A száj- és körömfájás vakcináját se lássuk

Számos gazdasági érv szól az ellen, hogy a száj- és körömfájás ellen az oltást vessék be, bár egy esetleges járvány megfékezésében ez a módszer is segíthet -- véli azon brit referencialaboratórium vezetője, amely világszerte figyelemmel kíséri a ragály megjelenését. Paul Kitching szerint a jelenlegi angliai helyzetben egyébként is a fertőzött állatok levágása az elsődleges teendő.
Az oltással szembeni fő ellenérv, hogy a beoltott sertések akár két évig is hordozhatják a vírust, folyamatos kockázatát jelentve. Így a beoltott, de esetleg vírushordozó sertések exportjával a betegség más országokba is behurcolható.
Az Európai Unió (EU) által az ilyen potenciálisan fertőzött termékekre kivetett embargó leghamarabb március elsejével szűnhet meg, ha a fertőzött állatok levágásával a vészt addigra felszámolják. Ám tovább is tarthat, ha az állatok csupán oltást kaptak. Az oltás ráadásul drága -- egy adag akár egy dollárba is kerülhet, s évente meg kell ismételni. Kitching szerint a pánázsiai típusú vész, ami a brit csordákat fertőzi, rendkívül ragályos, és világszerte terjed 1990-es indiai felbukkanása óta. Tavaly Japánban, Koreában és Dél-Afrikában jelent meg. A vészre Dél-Afrikában az állatok levágásával reagáltak, Koreában oltással. Nagy-Britanniában az első jelentős eset 1967-ben történt, amikor is 442 ezer állatot vágtak le több mint 200 farmon. Ez az ország 150 millió fontjába került.