Medgyessy és a koalíció marad. A politikai érdekek felülemelkedtek az etikai megfontolásokon. De talán senki nem gondolja komolyan, hogy ezzel az ügy lezárult.
Az persze csak talán hetek, hónapok múlva, netán a következő választásokon derül majd ki, hogy a második szociálliberális koalíció első nagy válságát ki – kik – szenvedik meg jobban. Kis Jánosnak, az SZDSZ szellemi mentorának tegnapi cikkéből mindenesetre kitűnik, hogy a szabad demokrata gyökerekhez ragaszkodó értelmiségi körökben legalább olyan nehezen emésztik majd meg a második bűnbeesést, mint az eredendőt, a 94-es koalíciókötést.
De Medgyessy Péter is tartós Canossa-járásra készülhet fel. Nemcsak arról van szó, hogy az ellenzéki sajtó páncélszekrényeiből előreláthatólag még egy ideig újabb és újabb dokumentumok kerülhetnek majd elő, magyarázkodásra vagy pereskedésre kényszerítve a miniszterelnököt. Ám közben egyre többször kerülhet olyan helyzetbe is, amikor pártonkívüliként, mindjobban az MSZP támogatására utalva, leplezetlenül ki lesz téve a heterogén szocialista tábor különböző frakciói nyomásának.
Azoknak a helyzete sem lett könnyebb, akik azon dolgoznak, hogy az MSZP-t a megújuló nyugat-európai szociáldemokrata értékek honi letéteményeseként adják el a köznek. A generációváltást sürgetők érvet kaphattak ahhoz, hogy előbbre hozzák a pártvezetés forgatókönyvében szereplő dátumokat – bár a pártból érkező első visszhangok nem ilyen tanulságok levonását sejtetik.
Másrészt viszont az sem egyértelmű, hogy az ellenzék mit profitálhat a fejleményekből. A nyilvánosságra hozott dokumentumokkal a politikai kultúra ismét átlépett egy határt, amelyet a politikai elit az elmúlt tizenkét évben hallgatólagosan tiszteletben tartott. (A gyanúsítgatások, sejtetések a III/III-as körre korlátozódtak.) Kétséges, hogy a várhatóan beinduló “én ügynököm – te ügynököd” vitából ki jön majd ki jobban. Mint ahogyan azt is csak találgatni lehet, hogy a történtek milyen korlátokat szabadítanak majd fel az elmúlt négy év kormányzati ügyeivel foglalkozó vizsgálódókban.
Mindenesetre akik április 28-án fellélegeztek, hogy a kampány lezárult, felejtsük el, azok most vegyenek egy mély levegőt.
Lambert Gábor
