A lobbi és a korrupció két külön dolog

Nem lehet meghatározni pontosan, hányan folytatnak lobbitevékenységet Magyarországon - fogalmaz Matkó István, az M&H Communications tulajdonos ügyvezető igazgatója. Véleménye szerint a területen érdekelt szereplők alapvetően két kategóriába sorolhatók: a fejlett piacgazdasági reflexekkel bíró, megbízásaikat pályázati úton elnyerő ügynökségekre, illetve a kapcsolataikkal házaló szürkegazdasági szereplőkre. Az előbbi csoportba jelenleg 5-6 cég tartozik, ezek etikai és jogi értelemben is megállnák a helyüket a kifinomultabb szabályok szerint működő nyugati piacon, céljuk, hogy elemzői és kommunikációs tevékenységük révén a megbízók érdekében hasznos és minél szélesebb körű információkkal lássák el a döntéshozókat. Az utóbbi csoport viszont a befolyással való üzérkedés büntetőjogi kategóriájához áll közelebb, hiszen az ebben részt vevő ismeretlen számú vállalkozás és magánszemély exkluzív kapcsolatai révén a díjak ellenében gyakran aránytalan előnyök kiharcolását ígéri.

A lobbitevékenységet általában a közönségkapcsolati (pr-) piac részeként lehet értelmezni, hiszen az üzletszerű érdekképviselettel leginkább az e téren jelen lévő tanácsadó társaságok foglalkoznak. A teljes pr-piac évente mintegy 3-5 milliárd forintos árbevételt ér el, a lobbitevékenységek díja ezen belül 10-15 százalékra tehető - véli Szűcs Ervin, a Weber Shandwick GJW nemzetközi tanácsadó cég hazai egységének ügyvezető igazgatója. Elmondása szerint ezenkívül ugyancsak jelentősek a nagyobb vállalatok keretein belül működő "lobbirészlegek" is. Jellemzően az erős szabályozás alatt álló piacok nagyobb cégei, így gyógyszeripari, távközlési és vegyipari társaságok alkalmaznak például "kormánykapcsolati" vagy "stratégiai" igazgatókat, akik feladatkörébe gyakorlatilag a lobbizás is beletartozik. Az érdekképviselet szervezett, hasznos és átlátható módjának kialakítását tűzte ki célul az Igazságügyi Minisztérium által, a korrupciós csomag részeként kidolgozott, legkorábban a következő kormányzati ciklusban a parlament elé kerülő lobbitörvény-tervezet. A törvény szükségességével és a szabályozás mikéntjével a szakma jelentős része azonban nem teljesen ért egyet. A jogalkotás során történő érdekérvényesítést külön törvényben csak az Egyesült Államokban szabályozzák, Nyugat-Európában és az Európai Unió intézményeiben ezt a polgári törvénykönyvek egyes részei, a döntési pozícióban lévő állami szereplők munkaköri leírása, szervezeti működési szabályzatok, valamint szakmai és etikai kódexek szabályozzák. Ez Magyarországon is megvalósítható lehetne, az önálló törvénynek legfeljebb üzenetértéke lehet, ami azonban a korrupciós csomag részeként kétségtelenül negatív felhangokkal is társul.

A törvénytervezet lényegében a jogalkotásról szóló törvény egyes részeinek pontosításaként értelmezhető, ott ugyanis a jogalkotó számára már biztosítva van a lehetőség, hogy az érintett társadalmi szervek véleményét megismerhesse. A tervezett szabályok a lobbizást végző szervezetek és a lobbisták regisztrációját, az érdekérvényesítés céljának és eszközének előzetes bejelentését, valamint az érintett szervekkel együtt félévente rendszeres beszámoló elkészítését irányozzák elő. A törvénytervezet szerint a lobbista "előnyt" csak szakmai tájékoztatómunkájával nyújthat, ennek érdekében a döntéshozót akár konferenciára is hívhatja, de a részvétel költségeit nem vállalhatja át. A kötelezettségek be nem tartása eltiltást vonhatna maga után, betartásukkal viszont a megfelelő döntéshozó kötelezhető lenne a lobbista által képviselt vélemény legalább egyszeri meghallgatására. Mint Szűcs Ervin elmondta, a tervezet hibája többek között az, hogy normatív szemléletű, így nem tér ki az olyan egyedi és fontos esetekre, mint amilyeneknek például a nagy közbeszerzési tenderek számítanak. Az ilyen hosszú döntés-előkészítések során ugyanis nem lenne pontosan meghatározható a lobbicsoportok lehetősége. A GJW szakemberei ugyan szerepet kaptak a törvénytervezet kidolgozásánál, a teljes lobbiszakma azonban aligha mondhatja saját lobbisikerének a javaslat jelenlegi formáját. Az M&H ugyan jelezte együttműködési készségét és elküldte saját piackutatásának adatait is, a szakminisztériumnál azonban senki sem volt kíváncsi a tíz év tapasztalataival bíró magyar cég szakembereinek véleményére - mondta Matkó István.

A lobbitevékenységet folytató cégek az érdek-képviseleti tevékenységet általában igen tágan értelmezik. A megbízások jelentős része új ötletek, termékek piaci lehetőségeinek vizsgálatára vonatkozik. Az ilyen megvalósíthatósági tanulmányok elkészülte után kerülhet sor az engedélyeztetésre, a hatóságokkal szembeni hathatós érdekképviseletre, azaz a tényleges lobbizásra. A lobbival foglalkozó cégek tevékenységének legnagyobb részét azonban a stratégiai kommunikáció teszi ki, azaz a megbízó üzleti döntéseinek segítése piaci és jogszabályi ismeretek révén.

Az ideális lobbista egyetemet végzett, nagy élettapasztalattal bíró, általában negyven év fölötti személy - fogalmaz Matkó István. Az M&H vezetése projektekben gondolkozik, azaz a jelenlegi 22 munkatárs mellé mindig az adott célterületet leginkább ismerő szakembereket kéri föl, jelenleg mintegy 65 szakemberrel tartanak kapcsolatot.

Gyakori hiba a lobbival foglalkozóknál, hogy a döntéshozókat, illetve a döntéshozatal menetét jól ismerik ugyan, de nem elég tájékozottak az általuk képviselt ügy gazdasági aspektusairól - állapítja meg Szűcs Ervin. A GJW-nél ezért a jó szakember kritériumának az alapos politikai és gazdasági ismereteket, valamint a jó kommunikációs készséget tartják. Szűcs Ervin szerint az amerikai példát ismerve teljesen természetesnek számít, hogy a politikából kilépő közszereplők a korábban megszerzett kapcsolataikat gazdasági téren igyekeznek kamatoztatni. A kérdés csupán az, hogy milyen eszközöket vesznek ehhez igénybe.

A lobbizás megfelelő módjai immáron az iskolapadban is elsajátíthatók: a Budapesti Közgazdaság-tudományi és Államigazgatási Egyetem a közelmúltban mintegy harminc hallgató részvételével önálló kurzust indított a témában.