A védett üzemanyagár és a rezsicsökkentés fenntartása egy újabb inflációs sokkot előz meg

Hétfőn hajnalra a Brent típusú kőolaj világpiaci ára ismét meghaladta a hordónkénti 100 dolláros lélektani határt, ami legutóbb 2022 nyarán történt. Akkor az ukrán–orosz háború hatása volt, most pedig az iráni háború kapcsán felmerülő logisztikai problémák – a Hormuzi-szoros lezárása miatt a tankhajók nem tudnak kijönni a Perzsa-öbölből –, valamint a támadásokban megsérült energetikai infrastruktúra miatti termeléscsökkenés hatására robbant a világpiaci ár. A Brent típusú ár a háború kitörésekor, február 27-én még 72 dollár volt, s a maximumon vasárnap estére 116 dollár fölé emelkedett. A cikk készítésekor, hétfőn este Trump elnök váratlan bejelentést tett, befejezettnek nyilvánította amerikai részről az iráni háborút, s ennek következtében lezuhant 90 dollárra az ár, ami még mindig 25 százalékkal magasabb, mint a tíz nappal korábbi árszint volt. Az urali olaj esetében is a február végi 58 dolláros ár hétfőn 100 dolláron tetőzött. 

A 100 dollár feletti Brent olajárszint idején hétfőn döntött a kormány a védett ár bevezetéséről.

Tény, hogy a mostani védett árnál jóval drágább is volt az üzemanyag egy évvel ezelőtt, s akkor az üzemanyagárak emelkedése együtt járt az infláció növekedésével, az elmúlt hónapok üzemanyagár-csökkenése pedig segítette letörni az inflációt is, így jutottunk el februárban oda, hogy a magyar infláció tízéves minimumra, 1,4 százalékra szorult vissza, legutóbb 2016 novemberében volt hasonlóan alacsony értékünk. 

Hüvelykujjszabályként szoktuk emlegetni, hogy 10 százalék üzemanyagár-emelkedés 1 százalékponttal növeli az inflációt. Ennek fele közvetlenül azonnal jelentkezik a fogyasztói kosárban, a másik fele pedig „begyűrűzik” 3-6 hónap alatt a különféle termékek és szolgáltatások árának emelkedésén keresztül. Sőt egy még ennél hosszabb negatív hatása is van, jelentősen emeli a lakosság és a vállalkozók inflációs várakozásait, s ezáltal visszafogja a reálkeresetek emelkedésének dinamikáját. Ezzel el tud indulni egy inflációs spirál, öngerjesztő piaci folyamat, amit csak jól időzített kormányzati intézkedésekkel lehet lassítani, megfogni vagy éppen megelőzni. Nagyon bízom benne, hogy a védett árak mostani bevezetése még időben történt, s megelőzte az inflációs spirál kialakulását és a reálkereset-növekedési dinamika lassulását.

Az olajárrobbanás nemcsak az üzemanyagok árára hat, hanem a lakossági energiaárakra, sőt az iparban is bezárásokhoz, leállásokhoz, átrendeződéshez vezethet. 

A lakossági energia ára szigorúan szabályozott hazánkban, a rezsicsökkentésen keresztül támogatott is. A rezsicsökkentést a kormány a rezsivédelmi alapból finanszírozza, amelynek legnagyobb befizetője a Mol. A Moltól az állam egy speciális különadóval elvonja a Brent és az Ural kőolaj ára közti különbözet 95 százalékát, s ez a legnagyobb befizetője a rezsivédelmi alapnak. A rezsicsökkentés fenntartása jóval költségesebb akkor, ha ilyen mértékben robban ki az olajár, de mindenképpen szükséges, mert az eltörlése szintén jelentősen növelné az inflációt. 

A rezsicsökkentés hatására a magyar háztartások rezsiszámlája közel harmada az uniós átlagnak, a legkisebb az EU-ban. Szlovákiában majdnem duplája, Lengyelországban több mint duplája, Csehországban pedig majdnem háromszorosa a teljes háztartásienergia-költség adókkal, s mindenféle egyéb díjakkal együtt.

2010-ben még az uniós átlag közel 90 százaléka volt a magyar lakosság energiaszámlája, a rezsicsökkentés hatására ez jelentősen lecsökkent 55 százalék körülire. Az ukrán–orosz háború kitörése után egész Európában érzékelhető energiaár-növekedésnek is hatékonyan ellenállt a rezsicsökkentésünk, így már az uniós átlag 38 százaléka alatt vagyunk. A V4-országok közül rajtunk kívül csak Szlovákia tudott 2010 és 2022 óta is csökkenni, de jóval kisebb mértékben, mint mi. Szlovákia nem vált le a Barátság kőolajvezetékről, Lengyelország és Csehország pedig levált az orosz nyersanyagról a 2022-es uniós szankciók hatására. A lengyeleknél 2022 óta közel 15 százalékkal, a cseheknél pedig közel 25 százalékkal nagyobb háztartásienergiaár-növekedést kellett elszenvedni a lakosságnak, mint az uniós átlagos emelkedés volt.

A rezsicsökkentés kivezetése beláthatatlan negatív következményekkel járna. Legalább a lengyelekhez hasonló árszintre emelkedne a rezsink. S mivel a fogyasztói kosárban 6,5 százalékkal szerepel, így 10 százalék rezsiemelkedés 0,65 százalékponttal emeli meg az inflációt, azaz közel 13 százalékponttal lenne magasabb a fogyasztóiár-indexünk összességében. Olyan „begyűrűző” hatása nincs, mint az üzemanyagárnak, de az inflációs várakozást hosszú távon növeli, ami az inflációs spirált gerjeszti.

Jelen állás szerint a rezsicsökkentés két okból is veszélyben van. Egyrészt az iráni háború következtében kialakuló olajárrobbanás veszélyezteti, de ennél jóval nagyobb kockázat az ukrán olajblokád.

Ha Ukrajna nem nyitja meg a Barátság kőolajvezetéket, vagy az uniós szankciók miatt kell leállni az Ural olajról, akkor az a lakosság számára elviselhetetlen mértékű károkat okozna.

A tiszások szerint a rezsicsökkentés azért nem jó, mert nem ösztönöz takarékosságra. Éppen a rezsicsökkentés ösztönöz és teremt lehetőséget a lakosságnak takarékosságra, mivel marad pénze energiatakarékos megoldások kialakítására: szigetelésre, nyílászárócserére vagy karbantartásra, fűtési és hűtési rendszerek korszerűsítésére, „háztartási kiserőművek”, azaz napelemek telepítésére.

Harmadával kevesebb gázt és hatodával kevesebb távhőt fogyasztunk, mint az ukrán–orosz háború előtti utolsó békeévben, 2021-ben. A Tisza tehát vagy hazudik, vagy nem ismeri a számokat.

Másik tény, hogy a magyarok harmada olyan lakásban él, amiben volt energiahatékonysági korszerűsítés a Covid kitörése óta. Ez az 5. legnagyobb arány az EU-ban. Tehát mi hatékonyan tudtunk takarékoskodni, mert a rezsicsökkentés eredményeként jóval kevesebbet költöttünk rezsire és jelentősen nőttek a reálkeresetek, s így maradt pénze a lakosságnak energiatakarékos megoldások kialakítására: szigetelésre, nyílászárócserére vagy karbantartásra, fűtési és hűtési rendszerek korszerűsítésére, „háztartási kiserőművek”, azaz napelemek telepítésére. 

A rezsicsökkentés megszüntetése annak a lehetőségét is megszüntetné, hogy hatékonyan, eredményesen, észszerűen takarékoskodjunk. Hiszen az nem takarékoskodás, hanem a nélkülözés egy fajtája, ha az ember nem tudja megfelelően kifűteni a lakását. 

Ha a Tisza kerülne kormányra, akkor Brüsszel és Ukrajna megrendelését teljesítve végleg elvágnák Magyarországot az orosz energiától.  Rákényszerítenék az országot, a lakosságot és a vállalkozásokat más, drágább energiavásárlásra, szabadon engedve az energiaárakat, a többszörös rezsivel nélkülözésbe taszítanák a magyar családokat. A mostani ukrán–Tisza-olajblokád egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a Tisza már most is összejátszik Zelenszkijjel és Brüsszellel, közösen zárták el a Barátság kőolajvezetéket, bármennyibe is kerül ez a magyar családoknak és a vállalkozásoknak.