A NAV most már mindent lát: mit hoz a 2026-tól hatályos új transzferáras rendelet?
A transzferár-szabályozás az elmúlt évtizedekben a társasági adózás egyik legdinamikusabban fejlődő területe volt mind nemzetközi, mind hazai szinten. A globális értékláncok térnyerése, valamint az adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás elleni fellépés (BEPS Akcióterv) következtében a transzferár-dokumentáció és az ahhoz kapcsolódó számítások egyre hangsúlyosabb szerepet töltenek be az adóhatósági ellenőrzésekben. E folyamatba illeszkedik a 2026 januárjától hatályos új magyar transzferáras rendelet, amely jelentős mértékben átalakítja a korábbi dokumentációs és adatszolgáltatási rendszert.
Az új rendelet elsődleges célja a transzferár dokumentációs kötelezettségének strukturáltabbá, átláthatóbbá és ellenőrizhetőbbé tétele, továbbá az adóhatósági ellenőrzési munka megkönnyítése. A jogalkotó deklarált szándéka tehát az, hogy a részletesebb dokumentáció (és az ahhoz kapcsolódó, társaságiadó-bevallásban beadandó transzferáras adatszolgáltatás) ne pusztán egy adminisztratív kötelezettség legyen, hanem az adózói kockázatok előzetes beazonosításának és kezelésének eszköze is. Mindezek következtében egyre célzottabb adóellenőrzésekre számíthatunk és egyre nehezebb lesz egy hiányos vagy hibás dokumentációval, vagy egy súlyos adókockázatot magával hordozó kapcsolt tranzakcióval elbújni a NAV figyelő szemei elől.
Az új szabályozás egyik leglényegesebb eleme a helyi dokumentum (Local File) tartalmi követelményeinek részletes újraszabályozása.
A helyi dokumentáció esetében nagyobb hangsúly került az egyes ügyletek funkcionális és kockázati elemzésére, a pénzügyi adatok szegmentált bemutatására, az eredményszámítás módszertanára, valamint a transzferár-elemzési adatok és a beszámolói adatok összekötésére. Továbbá a szolgáltatási tranzakciók üzleti indokoltságát alátámasztó úgynevezett hasznossági teszt, valamint az immateriális javakhoz kapcsolódó ún. DEMPE-elemzés is központi jelentőségűvé vált.
Újdonságként jelenik meg továbbá a vállalati adatbázis-kutatások kapcsán az összehasonlítható adatok kiválasztásának jogszabályi szintű konkretizálása.
A rendelet meghatározza az adatbázis-kutatás szűrésének elvárt tartalmi elemeit, a szűrési lépések kialakításával kapcsolatos szabályokat, valamint az alkalmazható pénzügyi mutatók pontos számítási metódusát. Habár a tanácsadói piac és emellett az adózók többsége már eddig is hasonló módon járt el az adatbázis-kutatások összeállítása során, a jogszabályi kötöttségek nélkül is, az új rendeleti keretek leszűkítik az adatbázis-kutatás kialakítása kapcsán a mozgásteret.
A fentiek mellett a transzferár-dokumentáció a jövőben még szorosabban fog kapcsolódni az éves társaságiadó-bevalláshoz, illetve az abban található transzferáras adatszolgáltatáshoz. A strukturált transzferáras adatszolgáltatás és a NAV számára rendelkezésre álló egyéb adatforrások felhasználása lehetővé teszi a kockázatelemzés automatizálását, ami növeli a célzott transzferár-ellenőrzések számát, ezt már most tapasztalhatjuk az adózói és transzferár-tanácsadói körökben.
Azt nem lehet vitatni, hogy a rendelet tartalmaz bizonyos könnyítéseket is az adózók számára , ilyen például az ügyletértékhez kapcsolódó dokumentációs értékhatár megemelése 100 millió forintról 150 millió forintra, vagy az alacsony hozzáadott értékű szolgáltatásokra vonatkozó szabályrendszer újragondolása, amely alapján egy jellemzően 5 százalékos haszonkulcs mellett nyújtott, jelentős kockázatoktól mentes szolgáltatásnyújtás kapcsán elegendő, ha az adózó egy egyszerűsített transzferár-dokumentációt készít. Idetartozik még a fődokumentum kapcsán bevezetett új mentesülési lehetőség, miszerint az 500 millió forint összesített ügyletértéket nem meghaladó adózó mentesül a fődokumentum készítési kötelezettsége alól. Ugyanakkor a szakma megítélése szerint a könnyítésekkel szemben az új, nehezebb követelmények és előírások bőven nagyobb súlyt képviselnek az új rendeletben.
Az új, szigorúbb követelményeket tükrözik az elmúlt időszak adóhatósági ellenőrzései is, a transzferár-szakértők tapasztalatai alapján jelentősen megnőtt a bírságolási hajlandóság az adóellenőrök részéről.
A tipikus mulasztási bírságok jellemzően néhány százezer forintosak, de súlyosabb esetekben, teljesen hiányzó vagy rendkívül hiányos / hibás dokumentációk esetén ez a több millió forintot is elérheti. A tapasztalatok továbbá azt mutatják, hogy a revizorok kiemelt figyelmet fordítanak az új jogszabályi követelmények teljesítésére a már meglévő dokumentációk esetében is, idetartoznak például a transzferárelemzések és a beszámolóban található adatok közötti összefüggések bemutatása, a szegmentált (csak a kapcsolt tranzakciókra vonatkozó bevétel- és költségadatokat tartalmazó) eredményszámítások megléte és az elemzések pontossága.
Az új rendelet tehát egy egyértelmű szemléletváltást tükröz: a hangsúly a részletes, gazdasági tartalmat pontosan bemutató dokumentációra helyeződik. Bár a szabályozás bizonyos esetekben könnyítéseket is tartalmaz, összességében magasabb transzferáras és pénzügyi felkészültséget követel meg a vállalkozásoktól és a transzferár-tanácsadóktól, az új követelményekre történő felkészülés pedig nagy kihívást jelenhet azon adózók számára, ahol a szükséges adatok korlátozottan állnak rendelkezésre, vagy a külföldi csoporttagokról üzleti titokra hivatkozva abszolút nem is érhetőek el.
A szerző további cikkei
Vélemény cikkek
