A szervezett bűnözés jó üzletet lát a környezeti bűnözésben, mert a jogalkotók alulbecsülik az ebből eredő károkat, ezért rosszak a felderítési arányok és alacsonyak a büntetési tételek, vagyis kicsi a rizikó. 

A Financial Action Task Force most kidolgozta a legjobb módszereket a környezetkárosításból származó illegális bevételek tisztára mosása ellen.  

A Financial Action Task Force (FATF) külön tanulmányt szentelt annak, hogy a bankok a pénzmosás leleplezésén keresztül hogyan állhatják útját a környezeti bűncselekményeknek. (Az FATF egy nemzetközi kormányközi szervezet, amely a pénzmosás elleni küzdelemhez dolgoz ki, fogalmaz meg ajánlásokat, hogy előmozdítsa a nemzetközi együttműködést a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás felszámolásában.) A bűnözésnek ez a válfaja rendkívül jövedelmező üzlet a különböző bűnözői csoportoknak. 

Az illegális fakitermelés, bányászat és hulladékkereskedelem a legszerényebb becslések szerint évente 110, de egyes számítások szerint évente csaknem 300 milliárd dollár bevétellel gyarapítja az ezzel foglalkozó elkövetőket. 

Fotó: Cavan Images

A környezetkárosító bűncselekmények jellemzően alacsony kockázattal, de magas haszonnal járnak, s mivel, mint említettük, a jogalkotók alulbecsülik ezeknek a bűneseteknek a súlyosságát, aránytalanul alacsonyak a pénzbüntetések és gyengék szankciók. Pedig a bűnözésnek ez a fajtája is kapcsolatba hozható más illegális tevékenységekkel (korrupció, drog- és emberkereskedelem, adócsalás), és a pénzügyi károk mellett súlyos negatív hatása lehet a bolygóra, a közegészségre, a biztonságra, valamint a társadalmi és gazdasági fejlődésre.

Az FATF tanulmánya szerint a környezeti bűncselekményeknek is megvannak a rájuk jellemző pénzmosási manőverei és aktivitásai, amelyeken keresztül ezek a csoportok a pénzügyi intézményrendszerben tetten érhetők, vagy megállítható a közöttük zajló pénzáramlás. 

Jellegzetes részei az ilyen pénzmosásoknak a korrupt aktorok, a kereskedelmi csalások és az offshore vállalati struktúrák, amelyekben felbukkannak engedélyező hatóságok vagy azok döntéshozói, és e szektorok akár legálisan üzemelő cégei. 

Az ellátási láncban gyakran követhetetlen a termékek mozgása és összetétele, és megjelennek olyan bűnrészes közbenső szereplők, mint a finomítók, fűrésztelepek, aranyfeldolgozók, -kohók vagy éppen ügyvédek és fémkereskedők. A kereskedési csalásokban előszeretettel indítanak hamis tranzakciókat, amikor az áru csak papíron utazik, vagy valóban szállítanak árut, de a mozgását felesleges kerülők tarkítják, vagy eltitkolják az áru valódi jellegét.

A tanulmány számos ajánlást és kockázati indikátort sorol fel, amelyekkel a környezeti bűnözéshez kapcsolódó pénzmosás a pénzügyi intézményrendszerben tetten érhető. Feltűnők lehetnek a fakitermeléssel, bányászattal vagy hulladékkezeléssel foglalkozó cégek kifizetései olyan vállalatoknak, ahol a kedvezményezett aktivitása, üzletmenete nem összeegyeztethető a kifizető főtevékenységével (például szépségszalonnak utalt gyakori összegek). 

A banki ügyfél-azonosításnál a megmagyarázhatatlan vagyonosodás, a természeti erőforrások kezelése vagy megőrzése terén felelős pozícióban lévő kiemelt közszereplők felbukkanása, magas beosztású tisztviselőknek szánt készpénztranszferek is gyanúra adhatnak okot.

Ugyancsak jellemző kockázati pont a konfliktuszónákban bányászati vagy fakitermelési licenccel rendelkező ügyfél, és figyelmeztető jel a hiányos környezetvédelmi dokumentáció, a hamis vagy megkérdőjelezhető állítások a banki kölcsönök dokumentációjában vagy a vám- és szállítói levelekben. A tanulmány azt is hangsúlyozza, hogy az ilyen típusú pénzmosás nem csak a nyersanyagban gazdag országokat érinti, mivel a pénzmosók régiókat átívelő pénz- és árumozgási rendszereket állítanak fel, gyakran pénzügyi és kereskedelmi központokat kihasználva.

Az FATF szervezete szorosabb ügynökségek közötti együttműködést vár az érintett szervezetektől, felhívja a figyelmet az ajánlások alkalmazásának fontosságára, az információmegosztásra és a büntetőeljárások eredményessé tételére. A szervezet szerint a törvényhozóknak, pénzügyi hírszerző egységeknek és más kormányzati szerveknek, illetve a privát szféra pénzügyi intézményeinek mind szerepet kell vállalniuk az ilyen típusú pénzmosások megelőzésében és felismerésében. A pénzügyi intézményekre különösen nagy felelősség hárul, mivel jól működő ügyfél-azonosítási, tranzakciómonitoring-rendszerrel kell rendelkezniük, és egyre nagyobb elvárás irántuk az eddigi jelentési kötelezettségek mellett a gyanús minták analitikai elemzése is.