Aki napelem telepítését fontolgatja, érdemes figyelnie a kínai híreket: borzasztóan kiszámíthatatlanná vált, hogyan fognak változni az árak ezen a piacon, amelyen hatalmas a kínai gyártók súlya. A kínai vállalatok jelenleg sebeiket nyalogatják, hatalmas nyereségük idén veszteségbe fordult. A szektorban akkora feszültségek jelentkeztek, hogy semmi sem kizárt: a napelemek akár még olcsóbbá is válhatnak, de egy hirtelen nagy drágulás sem lehetetlen.
Idén új fejlemény a Donald Trump hatalomra lépésével felizzott vámháború, de a problémák már korábban kezdődtek.
Ismert örömteli folyamat a napelemek magyar piacán is, hogy a 2020-as években drámaian csökkent a napelemek ára, miközben hatalmas kínai gyártók öntötték a terméket a világpiacra. Különösen 2023 végén és 2024 elején gyorsult fel a folyamat, a napelemmodulok ára az azonnali piacon 2022-höz képest közel 50 százalákkal esett. Ez a trend 2024-ben is folytatódott, és 2025 tavaszára történelmi mélypontra süllyedt.
Ha napelemeket telepítenénk, de minél olcsóbban, várjunk még? Vagy ha várunk, a pénztárcánk bánja? Immár nem egyszerű a válasz. Semmiképp sem érdemes azt gondolni, hogy ez egy egyirányú utca, a világ és a technológia fejlődik, a napelem egyre olcsóbb lesz. Lássuk, miért.
Ránézésre úgy tűnik, tovább robog a szekér. Kína ráver a korábban zöldforradalmára, most haderőépítési terveire büszke Európára, az év első felében 212,2 gigawattnyi napenergia-kapacitást helyezett üzembe, ami duplázásnál is nagyobb növekedés 2024 első feléhez képest. Ezzel már 1,1 terawatt a teljes kapacitás a kontinensnyi országban, a 2020-ban rendelkezésre álló négyszerese.
A hét vezető napelemgyártó azonban összességében már tavaly nettó veszteséget mutatott ki. A nagy vágtában túlberuházták magukat a tényleges kereslethez képest, és aluláraztak.
A napenergia-projektek gyors terjedése ellenére az évekig tartó agresszív beruházások túlkapacitást eredményeztek, ami lenyomta az árakat az egész ellátási láncban – a poliszilíciumtól a kész modulokig. Az alacsonyabb bevételek mellett a vállalatok kénytelenek voltak leírni a készletek és más eszközök értékét is.
A kereslet és kínálat közötti egyensúlytalanság súlyos nyomása alatt az iparági lánc árai folyamatosan zuhantak, így a fotovoltaikus iparág egésze továbbra is veszteségekbe ragadt
– írta pénzügyi jelentésében a Longi Green Energy Technology, hiába csökkentette veszteségét 2,57 milliárd jüanra kisebb értékvesztési leírások segítségével 5,24 milliárdról.
Miért érdekel mindez bennünket Magyarországon? Mert a napelemek kínai árai komoly befolyással vannak a hazai árakra is mindaddig, amíg az Európai Unió nem vet ki orbitális nagyságú vámokat rájuk – ez azonban hirtelen áremelkedést jelentene, lelassítva a kínai ütemtől amúgy is jóval lassabb európai átállást. Július 2-án egy ponton a kínai napelemek ára wattonként 8,7 centre esett, ami a legalacsonyabb szint a 2011-ig visszanyúló összehasonlítható adatok alapján – emlékeztet cikkében a Nikkei Ázsia.
De az marad-e a trend, hogy lejjebb megy a napelemek ára?
A kínai vállalatok számára idén (sőt már tavaly) plusz egy helyzetüket súlyosbító körülmény jelentkezett: bekeményített Amerika.
Ha az USA-ból termékek szorulnak ki, miközben amúgy is túltermelés van, a világ többi részén ez még nagyobb kínálatot jelenthet, és még alacsonyabb árat.
Csakhogy megjelent a fal és osztja a pofont.
Nehéz azonban még lejjebb menni az árakkal a versenytársak letörésére, ha egyre nő a veszteség.
Pekingben érzik a bajt, és egyre nagyobb a nyomás a vállalatokon, hogy fejezzék be az árversenyt.
Ha túlságosan nagy lett a termelőkapacitás, a kínálat, a csökkentésével fordítható vissza az árak zuhanása.
A Kínai Ipari és Informatikai Minisztérium múlt héten szimpóziumot tartott a vezető iparági szereplőkkel, amelyen felszólították őket az elavult kapacitások bezárására. A Kínai Fotovoltaikus Ipari Szövetség emellett egy közösségimédia-bejegyzésben hangsúlyozta, hogy az „involúciós” verseny – vagyis a Kínában használt kifejezés az egész iparágnak ártó, kíméletlen rivalizálásra – kezelése „alapvető fontosságú”, és ígéretet tett az „iparági önfegyelem erősítésére”.
Ezek a vállalások az elmúlt hónapokban hozzájárultak a részvényárfolyamok emelkedéséhez, bár Peking még nem jelentett be konkrét intézkedéseket a termelés visszafogására. Korábban, amikor az acél- és cementágazat túlkapacitását próbálták mérsékelni, a kormány termelési korlátokat szabott ki, vagy szigorította az engedélyek kiadását. Az elemzők szerint azonban a napelemipar átalakítása nehezebb lesz, mivel legnagyobb szereplői magáncégek.
Cosimo Ries, a Trivium tanácsadó cég elemzője szerint az első lépés az lesz, hogy visszafogják a helyi kormányzatok bőkezű támogatásait és beruházásait, amelyek életben tartják a kisebb, küszködő vállalatokat.
Akárhogy is: ezen a túlfejlődött piacon egyes szereplők „beadhatják a kulcsot”. Összeomlásszerű kapacitásváltozás – ami akár az árak felszökéséhez is vezethetne – nyilván nem áll érdekében az államnak, ezért mindenki azt lesi, mit fognak kitalálni. Hogy nem könnyű, az biztos. A helyi kormányzati támogatások visszavágása például Ries szerint „messze nem elég ahhoz, hogy ténylegesen megoldja a problémát”.
Az egyik rebesgetett ötlet egy olyan alap létrehozása, amely felvásárolná a felesleges készleteket és termelőkapacitást, korábbi iparági alapok mintájára, amelyekkel bajba jutott ágazatokat igyekezett stabilizálni Peking. Egyelőre azonban nem világos, ki és milyen mértékben járulna ehhez hozzá.
Végső soron rengeteg kapacitást kellene leállítani… [de] nehéz volt olyan megoldást találni, amely mindenkinek megfelel, és egyfajta méltányosságot is biztosít
– foglalta össze Ries a dilemmákat, amelyek feloldása végső soron a mi háztetőnkre készülő napelem árát is meghatározhatja.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.