Meghatározó lehet a földkérdés ügye

Magyarország két témában jelzett átmeneti mentesség iránti igényt ebben a fejezetben -- három másik esetben pedig a tőke szabad mozgásánál is jelzett derogációs kérelem "folyományaként" adódik probléma a szolgáltatások fejezetében is. Utóbbiak közül kettőnél a tényleges motívum az a magyar törekvés, hogy a csatlakozás után még jó pár évig (az eredeti magyar igények szerint tíz esztendeig) korlátoznák a külföldiek magyarországi földvásárlásait. Ami szükségszerűen kihatással van a külföldiek letelepedési jogára és a jelzáloghitel alkalmazására is.
Az előbbinél azért, mert ily módon a magyar joggyakorlat ellentmond azon EU-jogszabálynak, amely szerint mezőgazdasági szolgáltatást végző személy -- például bérszántást vagy akár fakitermelést folytató vállalkozó -- a termőföld megvásárlásakor elsőbbségi jogot élvez. Tekintve, hogy a magyar kormány semmilyen körülmények között nem kívánja a földvásárlási derogáció időszakában a külföldiek vásárlását lehetővé tenni -- legalábbis a mezőgazdasági művelésre alkalmas földek esetében nem --, így ez a kedvezmény ezen időszakban csakis a magyar állampolgárokat illethetné meg.
A hazai jogszabályok jelenleg csak a magyar tulajdonban lévő jelzálog-hitelintézetek számára teszik lehetővé, hogy a fizetésképtelen adóstól termőföldet ne csak zálogba foglaljanak le, hanem maximum hároméves időtartamra tulajdonba is vegyenek (más pénzintézetek kötelesek a lefoglalt földet áruba bocsátani). Azaz, a kérdés kezelése ismét beleütközik a földvásárlás átmeneti korlátozásának szándékába.
Juhász Endre nagykövet-főtárgyaló a múlt heti tárgyalási forduló után elmondta, hogy hazánk kezdeményezte: e problémák tisztázását célszerű lenne eleve a tőke szabad mozgását szabályozó joganyagfejezet megvitatására hagyni, lévén, hogy egy ott rögzített megoldási formula nagy valószínűséggel automatikusan érezhető következménnyel jár a szolgáltatások vonatkozásában is. Igaz ez egy további átmeneti mentességi kérelemre is, ami ugyancsak eredetileg a tőke szabad áramlásához tartozó, ám a szolgáltatásokat is érintő felvetés, s aminek értelmében a magyar kormány a taggá válás után is még öt évig fenn akarja tartani az egyebek között az élet- és egészségügyi biztosításoknál keletkező matematikai díjtartalék külföldi befektetésének a tilalmát. E ponton is: bármi lesz a derogációs kérés sorsa a "tőkefejezetnél", ugyanazzal a következménnyel jár majd a szolgáltatási fejezetre nézve is.
Juhász nagykövet szerint az EU egyelőre "nem reagált" a "derogációátcsoportosítást" kezdeményező magyar ötletre. Hozzátette ugyanakkor, hogy mindezt hamarosan maga az idő is megoldja majd azzal, hogy a mostani bizottsági tervek szerint néhány hónapon belül a "tőkefejezet" érdemi tárgyalása amúgy is napirendre kellene hogy kerüljön.
Mindezeken felül két további -- csakis a szolgáltatási témát érintő -- magyar derogációs kérelem is az asztalon van. Mindkettőnél az EU-átlag és a magyarországi vásárlóerő jelentős különbsége indokolja az átmeneti mentességi igényt.
Az első esetében Magyarország a csatlakozástól számított öt éven át szeretné a jelenlegi 1 millió forintnál meghúzni a befektetővédelmi alap kártérítési küszöbszintjét, szemben azzal az EU-gyakorlattal, amely minimum 20 ezer eurós veszteségig -- jelenlegi árfolyamon 5,2 millió forintig -- szavatol kártérítést (egyes tagországokban létezik ennél magasabb összeghatár is). Juhász szerint érezhető volt bizonyos készség uniós részről a kérelem majdani kedvező elbírálására, ám az is kitűnt, hogy az EU-oldal mindenképpen konkrét időbeli menetrendet szeretne látni a különbség fokozatos felszámolására.
Ez azonban távolról sem könnyű. A jelenlegi értékhatár alapján máris a befektetők 76 százaléka élvez védelmet, és ez az arány már a plafon duplájára emelésével is azonnal további 10 százalékkal nőne. Egy fokozatos felzárkózást kilátásba helyező forgatókönyv tehát felveti annak veszélyét, hogy az ötéves derogációnak már a második évétől aránytalanul nagy mértékben elveszhetnek a derogációval járó előnyök.
A másik kérés a takarékszövetkezetektől megkövetelhető minimumtőke nagyságát érinti. Az uniós előírások szerint az ilyen vidéki kisbankoknak 1 millió eurós alaptőkével kellene rendelkezniük, ami a hazai viszonyokhoz képest túlságosan magas értékhatár. (Jelenleg 40 millió forint a magyarországi átlagos minimum, ez emelkedik fokozatosan 2003 végéig 100 millióra, miközben az EU-norma szerint legalább 260 millió forintnak kellene lennie.)
Magyarország itt is annyit ajánlott egyelőre fel, hogy a csatlakozás után öt évvel a hazai takarékszövetkezetek is elérik majd az alaptőke nagyságának uniós szintjét. Hozzátéve ugyanakkor azt is, hogy magyar megítélés szerint itt voltaképpen nem is derogációs kérelemről van szó. A jogszabály elfogadásakor ugyanis több EU-tagállam is korlátlan idejű mentességet kapott az 1 millió eurós minimum-alaptőke alkalmazása alól, és ezt figyelembe véve most Magyarország is voltaképpen csak a jelenlegi tagállamoknak is járó jogokat követeli magának.
A fenti kérelmek esetében tehát egyelőre nincs érdemi haladás, inkább csak tapogatózás és kivárás, tekintettel a tőke szabad áramlását szabályozó rész tisztázatlanságára. Konkrét eredményt sikerült viszont már a legutóbbi fordulón elérni az Eximbank és a Magyar Fejlesztési Bank mentesítését célzó törekvésekben. Az EU ugyanis elfogadta, hogy ezen állami tulajdonban lévő pénzintézetek -- a vonatkozó EU-gyakorlatnak megfelelően -- mentesüljenek a közösségi pénzintézeti irányelv rendelkezései alól. Hasonló mentesség valamennyi tagország hasonló profilú bankjai esetében létezik.