Támogatás nélkül nem megy

Már a Gazdasági Minisztériumban van az a bérlakás-építési koncepció, melyet a Lakásszövetkezetek és Társasházak Országos Szövetsége (LOSZ) és az ÉMI Kht. dolgozott ki a tárca pályázati felhívására. Az osztrák, német és holland példákon alapuló program szerint közhasznú, tehát nyereséget nem képező társaságok -- költségvetési források igénybevételével -- építhetnének nagy számban bérlakásokat. Az építők a központi pénzek felhasználása miatt szigorú ellenőrzés mellett végezhetik tevékenységüket.
Mint Farkas Tamás, a LOSZ elnöke a Világgazdaságnak elmondta, az ily módon felépülő lakások bérét úgy kell meghatározni, hogy a házkezelő szervezet a szükséges felújítási és karbantartási összegeket ki tudja belőle gazdálkodni. Ez mindenképpen piaci szintű bérleti díjakat jelent, amit a jelenlegi viszonyok között egy meglehetősen széles réteg képtelen lenne megfizetni. Farkas Tamás szerint a reális lakbér ma négyzetméterenként 400-600 forint. Ez egy átlagos, 50-60 négyzetméteres lakást tekintve havi 30 ezer forintos kiadást jelent.
Mint Hegedűs Éva, a Gazdasági Minisztérium helyettes államtitkára lapunknak elmondta, új egységes lakbér-támogatási rendszer kialakítását tervezik, hogy szélesebb körök számára nyílhasson meg a lehetőség bérlakások igénybevételére, s a vállalkozói szféra is be tudjon kapcsolódni a bérlakások építésébe. Egyelőre még folynak a munkálatok, így részletek nem ismeretesek.
A lakbér-támogatási rendszer kidolgozásának szükségessége az említett pályázati anyagban is szerepel. Ennek forrását a költségvetésnek, illetve a helyi önkormányzatoknak kellene megteremtenie -- szögezte le a LOSZ elnöke --, erre nem egy példa van a nyugat-európai országokban. A LOSZ szerint mindenekelőtt azt kell tisztázni, hogy mik lesznek a rászorultság feltételei. Azt is mérlegelni kell, kinek folyósítsák a támogatást, a rászoruló bérlőnek vagy a házkezelő szervezetnek.
Az építőipari vállalkozásokat tömörítő ÉVOSZ örömmel fogadná, ha keresleti oldalról -- a lakbértámogatás ösztönző hatására -- megélénkülne a piac. Nagy János ügyvezető igazgató szerint tagvállalataiknak van kellő kapacitása a többletfeladatok elvégzéséhez. Mindenkinek jó egyébként -- tette hozzá --, ha van munkalehetőség, hiszen akkor nem egymás rovására, egymást legyűrve juthatnak megbízáshoz, ami ma még sokszor tapasztalható.
Aradi Tibor, a Zalai Általános Építési Vállalkozó (ZÁÉV) Rt. marketingvezetője is úgy véli, hogy az építőipari kapacitások oldaláról nincs gond, ám egyelőre még sokan vannak olyanok, akik nem képesek a piaci lakbért előteremteni. Éppen ezért tartja nagy jelentőségűnek az új támogatási rendszert. Olyan feltételrendszer kidolgozása szükséges -- mondta --, ami megkíméli a cégeket az indokolatlan rizikóvállalástól.
Gyetvai Géza, a Gyetvai Fivérek Rt. igazgatója elmondta, hogy jelenleg értékesítésre építik a lakásokat, ám elképzelhetőnek tartja, ha a piacuk beszűkül, részt vesznek bérlakás-építési projektekben. A cég az idén több mint kétmilliárd forint értékben hoz létre lakásokat, mindre van már vevő. Jövőre három projektben vesznek részt, ezek értéke 25-30 százalékkal múlja felül az ideit. A bérlakásépítésben lát fantáziát Gyetvai Géza, de ilyen szerény fizetőképes kereslet mellett szerinte sem indulhat be a piac támogatás nélkül. Mint mondja, egy 30 milliós ingatlanért 150-200 ezer forintos havi bérleti díjat kell kérni ahhoz, hogy a 8-10 százalékos hozamot el tudja érni a befektető. Az ingatlanok megtérülési ideje legalább 12 év, ennél rövidebb időre nem számíthatnak az építők. Az ingatlan ugyanis biztos, ám lassú befektetés -- tette hozzá.