A technológia és a digitalizáció fejlődése szerte a világon lehetővé tette a különböző digitális platformok, applikációk megjelenését és széles körű elterjedését, ami a gazdasági élet számos területén eredményezett forradalmi változásokat és egy teljesen új típusú gazdasági működést. Nagyon sok szegmensben általánossá vált termékek, szolgáltatások közösségi alapon, díj ellenében való megosztása, és a szolgáltatásoknak valamilyen digitális platformon keresztül történő igénybevétele – a köznyelvben ezt a működést a sharing economy vagy gig economy névvel illetik.

Fotó: Shutterstock

A digitális platformok segítségével könnyebben, kényelmesebben hozzáférhetők a különböző szolgáltatások, és a szolgáltatás fajtájától függően kiaknázhatók az amúgy kihasználatlan erőforrások. A platformok elterjedésével emellett nagyban átalakultak a fogyasztói szokások is az elmúlt években, mára egyre nagyobb az igény és a nyitottság a szolgáltatások ilyen módjára. A fogyasztói igényt elsősorban a gyorsaság, az egyszerűség és a felhasználói élmény elégíti ki, de a járványhelyzet is ösztönzőleg hatott erre a trendre, hiszen például az ételkiszállítás általánossá válása hatékonyan csökkentette a fizikai kontaktusok számát.

A platformalapú működés elsősorban az alábbi szektorok életében hozott áttörést és tudott elterjedni széles körben.

A közlekedési szektor jelenleg a legdominánsabb területe a sharing economynak. Ebben a szegmensben a megosztáson alapuló üzleti modell lehetővé teszi, hogy bárki, aki rendelkezik érvényes jogosítvánnyal és egy személygépkocsival, díj ellenében bárkit elfuvarozzon rövidebb vagy akár hosszabb távokra anélkül, hogy rendelkezne bármilyen speciális, személyfuvarozással kapcsolatos engedéllyel – ez a körülmény természetesen az ilyen megosztáson alapuló szolgáltatások fő buktatója is lehet az adott tevékenység típusától függően.

De fontos része a közlekedési szektornak a sharing economy szempontjából a különböző közlekedési eszközöknek a rövid távú használatba adása, megosztása is az egyes platformokon keresztül – az ilyen szolgáltatásoknál kiemelten fontos a gyors, súrlódásmentes felhasználói élmény és az azonnali automatizált visszajelzések (például a kerékpárok és rollerek helyét, elérhetőségét illetően), amit ideális esetben a jól megtervezett és megírt applikációk garantálnak.

A másik fontos területe a sharing economynak a szállásadás, ami nagymértékben átalakította a hagyományos értelemben vett szálláshely-szolgáltatás piacát. Megjelentek ugyanis a kínálatban a rövid távú kiadás céljára szánt lakások, szobák, amelyeket többségükben olyan magánszemélyek kínálnak a fogyasztóknak, akik nem minősülnek hivatásos szálláshely-szolgáltatónak vagy szállodának. Az elmúlt években egyre gyakoribb jelenség lett, hogy az emberek a lakásuk egyes szobáit vagy akár a teljes lakásukat rövid távra – jellemzően néhány napos időtartamra – kiadják egy platformon keresztül. Az ilyen szolgáltatások kapcsán természetesen egyre több jogalkotó ismeri fel, hogy gyakran többről van szó, mint az időszakosan megüresedő ingatlanok eseti jellegű hasznosításáról, hiszen sokan válnak de facto főállású szállásadóvá néhány jó elhelyezkedésű lakásuk, nyaralójuk megosztásával.

Nagy szerepük van a sharing economyn belül az úgynevezett on-demand szolgáltatásoknak is, amelyek lényege abban áll, hogy a platformon keresztül szinte azonnal lehetőség van megrendelni különféle szolgáltatásokat, mint például webdesign, IT, tanácsadás, takarítás. Többségében olyan személyek nyújtják ezeket, akik szabad idejükben – a hétköznapi hivatásuk mellett – végzik a tevékenységeket, de gyakorlatilag bármilyen konkrét feladat elvégzésében megvalósuló munka hirdethető itt, így bármilyen szabadúszó vállalkozónak akár önmagában elégséges értékesítési csatorna lehet egy ilyen platform. Az igénybe vehető szolgáltatások rendszerezése, elérhetőség és ár szerinti rendezése, a felhasználói visszajelzések, értékelések megjelenítése nagyban könnyíti a legmegfelelőbb szolgáltató kiválasztását.

Végül pedig a negyedik legnagyobb szelete a sharing economynak a pénzügyi szolgáltatások piaca, amelyre szintén nagy hatást gyakorolt a platform alapú működés. Ugyanis az elmúlt években jelentősen megszaporodtak azok a felületek, amiken keresztül lehetőség van befektetéseket bonyolítani, pénzügyi folyamatokat indítani a tradicionális pénzügyi intézmények és bankok közreműködése, bevonása nélkül is. Ezen a területen a legnehezebb talán előrejelezni a trendeket, hiszen egy szigorúan szabályozott piacról van szó, ahol főszabályként nem megkerülhető az állam bevonódása, mely a pénzügyi szolgáltatóba fektetett és a szolgáltatás szempontjából alapvető fontosságú bizalmat hivatott megteremteni. A kriptovaluták szélesebb körű térnyerésével azonban lehetővé válik két egyenrangú fél közötti ügyletek lebonyolítása egy biztonságot garantáló közvetítő harmadik fél nélkül is, hiszen a tranzakció hitelességét garantáló, az állam által szabályozott és ellenőrzött bank szerepét maga a technológia veszi át. 

Bár a fenti szektorok egyike sem nevezhető újnak, a digitális platformoknak köszönhetően ezeknek a szolgáltatásoknak a hozzáférhetősége, az irántuk való kereslet, valamint az igénybevételük gyakorisága soha nem látott növekedést mutatott az elmúlt években.

Az elmúlt időszakban az OECD egy tanulmányt tett közzé arról, hogy a fentiekben említett platform alapú működés milyen kihívások elé állítja az egyes országok adóhatóságait az áfacsalás elleni küzdelemben, és a hatályos jogszabályi keretek vajon képesek-e megfelelően szabályozni az érintett piaci szereplőket és alkalmas-e a hatékony adóztatásra. A tanulmány szerint a sharing economy területe különösen az alábbi körülmények miatt jelenthet kihívást az egyes adóhatóságok számára:

  • A sharing / gig economy típusú szolgátatások egyre nagyobb elterjedése;
  • Nagyszámú, de kis értékű mikrotranzakció különböző fogyasztóktól;
  • Korlátozott ismeretek a szolgáltatásnyújtó oldalán az általános forgalmi adózásról;
  • A szolgáltatásnyújtó személyének felderíthetősége / láthatósága az adóhatóság által;
  • A platformot üzemeltető adóalany gazdasági jelenlétének hiánya a szolgáltatás nyújtásának helye szerinti államban;
  • A szolgáltatás nyújtó által használt eszközök nagyarányú magáncélú felhasználása.

A sharing economy térnyerése azonban nemcsak kihívásokat, hanem lehetőségeket is jelenthet az adóhatóságok számára az áfabevételeik növelésére. Ehhez elengedhetetlen, hogy az egyes hatóságok megfelelő lépéseket tegyenek a sharing economy által eredményezett változások kezelésére.

Az OECD szerint fontos, hogy a hatóságok megfelelő ismeretekkel rendelkezzenek a sharing economy-ról és pontosan tisztában legyenek az erre vonatkozó működési sajátosságokkal annak érdekében, hogy az érintett szereplőket hatékonyan tudják ellenőrizni. Másrészt az egyes államoknak meg kellene vizsgálniuk, hogy a hatályos jogszabályi keretek képesek-e kezelni a sharing economy működését vagy esetleg szükséges-e speciális áfa szabályok elfogadása. 

A potenciális megoldások között fogalmazódott meg többek között a regisztrációs értékhatárok bevezetése, amelynek keretében egy bizonyos értékhatár alatt az érintett szolgáltatásnyújtónak vagy egyáltalán nem kellene regisztrálnia az adott országban áfa szempontból, vagy egy megadott értékhatárig az áfát nem kellene felszámítania és befizetnie a költségvetés felé. 

Lehetséges alternatíva lehetne további egyszerűsített adózási rendszerek létrehozása, vagy az adóbevallási, könyvelési előírások egyszerűsítése. Ennek keretében a sharing economy szereplői például egyszerűsített formában tudnák teljesíteni áfa-kötelezettségeiket az állam felé.

Egy másik megközelítés a digitális platformok üzemeltetőire hárítana nagyobb felelősséget. Az üzemeltetők kötelesek lennének a partnereiket tájékoztatni a tevékenységüket érintő várható adókötelezettségeket illetően. Felmerült az üzemeltető és a szolgáltatásnyújtó egyetemleges vagy akár az üzemeltető teljes felelőssége is az adókötelezettségek teljesítésére. A potenciális megoldások között vetette fel az OECD annak lehetőségét is, hogy akár az üzemeltető is képes lenne beszedni és megfizetni az általános forgalmi adót a platformon keresztül végzett tranzakciók után.

A javaslatok között merült fel egy olyan megoldás bevezetése is, amely szerint a sharing economy szereplők által megvalósított ügylet utáni áfa-fizetési kötelezettséget akár azok a pénzügyi szolgáltatók is teljesíthetnék, akik a pénzügyi szolgáltatásaik révén közreműködnek az ellenérték megfizetésében. 

A következő években egyre nagyobb felelősség hárul majd a digitális platformok üzemeltetőjére a sharing economy iparág hatékony adóztatását illetően, és várhatóan a nemzeti adóhatóságok is kiemelt figyelemmel lesznek az érintett szereplők ellenőrzésére. Az adózóknak ezért már most érdemes részletesen felmérniük a működési modellük adókövetkezményeit valamennyi érintett országban és felkészülniük a jövőben várható változásokra és kockázatokra.