Román aranyrendelet

A választásokon győztes Társadalmi Demokrácia Pártja egyáltalán nem nézi jó szemmel, hogy a kormányzat többek között egy olyan rendeletet hagyott jóvá, mely kimondja: azok a jogi és magánszemélyek, egyházak, akiktől/amelyektől 1946 és 1990 között a román hatóság törvénytelenül nemesfémből készült ékszereket, egyéb tárgyakat kobozott el, vissza kell kapják értékeiket. Ha ezek már nincsenek meg eredeti formájukban, akkor a román állam köteles a piaci árnak megfelelő kártérítésben részesíteni az illetékes személyeket, intézményeket, cégeket. Hogy mekkora mennyiségű aranyról, drágakőről van szó, azt egyelőre felbecsülni sem lehet, annál is inkább, mivel a legtöbb érintettnek nincs bizonyítéka arra nézve, valóban tulajdonában voltak az ominózus értéktárgyak. Főleg a magánszemélyek esetében igen nehéz az azonosítás, bizonyítás. Valamivel jobb helyzetben vannak a jogi személyek, az egyházak.
Nem hivatalos szakértői vélemény szerint az államnak mintegy 2000 milliárd lejt (80 millió dollárt) kellene kifizetnie a következő egy éven belül, hiszen az érintettek törvényes úton kérik majd a tulajdonjog megállapítását, illetve a kártérítést, és a kormányhatározat záradéka szerint a pénzügyminisztériumnak egy év leforgása alatt ki kellene fizetnie a kártérítéseket. Ha a rendelet érvényben marad, akkor az amúgy is deficites költségvetés a jövő esztendőben igencsak megsínyli majd ezt az újabb tetemes kiadást.
Az ország aranykészletéhez kapcsolódik az a történet is, mely arról szól, hogy 1946-ban Aurel Vijoli, a Román Nemzeti Bank egykori kormányzója -- attól tartva, hogy az oroszok elviszik az aranykészletet -- azt beolvasztatta, pénzt veretett belőle. Az érmék hátoldalán egy-egy kakas volt látható, ezért "kakaskáknak" nevezték az aranyérméket, melyeket Vijoli felvásároltatott a lakossággal. Később, békeidőben ezeknek nyolcvan százalékát ellenszolgáltatás nélkül visszaállamosították. Ezen kívül -- egyes becslések szerint -- a hatvanas évekig mintegy 12 tonna aranyat koboztak el a lakosságtól, egyházaktól, intézményektől. Igen jelentős az az aranymennyiség, amit a roma lakosságtól szedtek össze a hatósági emberek. Csakhogy az is köztudott, hogy sok romának semmiféle hivatalos papírja nincs, tehát valószínű, hogy nem rendelkeznek írásos bizonyítékokkal, melyek alapján visszaigényelhetnék vagyontárgyaikat.