A magyar gazdaság nem kiszolgáltatottja a külföldi cégeknek

Milyen a magyar gazdaság a versenyhatóság szemszögéből?
-- Kiegyensúlyozottnak látom, pozitív tendenciákkal. Ezt különösen a fúziós ügyek alakulása szemlélteti. Az utóbbi hónapokban a korábbinál jóval több engedélyezési kérelmet kapunk. Az idén eddig 52 vállalati összefonódást engedélyezett a hivatal, egy esetben szabott feltételt, és mindeddig nem volt elutasító döntésünk. Tavaly 60 engedélyt adtunk ki, ebből kettőt feltétellel, és egy alkalommal tiltottuk meg a fúziót. Az esetek ötödével -- az összeolvadás nagyságrendje miatt --, ha uniós tagok lennénk, már nem is kellene foglalkoznunk. Azok nagyságrendje ugyanis eléri az uniós versenyhatósági elbírálás szintjét. Ugyancsak az ügyek ötödét teszik ki azok az esetek, melyekben tisztán hazai cégek "kelnek egybe", ami egy egészséges gazdaság jele. Mutatja egyúttal azt is, hogy a magyar gazdaság nem kiszolgáltatottja, úgymond játékszere a nagy vagy középszintű külföldi cégeknek, amelyek magyarországi befektetési kedve változatlan. Biztató újdonság, hogy hazai cégek vásárolnak határon túli vállalatokat. Az első fecske a Mol volt, a Slovnaft megvételével. Követte a Matáv az Emitel kivásárlásával, és terjeszkedik tovább a macedón telefontársaság tulajdonlására. Az OTP is sikerrel tett ajánlatot a Szlovák Beruházási Bank megvételére.
-- A határokon átlépő fúzióknál együttműködnek-e más versenyhatóságokkal?
-- Nem ritka az együttműködés, illetve a kölcsönös megkeresés és információcsere, elsősorban a szomszédos országokkal. Mi a döntésnél kizárólag a hazai piacot és a magyar fogyasztók érdekeit tartjuk szem előtt. Azt megelőzően viszont, a munka elemző szakaszában, sokkal szélesebb körben, a nemzeti határokon túli piacról is tájékozódunk: értelmezzük a kapcsolatokat, az érintett vállalatok mozgását, stratégiáját. Figyelembe vesszük egyebek közt az adó- és vámszabályokat, ami hatással lehet az országok közti áruforgalomra. A nagy terjeszkedő cégeknél egyébként kétféle taktika érvényesül: vagy megszerzik először az uniós engedélyt, illetve a nagyobb országok versenyhatóságainak hozzájárulását, és az után lépnek a kisebb országokba, vagy egyszerre nyitnak frontot.
-- Vélhetően előszeretettel alkalmazzák az előző módszert, hiszen a tekintélyes "nagyok" kedvező döntése a "kicsik" határozatát ugyancsak befolyásolhatja.
-- Kétségtelen, meghúzódhat emögött ilyen számítás is, és nem mindig alaptalanul. Az uniós versenyhatósági döntések mindenesetre szempontokat adnak, sok segítséget nyújthatnak a munkánkhoz, egy-egy konkrét, általunk szintén vizsgálandó ügyben pedig irányadók is lehetnek. Nem törvényszerű azonban, hogy a brüsszeli bizottsági határozattal azonos álláspontra jusson az adott nemzeti versenyhatóság, hiszen számos sajátos tényezőt, azok közül is elsősorban a hazai piacot kell mérlegelnie. Mario Monti úrral, az EU versenyügyi főbiztosával és Alexander Schaub úrral, a EU versenyjogi főigazgatójával a közelmúltban tett magyarországi látogatásukkor erről, az uniós és nemzeti szempontok viszonyáról is beszélgettünk. Emlékezetes, hogy az uniós versenyhatóság közelmúltban elvetett két nagy fúziót. Nem engedélyezték, hogy a Schneider Electric francia elektromosalkatrész-gyártó vállalat megvegye hazai riválisát, a Legrand SA-t. Mindkét cég érdekelt Magyarországon is. Még inkább az a General Electric, amelynek 45 milliárd dolláros egyesülését a Honeywell Internationallel ugyancsak megvétózta a brüsszeli bizottság. Mi viszont, a nemzeti piacot figyelembe véve, engedélyeztük a Schneider és a Legrand magyar leányvállalatainak egybeolvadását, illetve a GE terjeszkedését is.
-- Kételyek nélkül?
-- A Schneider--Legrand fúzióval kapcsolatban voltak aggályaink a jövőbeni versenyszituációt illetően. Mégis úgy láttuk, hogy a Schneider Electric hazai térnyerése nem éri el azt a mértéket, amelynek alapján az összeolvadás megtiltható lenne. A másik ügyben pedig meg sem fogalmaztunk aggályokat. A magyar -- de ugyanígy például az egyesült államokbeli -- jóváhagyó döntések természetesen "elvesztek" az uniós vétó következtében.
-- Változatlanul nagy a fúziós láz a világban. Mintha a versenyhatóságok hiába igyekeznének kordában tartani az összefonódásokat. Mi az esélye egy átfogó szabályozásnak?
-- A növekedés egy vállalatnál normális folyamat. Vásárolnia kell cégeket, mivel versenytársai hasonlóképpen járnak el. A legtöbb esetben -- a mi ügyeink is ezt mutatják -- zöld utat kapnak a fúziók, igaz, létüket nemegyszer feltételekhez kötik. Hangsúlyozom, hogy a versenyhatóságok nem a nagy cégek, illetve a fúziók ellen tevékenykednek. Sem a versenyjognak, sem a versenyhivataloknak nem céljuk, hogy egy arra megérett egyesülést megtiltsanak, vagy az ilyen törekvéseknek generálisan gátat szabjanak. Az átfogó, világméretű, egységes fúziós szabályozás valószínűleg nem valósítható meg, ha mégoly kedvező lenne is a nemzetközi cégek számára. Reális lehetőség viszont a versenyhatóságok közötti hálózat kiépítése, amelyre komoly törekvések vannak. Az International Competition Networknek mi is tagja leszünk. Ezzel együtt a nemzeti versenyhatóságok szerepét és jelentőségét senki sem kérdőjelezi meg.
-- Fúziós szabályaink megfelelnek az uniós követelményeknek?
-- A tartalmi része -- különösen, hogy a februári törvénymódosítás finomított a regulákon és a piacértelmezésen -- teljes mértékben kielégíti a követelményeket. Az eljárásban már akadnak eltérések, hiszen más a jogrendszeri alap.
-- Az elmúlt hónapokban a Bélapátfalvi Cementgyár Rt. részvényesei ellen -- a közös irányításszerzés megszerzéséhez szükséges engedélykérés elmulasztása miatt -- indított eljárásra, az úgynevezett Bécem-ügyre irányult a legnagyobb figyelem. Több lett egy egyszerű fúziós esetnél. Először megszüntették az eljárást, majd e határozatról megállapították, hogy jogszabálysértő.
-- Maga az ügy bonyolult, de nem tartom rendkívülinek. Azt hiszem, a körülötte keltett vihar emelte egy másfajta dimenzióba. Általában nagy különbség van az erőfölényes vagy a kartelles, valamint a fúziós ügyek hangnemében, a hivatal és az érintettek kapcsolatában. Az előbbiekben a hivatal törvénysértést gyanítva keresi meg a cégeket. Fúzió esetén, mivel engedélyezésről van szó, rendszerint együttműködik velünk a kérelmező: készséggel szolgáltat adatokat, felfedi stratégiáját. Tény, hogy a cementügy volt az első, amikor hiányzott az együttműködés, és ellenségesnek nevezhető érzületek is helyet kaptak az eljárásban, nemcsak velünk szemben, hanem a részünkről is.
-- Miért?
-- Mert országgyűlési képviselői fellépésre "kikerült" a hivatalból, ami igazán nem szokásos. Nem találkoztunk még olyan, pertaktikának megfelelő módszerrel sem, amelyet az egész eljárásban követtek a cégek jogi képviselői. Egyes dolgokat elhallgattak, illetve a tárgyalások előtt egy-két nappal, vagy éppen akkor hoztak elő újabb tényeket, információkat. Ezekre az eljárási határidőbe beszorított versenytanács nem tudott kellőképpen reagálni.
-- A hivatal gyakorlatában sem szokásos, hogy egy ügyben kétszer határoz.
-- Ez a döntéshozók időbeni beszorítottságának, illetve a cégek jól megválasztott pertaktikájának következménye volt.
-- A kívülállónak úgy tetszett, hogy a hivatal nem áll a helyzet magaslatán, különös tekintettel az elnöknek és az elnökhelyettesnek -- azaz a versenytanács elnökének -- az első határozatra vonatkozó eltérő álláspontjára.
-- Lehet így is nézni. De lehet úgy is, hogy egy komoly testület -- új adatok, tények birtokába jutván, azokat megvizsgálván -- veszi a bátorságot, és ki meri mondani, hogy korábbi döntése felülvizsgálatra szorul. Én ezt a magatartást tartom helyesnek és üdvözlendőnek. A második tanács által hozott új határozat nemcsak az előző döntéssel nem azonos, de azzal sem, amelyet a sajtónak nyilatkozván az elnökhelyettes sugallhatott az ügyet elbírálóknak. Szerintem ez a testület -- és így az egész GVH -- alapos szakmai munkáját, a tételes versenyjogtól idegen szempontok figyelmen kívül hagyását, és mindkét határozat esetén a döntéshozók felelősségtudatát mutatja, szemben azokkal, akik most a hivatal alkalmatlanságát hangoztatják és négy versenytanácstag erkölcsi integritását kérdőjelezik meg.
-- A politika és a versenypárti hivatal nehezen fér meg egymással?
-- A politika természetesen befolyásolja a hivatalt, annak működését. Előfordul, hogy a versenyszabályok szerinti eljárás és határozat, esetenként pedig versenypártoló fellépésünk értetlenkedést vált ki felelős döntéshozóknál. Pedig végső soron ugyanúgy a közjó céljait szolgáljuk, és magam is elfogadom például a kormányzat több szempontot figyelembe vevő döntéseinek legitimitását. Máskor viszont a hivatal igyekszik a maga eszközeivel hatni a kormányzatra vagy a törvényhozásra a versenyjogi szempontból fontos kérdésekben. Elemzéseket készítünk egy-egy piacról, javaslatokat teszünk, mint legutóbb például a hírközlési vagy az energiatörvények esetén. Elismerés számunkra, hogy elfogadták javaslatainkat egyebek közt e két stratégiai ágazatnak az előző állapothoz képest nagyobb függetlenséggel működő felügyeleti hatóságaira. Olykor persze kudarc is ér bennünket: hiába szorgalmaztuk, hogy a közérdekű feladatokat ellátó állami tulajdonú vállalkozásokra is terjedjen ki a közbeszerzési törvény. A konkrét kormányzati ügyekbe azonban nincs beleszólásunk, és a mi eseteink, eljárásaink sem tartozhatnak a politika által befolyásolható körbe. Én arra törekszem, hogy a politika távol maradjon azoktól, akik a vizsgálatokat végzik, illetve a versenyjogi döntéseket hozzák. Jobban szeretem, ha én találkozom a képviselőkkel, politikusokkal, és nem azok, akik a versenyügyekben eljárnak, határoznak. Velük nekem kell beszélni, és úgy továbbadni az információkat, hogy minden ügyet egyforma súllyal kezeljenek.
-- Tavaly jó néhány jelentős kartellmegállapodást fedtek fel, köztük a gyógyszerár, a húsvéti sonka, illetve a kamarák ügyeit. Az idén az első fél évben még nem hoztak törvénysértést megállapító határozatot. Mi ennek az oka?
-- A titkos kartellek feltárása sohasem egyszerű feladat. A versenyhatóságok általában gyengébbek is ezen a területen, mivel másfajta munkát, módszereket és eszközöket követel, mint a többi ügy. A bíróság viszont egyre kevésbé fogadja el a közvetett közgazdasági bizonyítékokat. A közvetlen bizonyítékok beszerzése pedig többnyire komoly nyomozást igényel. A februári törvénymódosítás révén ma már lehetőség van a nyomozati eszközök alkalmazására, például házkutatásra. Pontosan ilyen összetett feladatra szerveződött kartellcsoportunk a tavasszal.
-- Eddig nem jártak eredménnyel?
-- Nem célunk, hogy még ebben az évben valamilyen nagy felderítéssel előrukkoljanak, inkább a felkészülésükre helyezzük a hangsúlyt. Evégett most kisebb kartellügyeket vizsgálnak, részt vesznek tapasztalatcseréken, kartellellenes szemináriumokon, legközelebb például egy kanadai konferencián. A kanadaiak igencsak értik a dolgukat, van mit tanulni tőlük.
-- Az uniós versenyhatóság vezető személyiségei elismerően nyilatkoztak a GVH vállalati versenyjogi munkájáról. Elhangzott, hogy a versenyhivatal már akár uniós tagországi hivatalként is tevékenykedhetne. Milyen tennivalóik vannak a csatlakozásig?
-- Úgy gondolom, hogy a közgazdasági elemzőmunkánkban vannak még hiányosságok. Ezek csökkentése végett rendszeres tréningeket tartunk a kizárólag jogi végzettséggel rendlkező munkatársainknak, illetve azoknak, akik régebben végezték a közgazdasági egyetemet. Alapkövetelmény az is: folyamatosan ismerjük és elemezzük az uniós szabálymódosításokat és döntéseket. Ugyancsak fontos a tényfeltáró, vizsgálói munka javítása. A versenytanács struktúráját átalakítottuk. Igen felkészült tagokból áll, akik átadhatják tudásukat, jártasságukat a többi kollégának. Ettől is sokat várok. Szóval, ha úgy tetszik, már a "finomhangolásnál" tartunk. Azon vagyunk, hogy a piacra a lehető leggyorsabban reagálva, minél hatékonyabban kamatoztassuk ismereteinket az egyedi ügyekben.