonylag alacsony politikai árat fizessen a közel 400 milliárdos kiigazításért. De abban, hogy a kiigazítás leginkább kiadáscsökkentéseket tartalmaz, az infláció immár veszélyesen magas szintje is szerepet játszott.
A bevételnövelő intézkedések ugyanis tovább emelnék az inflációt – ami különösen veszélyes egy stagflációs helyzetben –, és negatívabban befolyásolnák a gazdasági növekedést, mint a kiadáscsökkentések.
Miközben talán már a kormány is tart az inflációtól, a monetáris politikai döntéshozók többsége úgy érezte, hogy a kilábaláshoz a kamat csökkentésére van szüksége a gazdaságnak. A kamatvágási ciklus emelheti az inflációs pályát, így a fiskális politikai döntéshozók már nemigen vállalhatták, hogy újabb inflációgerjesztő intézkedéseket hoznak.
Csak nehogy félreértse az MNB
Noha Magyarország számára nem ismeretlen a hiperinfláció , attól nem kell tartani, hogy a forint a pengő sorsára jut, de egy magas szinten stabilizálódó (esetleg emelkedő) inflációt már nem könnyű a (3 százalékos) célba "lőni". Csak jelentős növekedési áldozattal. Különösen egy olyan jegybanknak nehéz, melynek a döntései nem minden esetben voltak kiszámíthatóak az elmúlt hónapokban, és – részben legalábbis – figyelmen kívül hagyta elsődleges feladatát, az árstabilitás megőrzését.
Kedvező, hogy a kormány felismerte, milyen választ adhat egy stagflációs helyzetben a kihívásokra. A monetáris politika döntéshozóinak viszont nagyon óvatosnak kell lenniük, nehogy a csomag pozitív szerkezetén felbuzdulva túlvágják a kamatot.
