A központi bank kedden azzal a bejelentéssel lepte meg a pénzügyi piacokat, hogy még inkább lazítja eddig is bőkezű hitelpolitikáját annak érdekében, hogy visszatartsa a japán gazdaságot a vissszaeséstől, és enyhítse a miniszterelnök tervezett pénzügyi reformjának fájdalmas következményeit -- jelenti a Reuters. A kormány egyes gazdasági tanácsadói a napokban már felvetették ezt a lehetőséget (VG, 2001. augusztus 13., 2. o.).
A jegybank a kormány kezébe adta a karmesteri pálcát, így most a kabineten van a cselekvés sora -- fogalmaz a Bloomberg által megkérdezett egyik elemző. Hajami Maszaru jegybankelnök ugyanis kijelentette: a többletlikviditás önmagában nem elég a gazdaság újraélesztésére. Hozátette, már márciusban a nulla közelébe vitte a kamatlábat, és a bankoknak több készpénzük van, mint amennyit hajlandók kölcsönözni.
A mostani likviditásnövelés esetében is csak remélni lehet, hogy a pénz legalább egy része más pézügyi aktívává vagy bankkölcsönné alakul. Egyes szakértők szkeptikusak ezzel kapcsolatban, mondván, ha 5 ezer milliárd jen tartalék esetén ez nem következett be, akkor nincs okunk azt gondolni, hogy 6 ezer milliárdnál meg fog valósulni. A japán gazdaság problémája ugyanis -- általános vélemény szerint -- nem a pénzkínálat, hanem a -kereslet.
Az elemzők többsége emiatt a monetáris lazítás másik, valószínűbbnek látszó hatásával foglalkozik: a tervezett bakkonszolidáció támogatásával. Ehhez az kell -- és a jegybank elnöke erre utalt nyilatkozatában --, hogy a kormány mérsékelje kiadásait, a bankokat kényszerítse a csődbe jutott ügyfeleivel való szakításra, adja el vagy zárja be az állami vállalatokat. Egy Tokióban dolgozó amerikai közgazdász szintén úgy véli, hogy a jegybank inflációt növelő terve a bankreform nélkül nem működik, viszont kényelmessé teheti a bürokratákat: az infláció ugyanis felfalja a régi adósságokat.