Az emberek jóllétének, boldogságszintjének mérését tíz éve kezdte meg Jeffrey Sachs amerikai közgazdász, a Columbia Egyetem volt egyetemi tanárának vezetésével a New York-i székhelyű Fenntartható Fejlődési Megoldások Hálózat (Sustainable Development Solutions Network), amelynek munkáját különböző nemzetközi szervezetek is támogatják. A kutatómunkában jó nevű egyetemek vezető tanárai vesznek részt. Az adatgyűjtést a 2005-ben alapított, nemzetközi felmérésekre szakosodott Gallup Intézet (Gallup World Poll) végzi. 

A kutatás elindítását és céljai megfogalmazását több esemény is ösztönözte. Egyrészt hatottak rá azok a kutatások, amelyek a boldogság, megelégedettség és a gazdasági eredmények közötti kapcsolatokat keresték. Befolyásolta továbbá a gazdasági növekedés és a fenntarthatóság összhangja, ennek kapcsán a nemzetek eredményességének a növekedésen túli mutatókkal történő leírásának terén elért eredmények. Ezek között különösen fontosak voltak a bhutáni boldogságindex-számítások.

Bhután az az ország, amelynek uralkodója bejelentette, hogy az ország célja nem a GDP-vel mért gazdasági növekedés, hanem az emberek boldogsága.

A vizsgált mutatót GNH-nak, azaz bruttó nemzeti boldogságnak (Gross National Happiness) nevezik. Értékét kilenc tényezőből állapítják meg: a lakosság pszichológiai jólléte, az egészségügy és az oktatás minősége, a kultúra erőssége, a jó kormányzás, az életerős közösségek, az ökológiai sokszínűség és fenntarthatóság, az idő jó hasznosítása és az életszínvonal. Ezeket a területeket összesen 33 mutatóval írják le. 

Fotó: Shutterstock

Az ENSZ közgyűlése 2011-ben Boldogság, a fejlesztés holisztikus megközelítése (Happiness, the holistic approach to development) címmel határozatot fogadott el, arra ösztönözve a tagországokat, hogy kövessék Bhután példáját, és az emberek jóllétét tekintsék a legfontosabb fejlesztési célnak. Ezt követően, 2012-ben az ENSZ magas szintű találkozón állt ki amellett, hogy a fejlesztésekkel kapcsolatban újfajta gondolkodásra van szükség, amely nemcsak a gazdasági növekedést, hanem a boldogságot és az emberi jóllétet is fontos elérendő célnak tekinti. A 2012. áprilisi találkozón a világ politikai vezetői, szakértők, a civil társadalom képviselői és egyházi vezetők álltak ki az átfogóbb célok kitűzésének fontossága mellett. 

Ezt követte a 2015. évi döntés, amellyel az ENSZ 193 tagállama elkötelezte magát amellett, hogy a gazdasági célokon kívül humán és fenntarthatósági célokra is szükség van, és elérésük szintjét rendszeresen mérni kell. A megfogalmazott 17 fenntartható fejlődési cél között több is az emberi jóllét és boldogság szintjének emelésére vonatkozik. 

Ezekkel a munkákkal van összhangban a Sachs-féle kutatás, amelynek 2022. évi tanulmányát a szerzők március 18-án online mutatták be. Ez a tizedik kötet, és a korábbiakhoz hasonlóan több év átlagos eredményeit mutatja be. A 2022. évi kiadvány a 2019–2021 közötti évek adatait vizsgálja. Különös figyelmet fordít a pandémia jóllétre gyakorolt hatásaira, és már megemlíti az orosz–ukrán háború várható hatásait is. Érdekessége továbbá, hogy elemzi a közösségi média boldogságra és jóllétre gyakorolt hatását, valamint a boldogság és a biológiai jellemzők között is keresi az összefüggéseket. A tanulmány 158 oldalas, és hat szerző készítette. Meg kell említeni, hogy a tanulmányból nem derül ki: a Gallup az egyes országokban, például Magyarországon vajon hány embert kérdezett ki? Csupán annyi szerepel benne, hogy országonként átlagosan ezer ember véleményét hallgatták meg. Nyilvánvaló azonban, hogy egy ilyen átlagértéknek nincs elég információtartalma a nagyon eltérő lakosságszámú országok esetén. Hiszen nem  lehet például  jó összehasonlításokat készíteni Kína és mondjuk Magyarország között, ha mindkét országban ezer-ezer embert kérdeztek meg. 

A felmérés központi kérdése az emberek szubjektív boldogságszintje, amelyet 0–10 közötti értékkel mérnek. Vizsgálják továbbá azt is, hogy mi befolyásolhatja a boldogásszintet. Ehhez hat mutatót használnak, amelyek értékét szintén kikérdezéssel állapítják meg. Ez a hat mutató:

  • Az egy főre jutó GDP értéke vásárlóerő-paritáson
  • A társadalmi támogatás erőssége: ha valaki bajba kerül, vannak-e olyanok a környezetében, akikre számíthat?
  • A születéskor egészségben várható élettartam
  • Mekkora lehetőségük van az embereknek arra, hogy saját életük menetét befolyásolják?
  • Mennyire jellemző a társadalomra a nagylelkűség, a segítőkészség? Ezt azzal mérik, hogy támogatnak-e az emberek különböző jótékonysági intézményeket
  • A korrupció mértéke állami szinten és a vállalkozások között

A kutatók megvizsgálták, hogy ennek a hat tényezőnek az értéke milyen kapcsolatban van az általános boldogságszinttel. Kikérdezték továbbá arról is az embereket, hogy a vizsgálat előtti napon mennyire érezték magukat boldognak, mennyit nevettek, illetve hogy voltak-e negatív érzéseik, mint például félelem, szomorúság, aggodalom. Ez utóbbi érdekes vizsgálatnak tekinthető, ám az eredményei semmiképpen nem általánosíthatók, hiszen csupán egyetlen nap érzelmeire támaszkodnak.

 

A boldogságindex szerinti rangsorban a V4-országok közül három nagyon közel áll egymáshoz. A magyar pozíció a legrosszabb, annak ellenére, hogy a 2008–2010-es időszakhoz képest a 2019–2021-es időszakban a magyar boldogságindex javulása Szerbia, Bulgária és Románia után a negyedik legmagasabb értéket – 1,281 pontot – ért el. A cseh érték 0,629 ponttal (34. hely), a szlovák 0,421 ponttal (47. hely), a lengyel pedig 0,11 ponttal (55. hely) javult. Ugyanakkor romlott a boldogságszint például Svédországban, Dániában, Hollandiában és Ausztriában is. A táblázat utolsó oszlopában látjuk az IMD versenyképesség-kutató intézet 2022. évi rangsorában elfoglalt versenyképességi pozíciókat. Látható, hogy a boldogságindex szerinti rangsor és a versenyképességi helyezés között összefüggés van. A megelégedettebb, boldogabb ember nyilvánvalóan a munkájában is jobban teljesít. Éppen ez az egyik olyan ok, amely miatt a boldogságszint mérése fontos. Vizsgáljuk meg a boldogságindex értékét befolyásoló hat mutató szerinti helyezéseket is. 

 

A hat mutató szerint a vizsgált 146 ország közötti helyezések érdekes képet mutatnak. Gazdasági szempontból (egy főre eső GDP) Ausztria messze elhagyja a V4-országokat, amelyek helyezése viszont nagyon közel van egymáshoz. Az egészségben várható élettartam és a korrupciós szint esetén hasonló a helyzet: Ausztria a 22. helyen van az egészségben várható élettartam és csak a 122. helyen a korrupciós szint tekintetében, míg Szlovákia a felmérés szerint a nyolcadik legkorruptabb ország. Érdekes, hogy a társadalmi összefogás, a bajban lévők támogatása tekintetében Csehország és Magyarország messze jobb helyezést ért el, mint a többi ország. Az emberek lehetősége abban a tekintetben, hogy saját életük menetét befolyásolják, pedig jobb Csehországban, mint Ausztriában, viszont a további három ország helyezése nem jó. Végül a társadalmi nagylelkűségre vonatkozó mutatónál Ausztria vezet, második helyen pedig Csehország található. Meg kell azonban említeni, hogy ezt a helyezést egyetlen érték, a jótékonysági intézmények folyamatos anyagi támogatása alapján határozták meg. Pedig az orosz–ukrán háború egyértelműen felülírja ezt a helyezést, hiszen a magyarok hatalmas nagylelkűségről tesznek tanúbizonyságot. A korrelációs számítások azt találták, hogy a hat mutató közül az általános boldságszintet leginkább a társadalmi támogatási szint erőssége és az élettel kapcsolatos választási lehetőségek befolyásolják. Fontosak voltak a mért pozitív élmények is, de mint tudjuk, azok csupán egyetlen napi felmérés eredményei. Megállapították a kutatók azt is, hogy a pandémia hatása felerősítette a társadalmi támogatás fontosságát. 

Összességében azt mondhatjuk a kutatásról, hogy az eredményei mindenképpen figyelemre érdemesek, annak ellenére, hogy tudjuk, a kikérdezéses felméréseknek sok gyenge pontjuk van. Az egyik ilyen, hogy mennyire optimista vagy pesszimista alapállású egy ország lakossága. A magyarokra azt szokták mondani, hogy inkább pesszimisták, mint optimisták. Érdekesek a biológiai természetű meghatározottsággal kapcsolatos eredmények is: a kutatók azt találták, hogy a boldogságérzetet a mindenkori környezeti tényezőkön kívül 30-40 százalékban genetikai adottságok határozzák meg. Erre a következtetésre ikerkutatások segítségével jutottak. A társadalmak és gazdaságok eredményessége egyre kevésbé írható le kizárólag gazdasági adatokkal, például a GDP növekedésével. Megnő az egészséges és nagy tudású ember szerepe, amelyhez további tényezőként kapcsolható a boldogságszint fontossága. Ezt érzékelteti a boldogságindex és a versenyképesség szerinti helyezések között látható összefüggés is. A módszertan finomítására azonban szükség lehet, és a minta reprezentativitásának biztosítása is kulcskérdése annak, hogy megbízható eredményeket kaphassunk.