A leszakadás folytatódik

Az elmaradott megyéknek a többihez viszonyított helyzete 1996--99 között több mutató alapján romlott, illetve a három évvel korábbi, igen kedvezőtlen helyzet változatlan maradt. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által az öt megye kistérségeinek fejlettségéről készült elemzésnek összehasonlítási alapja az adott megyékre számolt országos átlag volt. A magyar kistérségek fejlettségi különbségei címet viselő tanulmány megdöbbentő eredményeket mutat.
Az ország 150 kistérségének 28 százaléka található az elmaradott megyékben, ahol az ország népességének 22 százaléka él. A legfrissebb minősítés szerint az országban található kistérségeknek 38 százaléka továbbra is a stagnálók, illetve a leszakadók kategóriájába került. A hátrányos helyzetű öt megyében még ennél is rosszabb a helyzet: az itt találhatók csaknem háromnegyedében -- 31 kistérségben -- nincs érdemi gazdasági fejlődés, illetve a további leszakadás jelei tapasztalhatók. Az ország stagnáló kistérségeiben több mint egymillió ember él, közülük több mint 500 ezer a felzárkóztatásra szoruló megyék lakója. A lemaradó kistérségekben még ennél is kedvezőtlenebb az arány: az itt élő 1,44 millió főnek közel kétharmada él az öt megyében.
Dinamikusan fejlődő kistérség az elmaradott megyékben egydül Somogyban található: a fonyódi és a siófoki. Ezek elsősorban a balatoni idegenforgalomnak köszönhetik pozíciójukat. Mindössze négy kistérség kapott fejlődő besorolást az öt megyében, Békéscsaba, Miskolc, Orosháza és Kaposvár; ám közülük három esetében is inkább a megyeszékhelyi státusnak köszönhető a javulás, nem pedig érdemi terület- és vidékfejlesztési többletforrásnak. Orosháza esetében a kedvezőbb besorolást az átlagosnál nagyobb iparosodás és a többmilliárdos külföldi működőtőke megjelenése hozta.
Öt kistérség került a felzárkózók kategóriájába: a tiszaújvárosi, a rétsági, a marcali, a nyíregyházi és a tiszavasvári. Itt érződnek a fejlődés jelei, a vizsgált mutatók többsége közelíti a megyék átlagát.