>> Schröder kancellár és Chirac francia elnök néhány napja párizsi találkozójukon nem tudott megállapodni a majdani új EU-tagoknak járó agrártámogatásokról. Nem veszélyezteti ez a bővítési menetrendet?
- Az unió közös álláspontját november elejéig kell kidolgozni ebben a kérdésben és a bővítés egyéb pénzügyi vonatkozású kérdéseiben is a sevillai EU-csúcstalálkozón ez év júniusában elfogadott tárgyalási menetrend szerint. A szövetségi kormány tartani akarja magát ehhez a menetrendhez. Az állam- és kormányfők október 24-25-i brüsszeli csúcstalálkozója biztosan közelebb visz majd a közös álláspont kidolgozásához.
>> Ha meg is születik november elejére a közös álláspont, az idő akkor is nagyon rövidnek tűnik: december közepére az előzetes menetrend szerint meg kell állapodni a tagjelöltekkel. Lehet-e érdemben tárgyalni ilyen rövid idő alatt?
- Hat hét áll majd a rendelkezésünkre, ez nagyon hosszú idő.
>> De ha azzal hasonlítjuk össze, hogy már négy éve tárgyalunk, és a legfontosabb ügyekre végül hat hét alatt kell megoldást találni, akkor már nem tűnik olyan hosszúnak.
- A négyéves tárgyalás nagyrészt a jelöltek felkészüléséről szólt, ezt igen részletesen kellett megvizsgálni. Most jönnek a pénzügyi kérdések, erre azért is elegendő hat hét, mert a bővítésre fordítható abszolút összeg nagysága már szintén közel négy éve, az 1999. márciusi berlini csúcs óta ismert.
>> A bizottsági bővítési főigazgató néhány napja azt nyilatkozta lapunknak (VG, 2002. október 15., 5. oldal), hogy a bővítés finanszírozására előterjesztett bizottsági javaslatnak nincs alternatívája. Valóban így van?
- A csatlakozási tárgyalásokon mindig is az volt az eljárás, hogy az Európai Bizottság készíti el az uniós tárgyalási álláspont tervezetére vonatkozó javaslatot, s azt megvitatják egymás között a tagállamok. A bizottságé tehát a javaslattétel joga, s ha előterjesztéséről nem sikerül a tizenötöknek megállapodniuk, akkor az éppen aktuális elnökségen a sor.
>> Eszerint Németország nem is terjeszt elő saját javaslatot?
- Természetesen elmondtuk és elmondjuk, mit szeretnénk, a bizottsági javaslat milyen elemeivel tudunk vagy nem tudunk egyetérteni. Az is fontos érdekünk azonban, hogy megszülessen a közös álláspont.
>> Elfogadja-e már Németország, hogy az új tagok agrártermelői is kapjanak támogatásokat közvetlen kifizetések formájában, vagy még tart az ellenkezése?
- Számunkra az EU költségveté-
séhez való német nettó hozzájárulás a döntő fontosságú. A bizottság jelenlegi javaslata eredményeként a terheink tovább növekednének. Márpedig éppen ezekben a napokban esik sok szó arról, hogy Németország költségvetési hiánya az idén a vártnál nagyobb lehet, Solbes pénzügyi biztos pedig kilátásba helyezte, hogy Németország akár figyelmeztető levelet is kaphat a magas deficit miatt. Érthető tehát, ha a szövetségi kormány kritikával fogad minden olyan kezdeményezést, amely a hiány további növelését eredményezné.
>> A közvetlen kifizetések kiterjesztése azonban csak 2005-től kezdve terhelné meg a német költségvetést, a hiányt pedig addigra amúgy is le kell faragniuk.
- Igen, de utána egyre növekvő mértékben jelentene ez terhelést. Számunkra a közvetlen kifizetések kiterjesztése az új tagokra csak akkor fogadható el, ha ezzel párhuzamosan fokozatosan csökken ezeknek a kifizetéseknek a szintje.
>> De hát éppen Németország az a tagállam, amely (Ausztria mellett) a legtöbbet profitál majd a bővítésből. Nem lenne méltányos akkor, hogy a terhekből is a németek viseljék a legnagyobb részt?
- A német cégek már learatták a közép- és kelet-európai országok piacnyitásából származó előnyöket, hiszen ne feledjük, hogy már ma is teljesen szabad a térséggel folytatott ipari kereskedelmünk. Más EU-tagállamok vállalatainak is meglesz az esélye Magyarország uniós csatlakozása után, hogy növeljék a Magyarországra irányuló kivitelüket, és így profitáljanak az EU-bővítésből.
>> Az Európai Bizottság gazdasági főigazgatósága mégis úgy számol, hogy az új tagok felvételéből pótlólagos GDP-növekedés keletkezik a jelenlegi tagországokban is, ami (Ausztria mellett) éppen Németországban lesz a legnagyobb.
- Nem ismerem ezt a tanulmányt, és nem tudom megítélni, mennyire megalapozottak az eredményei. Mindenesetre azt hiszem, a szövetségi kancellárt vagy a pénzügyminisztert a jelenlegi költségvetési helyzetben nagyon nehezen lehet olyan érveléssel meggyőzni, hogy ezért kell a német államnak többet fizetnie.
>> Hogyan lehet a magyar agrártermelőknek elmagyarázni az EU-csatlakozás előnyeit, ha nem kapnak a közvetlen kifizetésekből, és így versenyhátrányba kerülnek a régi tagállamok termelőivel szemben?
- Azt hiszem, hogy a magyar agrártermelők is látják, milyen nagy előnyökkel jár számukra, ha egy 450 millió fogyasztót magában foglaló egységes piacra termelhetnek. Ahhoz persze, hogy ott versenyképesek legyenek, további szerkezetváltást kell végrehajtaniuk. A tagság előnyeit is elsősorban hosszú távon gondolkodva kell megítélni. A csatlakozás után a beilleszkedéshez nyilván átmeneti időszakra van szükség, de a magyar mezőgazdaság természeti adottságai jók, és ha önöknek sikerül véghezvinniük az agrárszektor modernizációját, akkor az átmenet után sokkal szélesebb távlatok nyílnak meg a termelőik előtt, mint ha csak tízmillió fogyasztó számára termelhetnének a magas védővámok nyújtotta kényelemben.
>> Elfogadható lenne-e Németországnak, hogy ha már a közvetlen mezőgazdasági kifizetésekben nem sikerül a bizottsági javaslatnál lényegesen jobb megállapodást kötni, akkor legalább az eddig ajánlott termelési kvóták megemelésével békítsék meg a magyar agrártermelőket?
- Hogy lehetséges-e egy ilyen "deal", az majd csak a tárgyalások utolsó napjaiban derül ki. Látni kell azonban, hogy az uniós mezőgazdaság már most is túltermelési problémákkal küzd, s a kvóták növelése nemcsak ezt a helyzetet súlyosbítaná, hanem az agrártámogatások pénzügyi igényét is növelné.
>> Hogyan ítéli meg a magyar EU-felkészülést a német kormány? Van-e már kialakult álláspontjuk az Európai Bizottság október 9-én közzétett országjelentéséről, illetve bővítési stratégiájáról?
- Ésszerűnek tűnik az a javaslat, hogy a jelöltek felkészüléséről 2003 közepén egy monitoringjelentés készüljön, amely a tagságra való felkészülés szintjét értékeli, hogy 2004-re az új tagok valóban minden területen képesek legyenek megfelelni az uniós működési mechanizmusoknak.
>> Mik a magyar felkészülés legfontosabb feladatai? A bizottsági országjelentés például a bérszínvonal emelése és a termelékenység közti összhang újbóli megteremtésének szükségességéről beszél.
- Nem emelnék ki semmit a bizottsági ajánlásokból, inkább annak fontosságát hangsúlyoznám, hogy a magyar kormány is egyetért az ott megfogalmazott feladatokkal. Nagyon lényeges ugyanis látni, hogy az országjelentés ajánlásait Magyarországnak nem az EU miatt, hanem saját jól felfogott érdekében kell megvalósítania.
>> Azért van néhány olyan előírás is az országjelentésben, amely az EU-nak még fontosabb, mint nekünk, például a közbeszerzési eljárások hozzáigazítása a közösségi normákhoz, hogy uniós cégek, köztük a németek, nagyobb eséllyel nyerjenek, mint eddig.
- Az uniós közbeszerzési szabályok a verseny erősítését szolgálják, ez pedig a magyar állampolgároknak is elemi érdeke, ráadásul az erősebb verseny jobb teljesítményre ösztönzi a magyar vállalatokat is, így végső soron erősíti a magyar gazdaságot. Az EU-nak pedig nem gazdaságilag gyenge Magyarországra van szüksége, hanem erősre.
>> Mi a véleménye arról, hogy a csatlakozás és a felkészülés immár belpolitikai viták tárgya lett Magyarországon, például a belépéshez szükséges alkotmánymódosítás esetében?
- Nem feladatom állást foglalni belpolitikai ügyekkel kapcsolatban, de nagyon bátorító jelnek tartom, hogy néhány hete mind a négy parlamenti párt aláírta a csatlakozással kapcsolatos közös határozatot, s az önkormányzati választási kampányban is fennmaradt a konszenzus a csatlakozás alapvető céljairól. Egyébként természetesnek tekinthető, hogy belpolitikai kérdésekben a kormány és az ellenzék között vita alakul ki, ezt egyáltalán nem kell dramatizálni.
>> Lát-e a berlini kormány lehetőséget arra, hogy Magyarország ugyanannyi képviselőt küldjön az Európai Parlamentbe, mint a vele azonos népességű Belgium vagy Portugália, ne pedig kevesebbet, mint ahogy azt az EU eddig ajánlotta?
- Ez majd a csatlakozási tárgyalásokon kiderül, de annyi biztos, hogy a magyar tagság ügye emiatt nem futhat zátonyra.
>> Német cégek is szerepelnek azon 48 multi között, amelyek eddigi magyarországi adókedvezményeit át kell alakítani a versenyjogi fejezet lezárásához. Mi a berlini kormány álláspontja ebben a vitában?
- Németország támogatja az unió közös álláspontját, amely szerint Magyarországnak be kell tartania az EU versenyjogi szabályait. Megértem, hogy a magyar kormány ebben a kérdésben nehéz helyzetben van, mert két oldalról nehezedik rá nyomás, de az állami támogatásokkal kapcsolatos uniós előírások már évek óta ismertek mind előtte, mind a nem EU-konform kedvezményekben részesített vállalatok előtt.
>> Felkészültek-e a német polgárok a bővítésre? Mit tesz a szövetségi kormány, hogy ne az olcsó munkaerő beáramlásával vagy a szervezett bűnözés begyűrűzésével kapcsolatos alaptalan félelmek uralják a bővítés körüli közhangulatot?
- Én optimista oldalról közelíteném meg ezt a kérdést: Németországban nincs politikai ellenállás az új tagok csatlakozásával kapcsolatban. A kormány igen aktív tájékoztatási kampányt folytat a bővítésről, s ennek során már tudunk okulni az euró bevezetését megelőző kampány hibáiból is. A bővítésnek egyébként nem rossz a támogatottsága a német közvélemény körében.
>> A német piac a magyar exportőrök számára az utóbbi időkben sajnos stagnálóvá vált. Mit tehetnek ilyen körülmények között a magyar cégek eladásaik növelésére?
- A magyar gazdaság versenyképessége kitűnő. Hiába stagnált a német import egésze, a behozatal Magyarországról az idén is robusztusan nőtt. Rugalmasnak kell lenni, a változó keresleti igényekhez gyorsan alkalmazkodni, kitűnő minőségű és versenyképes árú termékeket kell kínálni, de ezt a magyar exportőrök, a kereskedelmi statisztikai adatok fényében, tudják is.
>> Az utóbbi időben lelassult a működőtőke-áramlás Németországból Magyarországra.
- Igen, de ez a jelenség nem csupán a német cégek esetében tapasztalható, sőt, más országok vállalatai talán még jobban visszafogták magyarországi beruházásaikat.
>> Tehet valamit a tendencia megfordítására a magyar kormány?
- Igen, az idei első fél év számai azt mutatják, hogy a működőtőke-áramlás korántsem automatikus dolog. A befektetők mindig azt nézik, milyen viszonyok várják őket más államokkal összehasonlítva Magyarországon. És e téren nem csupán az adókedvezmények kérdése számít, ennél sokkal fontosabb a kormányzati és önkormányzati fogadókészség, a jogbiztonság mértéke, a rendelkezésre álló munkaerő minősége, a bérköltségek, az egyéb költségtényezők stb.
>> Jönne-e több német tőke akkor, ha nem lenne ilyen erős a forint?
- Az tény, hogy a magyar valuta erősödése az elmúlt egy évben megnövelte a magyarországi termelési költségeket. Hogy a jövőben mi lesz, arról nem találgatnék, de a befektetők zöme exportorientált cégeket hoz létre, amelyek aligha érdekeltek a forint további erősödésében.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.