Iráni háború hatásai – 2022-höz képest jobb helyzetből indulunk, de mire számíthatunk itthon?

A katonai konfrontáció gyorsan megbénította a világ egyik legkritikusabb tengeri kereskedelmi útvonalát, a Hormuzi-szorost, amelyen keresztül a globális olaj- és LNG‑szállítmányok jelentős része halad át. De nemcsak az olajárak és a gázárak ugrottak meg, hanem a devizaárfolyamok és a kamatok, az állampapírpiacok változékonysága is alaposan megnőtt: az egyik nap nagy gyengülését jelentős erősödés követi. Sőt, akár napon belül látunk akkora mozgásokat, amelyek az iráni konfliktus kirobbanását megelőzően hetek vagy akár hónapok alatt következtek csak be. Ennek a volatilitásnak köszönhető az, hogy még nincs széles körű elemzői konszenzus azzal kapcsolatban, hogy milyen mértékben kell a devizaárfolyamra, az inflációra, a gazdasági növekedésre vagy a kamatokra vonatkozóan megváltoztatni a korábbi várakozásokat.

Egy alapvetően külső aktorok által mozgatott, tehát Magyarország által nem befolyásolható konfliktus esetén lényeges, hogy milyen ellenálló képességgel rendelkezik az ország a sokk elviselésére. Bár a geopolitikai kockázatok most is kézzelfoghatók, Magyarország gazdasága sok szempontból felkészültebben találkozik ezzel a sokkal, mint a 2022 eleji orosz–ukrán háború idején. E cikk célja, hogy bemutassa: a közel-keleti konfliktus elhúzódása ugyan biztosan negatív gazdasági következményekkel jár majd, ám számos tényező inkább azt támasztja alá, hogy a 2022-höz mérhető inflációs vagy növekedési sokknál kisebb lehet a megrázkódtatás. A különbség ugyanis nemcsak a piaci reakciók természetében, hanem a magyar gazdaság állapotában és alkalmazkodóképességében is megmutatkozik.

Hogyan gyűrűzhet be az áremelkedés az Irán elleni támadás hatására?

Kezdetnek vegyük azt, hogy – amint az az alábbi ábrán is látható – maga az energiaár-robbanás eddig nem olyan mértékű, mint amilyet 2022 elején láthattunk:

Természetesen egy hosszan tartóan járhatatlanná váló Hormuzi-szoros és kieső közel-keleti termelés tartósan és a jelenleginél is jobban megemelheti az árakat, ugyanakkor – különösen a holland TTF földgázárat tekintve – elég messze vagyunk a 2022-es szintektől. A földgáz szempontjából nézve ennek jó oka van: Európa már sokkal kevésbé függ a csővezetékes szállítástól, ami persze jobban kiteszi a világpiaci LNG-árak változékonyságának az öreg kontinenst, de a gázcső hirtelen elzáródásának kockázata (ami néhány éve magasba emelte az árakat) már jóval kisebb. Idén ráadásul jelentős LNG kapacitások lépnek be, amelyek részben kiválthatják a Közel-Keletről – most még nem látni, hogy mennyi ideig – kieső szállításokat.

Másodszor, egyelőre nagy különbség látszik az élelmiszerárak tekintetében is. 2022-ben nagyon jelentős élelmiszer-drágulást láttunk, hiszen a harcoló felek meghatározó szereplői a globális gabonaexportnak, azonban most ilyen mértékű drágulást nem látni. A Hormuzi-szoros lezárása persze megemelte a műtrágyaárakat, de egyelőre a terményárakat messze nem olyan mértékben, mint azt 2022-ben láttuk. Természetesen nem mehetünk el amellett, hogy az Öböl menti térség fontos a világ élelmiszer-termelésében, mivel a világ nitrogénműtrágya-exportjának nem elhanyagolható részét biztosítja. Illetve a földgáz a nitrogénműtrágyák előállítási költségeinek mintegy 70 százalékát teszi ki, azaz a gáz drágulása itt is áremelő hatású. Tehát, ha a Hormuzi-blokád tartóssá válik, a szállítási, energia- és műtrágyaköltségek mind felfelé tolhatják az élelmiszerárakat. Ugyanakkor ehhez hónapokig tartó blokád és a most látottnál sokkal jelentősebben emelkedő földgázárak kellenének.

A fentiek mellett nem elhanyagolható az sem, hogy a 2022-ben kirobbant háború a szomszédban tört ki, emiatt a régiós országokat a földrajzi közelség miatt a befektetők jóval kitettebbnek érzékelhették akkor, mint a mostani, közel-keleti háború esetén.

A nemzetközi helyzet is más tehát, de fontos számba venni azt is, hogy Magyarország miben változott négy év alatt. Szerencsére jó pár olyan faktort találhatunk, amelyben látható a javulás, mindez pedig ellenállóbbá teheti az országot a mostani sokkal szemben.

Mi ad nagyobb védettséget Magyarországnak?

Mivel elsősorban az energiaárakon keresztül hat az iráni válság Magyarországra, ezért ki kell emelni, hogy 2022 óta sokat csökkent Magyarország külső energiafüggése. Abban az évben a primerenergia-import és az energiafelhasználás aránya még megközelítette a 64 százalékot, azonban ez mindössze két év leforgása alatt 49 százalék alá esett, amivel az 1990-es évek közepe óta nem látott értékre csökkent a külső energiafüggés. Ez a néhány évvel ezelőttihez képest kevésbé kitetté teszi az országot az energia drágulásának.

Egy másik lényeges szempont, amiben sokkal jobban áll Magyarország 2022-höz képest, az a nemzetközi tartalékok mennyisége. Az MNB-nél halomban áll a puskapor: a 2022-ben kirobbant orosz–ukrán háborúhoz képest több mint 23 milliárd euróval magasabb nemzetközi tartalékkal várjuk a konfliktus negatív gazdasági hatásainak begyűrűzését. A 60 milliárd euró körüli tartalék a rövid lejáratú külső adósságot több tízmilliárd euróval haladja meg, miközben tavaly körülbelül nettó 6 és fél milliárd euró értékben importáltunk energiahordozókat. Nem meglepő tehát, hogy a jegybank nemrég felajánlotta, hogy nemzetközi tartalékai terhére biztosít devizát energiaimporthoz, aminek érdemi forinterősítő hatása is volt a bejelentést követően. Persze ez nem jelenti azt, hogy a forint immunis: a tartósan magasabb energiaár a külső egyensúlyon keresztül gyengítő tényező lehet. Viszont fontos támasz, hogy az MNB a devizatartalékaiból energiaimportőri igényekre is biztosít devizalikviditást – ez csökkenti a piaci devizakeresletből fakadó árfolyamnyomást.

Fontos az is, hogy 2022-ben az infláció éppen emelkedő pályán volt, ráadásul a háború kitörésekor már eleve évek óta emelkedtek a lakosság inflációs várakozásai. A világjárvány okozta ellátásilánc-problémáknak, a járvány alatt felgyülemlett lakossági megtakarítások gazdasági vérkeringésbe kerülésének, a kormányzati jövedelemkiengedéseknek és a feszes munkaerőpiacból adódó, komoly béremelkedésnek köszönhetően már eleve 8 százalék körül volt az infláció háború nélkül is 2022 elején. Mindez akkoriban egy lényegesen alacsonyabb alapkamattal is párosult, tovább fűtve az inflációs veszélyt. Az akkori makrogazdasági helyzetben a szomszédunkban kirobbant háború szó szerint olaj volt a tűzre.

Ma azért ezen a fronton is teljesen más a kép. 2026 februárjában a fogyasztói árak 1,4 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbi szintet idehaza, ami 0,2 százalékponttal alacsonyabb volt a várakozásunknál, és 0,3 százalékponttal alacsonyabb a piaci konszenzusnál. Utoljára 2016 végén mértek ilyen alacsony inflációt itthon. És ez az infláció egy 6,25 százalékos alapkamattal párosul. Ebből a szempontból is egy jóval kedvezőbb állapotban ért minket a közel-keleti konfliktus.

Az inflációs várakozások azonban jelenleg még viszonylag magasak, hiszen a gyors drágulás időszaka még mindig élénken jelen van a háztartások emlékezetében. Ráadásul nemzetközi tapasztalatok szerint a mostanihoz hasonló helyzetben a várakozások gyorsabban alkalmazkodnak a rövid távú árváltozásokhoz (a dráguláshoz), kevésbé stabilak, és nagyobb érzékenységet mutatnak olyan tényezőkre, mint az élelmiszerárak vagy az árfolyammozgások.

Az üzemanyagárstopok újbóli bevezetése tehát érthető lépés, ha azt az inflációs várakozások szempontjából vizsgáljuk; különösen akkor igaz ez, ha – egy februári elemzésünk tanulságait felidézve – azt is tudjuk, hogy a magyar lakosság inflációs várakozásait leginkább az élelmiszerárak, az energiaárak és a forintárfolyam befolyásolja. Az üzemanyagárak kordában tartása tehát nem feltétlenül ördögtől való. Persze fontos, hogy az árstop ne vezessen termékhiányhoz, de a mostani intézkedés egyrészt hagyna teret a kereskedői árrésnek is, és a költségvetés is részt vállal belőle, másfelől korlátozottnak tűnik az is, hogy ki vehet az olcsóbb üzemanyagból.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy a közel-keleti turbulencia figyelmen kívül hagyható lenne. A háború rossz hír a világgazdaságnak, és kedvezőtlen Magyarország számára is. A konfliktus elnyúlása esetén a növekedési várakozásunkat érdemben lefelé kell módosítanunk, az inflációs kilátásokat pedig felfelé. Ugyanakkor 2026-ban kisebb a valószínűsége annak, hogy a GDP és az infláció 2022‑höz mérhető sokkot szenvedjen el: csökkent az energiafüggőségünk, magasabbak a tartalékaink, stabilabb a monetáris politika. A háború lezárásáig eltelt idő kulcsfontosságú a negatív hatások megítélése szempontjából. Ezzel a cikkel csupán arra próbáltunk rávilágítani, hogy 2026‑ban a hangsúly a logisztikai és biztosítási kockázaton van (Hormuzi-szoroson át történő szállítás), míg 2022‑ben európai kínálati válság, strukturális gázhiány és mindenre kiterjedő energia- és élelmiszerár-robbanás söpört végig a kontinensen. Most jobbnak tűnik a helyzet.