Repül a kamat: ki tudja, hol áll meg

A Magyar Nemzeti Bank a várakozásoknak megfelelően folytatta a júniusban megkezdett kamatemelési ciklust. Ezúttal azonban sokkal több volt a változás. Egyrészt 1,2 százalékra nőtt az alapkamat és az egyhetes betéti kamat. Másrészt, és ennek rendkívül jelentős a szimbolikája, a teljes kamatfolyosót feljebb tolta a jegybank 30 bázisponttal, így 2016 eleje óta először újra pozitív tartományban van az egynapos betéti kamat mértéke. Ezzel lezárult a negatív kamatok korszaka Magyarországon.

Egy másik fontos változás is történt: a kamatemelés lépésköze agresszívebbé vált, ami első ránézésre talán nem tűnik fel. Habár júniusban és júliusban egyaránt 30-30 bázisponttal emelkedett az alapkamat, a bankközi piacok számára meghatározó egyhetes betéti kamat az első emeléskor csak 15 bázisponttal nőtt, így lett azonos, 0,9 százalékos a két kamatszint. Most ez is az alapkamattal együtt mozdult felfelé. Így tehát az effektív kamatemelés mértéke megduplázódott.

A hagyományoktól eltérően a jegybank fontosnak vélte, hogy tartson egy elemzői háttérbeszélgetést a döntés után. Ez az előretekintő iránymutatás szempontjából volt lényeges. A tájékoztató hangneme és üzenetei egyértelműek voltak: a jegybank továbbra is proaktív, preventív üzemmódban van, és mivel az inflációs kockázatok egyértelműen felfelé mutatnak, a jövőben is folytatni kívánja a kamatemelést.

A júliusi döntés előtt az elemzők 15 vagy 30 bázispontos emelést vártak.

Az augusztusi lépést illetően aligha lesz vita, hiszen a következő lépés mértékét illetően talán még annyi helyet sem hagyott a képzeletnek a jegybank, mint egy falatnyi fürdőruha. Virág Barnabás ugyanis kiemelte, hogy a júliusi kamatemelés mértéke a jövőbeli lépések tekintetében is meghatározó lesz. Lényegében tehát már be is írhatjuk magunknak, hogy augusztus végére az alapkamat és az egyhetes betéti kamat 1,5 százalékra emelkedik.

A szeptemberi és az azt követő időszakot illetően viszont nagyobb a bizonytalanság. A jegybank az első őszi ülése során megtárgyalja az új makrogazdasági előrejelzéseket, amelyekből kiderülhet, hogy merre tart az infláció, és mik a kockázatok. Meglehetősen csekély esélyét látom annak, hogy az inflációt övező kockázatok addigra kiegyensúlyozottá válnak. A maginfláció magas, az importált inflációt a gyenge forint felfelé hajtja, a dinamikusan bővülő belső kereslet erős kínálati korlátokkal találkozik, eközben pedig a termelői árak, a szállítási költségek, a bérköltségek és a munkaerőhiány emelkedése is a magas infláció ragadósságát támogatják.

Mindezek alapján tehát ősszel is folytatódhat a kamatemelési ciklus, bár lehet, hogy már kisebb lépésközökkel. Várakozásom szerint az idei év végére egy kicsit úgy érezhetjük majd magunkat, mint 2014 végén. Legutoljára akkor volt ugyanis 2 százalék körül az alapkamat mértéke, és úgy látom, hogy nagyjából ezen a szinten állhat az irányadó ráta 2021 utolsó kamatdöntő ülése után is.

A jegybanki határozottság (agresszív kamatemelés, egyértelmű üzenetek a további szigorításra) egyelőre nem hatotta meg a befektetőket. A forint euróval szembeni árfolyama csekély erősödést mutatva valamivel 360 alatt mozog.

A jegybank részéről vélhetően még ennél is többre lesz szükség ahhoz, hogy a forint erősödjön, ami segíthet az infláció letörésében. Könnyen lehet, hogy augusztusban az MNB bejelenti az állampapír-vásárlási program jelentősebb visszafogását. Ez segíthet a forint-euró árfolyamot 355 közelébe, talán még alacsonyabb szintre is lökni. Azonban amíg a nemzetközi befektetői környezetben a kockázatkerülés az uralkodó – amit a kínai gazdaságpolitika és a delta-variáns terjedése katalizál –, és amíg a magyar uniós pénzek körüli vita a középpontban van, az MNB széllel szemben küzd. Így tehát a kamatok oldalán is felfelé mutatnak a kockázatok, vagyis könnyen lehet, hogy a még most vázoltnál is magasabb szintekre kell emelnie a jegybanknak a kamatokat ahhoz, hogy jövőre visszatérjen az infláció a jegybanki célhoz.