Az elmúlt években az Economist Intelligence Unit (EIU) nem tartozott a jó jósok közé. Tavaly ilyenkor csaknem az összes fontos makrogazdasági paraméterben jelentősen tévedtek. Túlbecsülték többek között a külső konjunktúra negatív hatását, és így igen alacsony GDP-növekedést prognosztizáltak. Bár megemlítették, de nem számoltak az olajárak inflációs hatásával, és túlságosan pesszimistának bizonyultak a folyó fizetési mérleggel kapcsolatban is. Mostani jelentésük szintén eltér a hazai elemzők véleményétől.
Az EIU prognózisa szerint jövőre 4,5 százalékos lehet a növekedés Magyarországon. A dinamika mérséklődését az intézet az uniós növekedés lassulásának, illetve a monetáris szűkítésnek tulajdonítja. 2002-re 4,2 százalékos GDP-növekedést jósol az EIU. A londoni kutatók úgy vélik, a 4 százalék feletti bővülést középtávon is fenn kell tartani, bár annak üteme folyamatosan csökkenni fog.
A strukturális átalakítások elmaradása a fiskális politikában azt eredményezi, hogy az államháztartás a gazdasági növekedés lassulására és a külső sokkokra egyaránt érzékeny lesz. A költségvetés jövőre és 2002-ben a választások közeledtével lazulni fog. Amennyiben a kormányzat a növekedést teszi meg prioritássá az árstabilitás helyett, a jegybank szigorúbb monetáris politikát folytat majd.
Mivel az infláció meghaladja a kormányzati célkitűzést, növekszik az ár-bér spirál veszélye -- vélik a kutatók. Jövőre szintén alulbecsüli az árszínvonal-emelkedés ütemét a kormány. A magasabb árnövekedési dinamika főleg a nagy importált infláció következménye. A fogyasztói árak emelkedésének üteme csak lassan csökken, az éves átlagos infláció 2001-ben 9, 2002-ben 6 százalék körül alakul majd.
Optimistább az EIU a fizetési mérleg alakulásával kapcsolatban. Bár 2001-ben dollárban mérve növekedni fog a hiány, a gazdaság bővülése és a forint reálfelértékelődésének következtében a GDP-arányos deficit mérséklődik. Az elemzők úgy látják, hogy a felvázolt ötéves intervallumban a közvetlen tőkebeáramlás fedezi majd a külső hiányt. Ennek némileg ellentmond, hogy a prognózis a következő öt évben a nem adóssággeneráló finanszírozás elégtelenségét jósolja, ami kisebb külső adósságállomány-növekedést generál. Ez az ellentmondás csak a portfóliótőke tartós, erőteljes kiáramlásával oldható fel. Olyan makrogazdasági pálya mellett, amelyet az EIU felvázol, nemigen lehetséges ilyen tőkemozgás. A jelenlegi árfolyamrendszerből való kilépést 2002 végére várják.
A kutatók az EU-csatlakozásra is megneveznek dátumot: szerintük a 2003-as kormányzati várakozás nem reális, 2005-re várják az integrációt.