Közelítenék az üzleti ciklusokat

Egy régióközi konjunkturális szabályozás középtávú bevezetésének bizonytalan javaslata tekinthető a találkozó legkonkrétabb mozzanatának az előzetes nyilatkozatok alapján. Európa, Észak-Amerika és Japán meglehetősen eltérő üzleti ciklusainak közelítését, illetve ennek szükségességét a francia pénzügyminiszter vetette fel.
Laurent Fabius a világ vezető ipari államainak a globális stabilitásban játszott szerepéből indult ki, és mindenekelőtt a valutapiaci ingadozások mérséklését sürgette. "Ha stabil rendszert akarunk, akkor gondolkodnunk kell olyan sémán, amely jobb szabályozást tesz lehetővé" -- mondotta a politikus, technikai elképzeléseket azonban előzetesen nem árult el.
A Reuters televíziónak nyilatkozva Fabius kijelentette, hogy ebben a pontban nem vár konkrét eredményt a mostani tanácskozástól, középtávon azonban alkalmazhatónak látna valamilyen koordinációs rendszert. Hasonló értelmű nyilatkozatot tett a belga pénzügyminiszter, aki az euróövezet 12 államát képviseli a hetek palermói tanácskozásán. Didier Reynders szerint a három fontos régió között a gazdaságpolitikai kapcsolatokat kellene intenzívebbé tenni.
A globális válságkezelés és pénzügyi szabályozás lehetőségéről jóval visszafogottabban nyilatkozott Paul O''Neill. Az USA pénzügyminiszterének először lesz módja, hogy kifejtse az új amerikai kormánynak a nemzetközi pénzügyi rendszerrel kapcsolatos nézeteit. A politikus bizonyos fokig kétségbe vonta a palermói tanácskozás egészének célszerűségét.
Mint fogalmazott, "felesleges körberepülni a világot a másik kontinens gazdasági viszonyainak tudakolása végett. Ehhez elég, ha leülök az irodában a számítógép mellé." Fontosnak mondta viszont, hogy jobban figyeljenek oda az IMF hitelezési gyakorlatára, és általában is tegyék átláthatóbbá a globális forráskihelyezéssel foglalkozó intézmény tevékenységét.
A három kiemelt, globális jelentőségű, régiót érintő szabályozási és együttműködési kérdésről a politikus előzetesen csak annyit mondott, hogy a maga részéről nem tartja kizártnak a jegybanki intervenciót a valutapiacokon. Sürgette Európát és főleg Japánt, hogy fokozottabban vegyék ki részüket a globális növekedés fenntartásából, és gazdaságuk élénkítésével mentesítsék az Egyesült Államokat az ilyen irányú kizárólagos elvárások alól. A két másik régiónak gyorsuló növekedés révén kellene közreműködniük a jelentkező egyensúlyhiányok felszámolásában. Ez utóbbival vélhetően a hatalmas amerikai külgazdasági hiányra utalt, amely a Reuters által idézett közgazdászok szerint drámai fordulat lehetőségét hordozza a dollár árfolyamát és az amerikai értékpapírpiacot illetően.