Gazdasági szerkezet és versenyképesség
Egy gazdaság versenyképessége szempontjából fontos tényező, hogyan változik a különböző méretű cégek aránya, kor szerinti megoszlása és a hozzáadott új érték nagysága. A cégméret szempontjából figyelmet érdemel a kis cégek szerepe, mivel ezek dinamizmust, változást és innovációt hoznak a gazdaságba, ami különösen növekvő környezeti bizonytalanság esetén fontos, mivel javítja a gazdaság ellenálló képességét. A gazdasági dinamizmus szempontjából jó jel, ha sok a fiatal, kezdő cég a gazdaságban. A hozzáadott új érték arányának változása pedig arra világít rá, hogy mennyire nő a nemzeti vagyon. A nemzeti vagyon más, mint a GDP, hiszen a GDP tartalmazza a tulajdonosi jogon elvitt profitot, a nemzeti vagyonba pedig csak a helyben maradó új érték számít bele. Éppen ezért figyelni kell arra, hogy a nemzeti tulajdonú cégek minél nagyobb új értéket állíthassanak elő.
Vizsgáljuk most meg, hogyan alakulnak a magyar szerkezeti adatok a V4-országcsoportban. Az Eurostat különböző mutatókkal írja le a gazdasági szerkezet alakulását. A legfrissebb összehasonlítható adatok 2016-ból állnak rendelkezésre.
Az ágazatok közül a nagy hozzáadott értéket előállító infokommunikációt és tudományos, műszaki, technikai tevékenységet emeljük ki.
A cégméret szerinti bontásban pedig követjük az Eurostat kategóriáit, amelyek kissé eltérnek a statisztikák hagyományos mikro-, kis-, közepes- és nagyvállalat beosztásától, mert a mikro- és kis cégeket – éppen az innovációban és a gazdaság dinamizálásában játszott fontos szerepük miatt – létszám szerint tovább bontják, lehetővé téve a mélyebb elemzést. Különösen fontos, hogy legyen sok fiatal és nagy hozzáadott értéket teremtő cég a gazdaságban. A V4-ek körében az infokommunikáció területén 2010 és 2016 között az összes cég között a legnagyobb cégarány-növekedés Lengyelországban tapasztalható: ez 70 százalék. Magyarország 12,9 százalékos értékével az utolsó helyen van.
Ha a cégméreteket is megvizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy a 2–9 főt foglalkoztató mikrocégek, a 10–19 és a 20–24 főt foglalkoztató kisvállalkozások aránya szintén Lengyelországban nőtt a legdinamikusabban, 70,5, 44 és 31,1 százalékkal. Az adatokból az is látszik, hogy leggyorsabban a legkisebb cégek aránya nőtt. Magyarországon viszont a legnagyobb cégaránybővülés az 50–249 főt alkalmazó közepes cégeknél következett be, 22 százalék volt. Legkevésbé, csupán 5,6 százalékkal a 2–9 főt alkalmazó mikrocégek aránya nőtt. Hasonló tendenciákat látunk a tudományos, műszaki, technikai területen is. A cégek aránya az összes cégen belül itt is Lengyelországban nőtt a leggyorsabban: 44,2 százalékkal. A magyar érték 9,6 százalék. A cégméreteket is megvizsgálva a 2–9 és a 10–19 főt alkalmazó mikro- és kis cégek körében a lengyel adat 48,5 és 31,4, a magyar pedig 12,6 és 26,2 százalék.
A legnagyobb magyar növekedési érték, 42,6 és 32,5 százalék ebben az ágazatban a 20–24 és az 50–249 főt alkalmazó, nagyobb méretű kicsi és a közepes méretű cégeknél tapasztalható. A 2–9 főt alkalmazó mikrocégek aránya viszont csak 12,6 százalékkal emelkedett. Érdekes kategória a 0–1 főt foglalkoztató cégcsoport is, amelyet az Eurostat kiemelten vizsgál. Ezen cégek arányának növekedése az infokommunikáció területén, Magyarország kivételével, az egész V4-ben magas. Például a lengyel érték 71,5, a szlovák 70,3, míg a magyar érték csupán 14,1 százalék. Minket követ Csehország 18,5 százalékos cégarány-növekedéssel.
A tudományos, műszaki, technikai területen szintén a lengyel adat ugrik ki. A 0–1 főt foglalkoztató cégek aránya az összes cégen belül Lengyelországban 2010 és 2016 között 43,3 százalékkal nőtt. A magyar érték 8,6 százalék. Ezekből az adatokból az tűnik ki, hogy a lengyel gazdaság szerkezetében dinamikusan erősödik a nagy tudástartalommal és nagy hozzáadott érték előállításával jellemezhető két szolgáltató terület, az infokommunikáció és a tudományos, műszaki és technikai tevékenység aránya. Ráadásul úgy, hogy a gyors aránynövekedést elsősorban a mikro- és kisvállalatok képviselik. Ezzel szemben a magyar gazdasági szerkezet eltolódása ezen nagy hozzáadott értéket képviselő szolgáltató ágazatok irányába lassabb, és a változásban inkább a közepes – 50–249 főt alkalmazó – cégek vannak kezdeményező szerepben. Nagy valószínűséggel ez összefügg a betelepülő nagyobb külföldi szolgáltatóközpontok szerepének erősödésével. Ezeket a cégeket egyrészről valóban a nagyobb hozzáadottérték-teremtés jellemzi, másrészről viszont kevéssé járulnak hozzá a nemzeti vagyon gyarapodásához, hiszen rájuk is jellemző lehet a profitrepatriálás.
Az érvelést alátámasztják a teljes termelési értékben megjelenő hazai hozzáadott érték adatai, ezekkel összefüggésben érdemes két, a magyar gazdasággal szoros kapcsolatban lévő gazdaságú ország, Németország és Ausztria adatait is megvizsgálni. A táblázat a 2016. évi hozzáadottérték-arányt a teljes gazdaságra, cégméret szerinti bontásban tartalmazza, s kitűnik belőle, hogy a fejlett gazdaságú Ausztriában és Németországban a teljes termelést tekintve sokkal nagyobb a helyben előállított új hozzáadott érték aránya, ami tovább növeli a nemzeti vagyont. Ennek ellentéteként éppen a nagyvállalatok hozzáadottérték-előállítása a legalacsonyabb a V4-országokban, ami az összeszerelési tevékenység magas arányára utal. Legveszélyesebb helyzetben Szlovákia van. Nem véletlenül figyelmeztette legutóbb az IMF Szlovákiát, hogy a helyi összeszerelés és egyben alacsony hozzáadottérték-előállítás jelentős veszélyforrás, mivel éppen ezeket a munkahelyeket fogják leggyorsabban felváltani a robotok. Magyarország esetében pedig arra érdemes felfigyelni, hogy nem a fejlesztendőként megjelölt közepes – 50–249 főt foglalkoztató – cégekben a legnagyobb az újérték-teremtés, hanem a mikro- és a kisebb kisvállalkozásoknál (0–9 és 10–19 fő), amelyek nagy valószínűséggel az innovatív ágazatokban működnek. Éppen ezért indokolt lenne ezekre a cégekre nagyobb figyelmet fordítani.
Végül vizsgáljuk még meg a cégek kora szerinti adatokat, hiszen éppen úgy, ahogyan a társadalomban fontos, hogy sok legyen a fiatal, a cégeknél is a fiatalabbaktól várható a gazdaság dinamizálása, az új ötletek piaci bevezetése. A fiatalabb cégek pedig a legtöbb esetben néhány fős startup vállalkozások. Az informatika területén az egyéves cégek aránya a V4-országokban 2016-ban Lengyelországban és Szlovákiában volt a legmagasabb (13,2 és 10,7 százalék). A magyar érték 9,6 százalék. A tudományos, műszaki, technikai területen az egyéves cégek aránya tekintetében szintén Szlovákia és Lengyelország vezet 11 és 15 százalékos értékkel. A magyar adat 8,3 százalék. Ha viszont a cégek létszámát is megvizsgáljuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy a nulla létszámú egyéves mikrocégek aránya tekintetében az infokommunikációs és a tudományos, műszaki, technikai területen egyaránt Magyarország a sereghajtó 7,1 és 6,53 százalékos értékkel. A szlovák és a lengyel érték az infokommunikáció esetében 12,65 és 8,18 százalék, a tudományos, műszaki és technikai területen pedig 13,42 és 7 százalékos. Az egyéves cégek aránya Magyarországon az infokommunikációs és a tudományos, műszaki és technikai területen az 1–4 főt foglalkoztató cégek között 11,3 és 9,34 százalék.
Összefoglalva a vizsgált adatokat, azt látjuk, hogy Magyarországon a mikrocégek, ezeken belül is a legkisebbek szerepe a gazdasági szerkezetben kevéssé hangsúlyos, mint a többi V4-országban, különösen Lengyelországban. Ez gyengíti a magyar gazdaság innovációs képességét, lassítja a bizonytalan környezetben szükséges szerkezeti változásokat. Mindez azért is figyelemre érdemes, mert mint említettük,
a nagyobb hozzáadott érték teremtésében, a nemzeti vagyon bővítésében éppen a kisebb cégek szerepe kiemelkedő.
Ráadásul ezek a cégek általában jó munkahelyeket hoznak létre és tartanak fenn, olyanokat, ahol a munkavállalók tudására, képességeire is igény mutatkozik. Hosszabb távon pedig a gazdasági növekedés fenntarthatósága és az azt megalapozó versenyképesség javítása éppen az innovativitás erősödésétől és a nagy hozzáadott értéket előállító cégek, tevékenységek és munkahelyek arányának növekedésétől függ. Erre van szükség ahhoz is, hogy Magyarország ne ragadjon bele a „közepes fejlettség” csapdájába.
