Juhász Endre nagykövet, magyar főtárgyaló szerint a szerdai fordulón kitértek az Európai Bizottság legutóbbi csatlakozási stratégiai papírjára, amelyet magyar részről kedvezőnek minősítettek. Juhász szerint különösen biztató, hogy a bizottsági anyag megerősítette: a tárgyalások lezárhatóak, függetlenül attól, mi lesz a kimenetele a következő EU-reformkonferenciának, a kilátásba helyezett agrár- és regionális politikai reformoknak, valamint hogyan alakul majd a következő időszakra szóló közös költségvetés. Magyarország üdvözli azt is, ha lehetségesnek bizonyul tíz országgal a bővítés. Amihez ragaszkodik: ha ennek végrehajthatósága kétségesnek bizonyul, akkor az "EU megfelelő időben a szükséges döntéseket hozza majd meg". A bővítésben két tényező meghatározó: az évszám és a csatlakozó országok száma. "Magyarország számára az első minősül meghatározó fontosságúnak" -- szögezte le a magyar főtárgyaló.
Hasonló szellemben nyilatkozott Pavel Telicka cseh külügyminiszter-helyettes és főtárgyaló is, aki a forduló után elmondta: határozottan szorgalmazta, hogy az EU egyértelműen tegye világossá, bárhogyan is alakulna a felvételre alkalmasnak ítélt tagjelöltek köre és létszáma, az unió mindenképpen ragaszkodni fog a nizzai és göteborgi tárgyalási "útitervhez" (road map).
A bel- és igazságügyi témakör zárására az előzetesen kiszivárgott feltételek mellett került sor. Miként Juhász Endre fogalmazott: mivel az EU nem volt kész pontosan meghatározni, Magyarországnak mely határainál kell arra készülni, hogy taggá válása után azok "EU-külső" vagy "EU-belső" határokká válhatnak, ezért magyar részről saját munkahipotézis alapján jártak és járnak el. Ennek lényege, hogy Magyarország a taggá válás után csupán Ukrajna, Románia, Jugoszlávia és Horvátország felé épít ki teljes körű Schengen-határt, míg a szlovák és szlovén vonalat "ideiglenes Schengen-határnak" minősíti, ahol csak minimális mértékben végeznek határmegerősítést, erőteljesen építve a szomszédos határőrszervekkel való együttműködésre. Juhász szerint ezt a hipotézist az EU részéről nem kérdőjelezték meg, sőt, láthatóan készek voltak ilyen megfontolások mellett is a fejezetet további tárgyalást nem igénylőnek minősíteni.
Nem merült fel kifogás az ellen sem, hogy Magyarország a taggá válás előtt csupán a nem szomszédos országokkal harmonizálja vízumrendszerét, míg a szomszédokkal szemben közvetlenül a taggá válás idején fog az akkor érvényben lévő EU-normákkal összhangban eljárni.
Ugyancsak a korábbi jelzésekkel összhangban megerősítést nyert a főtárgyalói fordulón, hogy a versenypolitikai témakört csak valamikor a jövő év folyamán lehet majd kipipálni, mivel az adókedvezményekre vonatkozó törvénykezés teljes körű végrehajtásában továbbra is jelentősen eltérnek az álláspontok. Juhász megítélése szerint a felek közötti nézetkülönbség szűkült általánosságban, ám továbbra is jelentős maradt konkrétan a nagy volumenű beruházási tevékenységet könnyítő adható adókedvezmények mai gyakorlatának megszüntetését illetően. Uniós részről továbbra is ragaszkodnak hozzá, hogy az EU-normákkal összhangban álló gyakorlatot már a tagság előtt át kell venni, míg a magyar érvelés az, hogy az EU--magyar viszonyt jelenleg jogi oldalról szabályozó társulási szerződés nem írja elő a versenypolitikai acquis azonnali és teljes körű átvételét. Emellett gazdasági oldalról is nagy jelentőséggel bír Magyarország számára a beruházások intenzitásának a fenntartása.
Juhász jelezte egyúttal, hogy vannak bizonyos "csekély mértékű eltérések" a támogatások intenzitásának meghatározásához alapul szolgáló regionális térképek kapcsán is, de ezeket úgymond a tagság idejére Magyarország kész az EU-normákkal összhangba hozni.
Ami az eredeti problémát illeti, egyelőre kérdéses, hogy mikorra nyílhat mód a kétféle álláspont elegendő -- és kölcsönösen elfogadható -- mértékű közelítésére, jóllehet a magyar főtárgyaló reményét fejezte ki, hogy erre a jövő év folyamán sor kerülhet majd. Egyes vélemények szerint részben intő jelnek is tekinthető, hogy a jelölt országok közül négyen a mostani fordulón már készek voltak átvenni az EU által várt értelmezést, és lezárhatták a fejezetet (Szlovénia és a három balti állam), miközben úgy tudni, Csehország esetében is közel állnak az egyeztetések ehhez.